Péntek este végre teljesült sokak álma az internetes alt-righttól az európai szélsőbaloldal radikálisaiig, amikor Torontóban vitaesten vett részt a XXI. század két, fiatalokra is nagy hatást gyakorló értelmiségije, Jordan B. Peterson kanadai klinikai pszichológus és Slavoj Žižek szlovén baloldali filozófus és pszichoanalitikus. Mivel a vitára a jegyek hamar elfogytak, az élő streamre is 15 dollárért árultak jegyeket.

link Forrás

Ahogy Žižek ironikusan megjegyezte, ez az „évszázad vitája”, de talán sokak csalódására egy teljesen visszafogott eszmecsere volt, kedélyesen elbeszélgettek Marxról, Jungról, az egyenlőtlenségről, a posztmodernről, a szabadságról és a boldogságról. Žižek kérte is a nézőket, hogy ne tapsoljanak annyira, és ne is szurkoljanak, mert itt nem egy olcsó versengés a cél, hanem hogy komolyan megvitassanak nagyon súlyos, sürgető kérdéseket. (Ezt egyébként hiába kérte, a két tábor végig közbenevetett, ha nem tetszett nekik, amit hallanak.)

Jordan Peterson 2016-ban azzal lett világhírű, hogy azt mondta, nem hajlandó betartani az új kanadai törvényt, ami alapján kötelező lenne választott személyes névmásokat használni. Azóta 12 szabály az élethez címmel könyvet is írt, vlogol, vitákon vesz részt, és tömött termekben életvezetési előadásokat tart, május végén Budapestre is ellátogat. Az előadásában a Kommunista kiáltvány tévedéseiről beszélt, és arról, hogy ugyan a szabadpiaci kapitalizmus egyenlőtlenséget teremt, de gazdagságot is, míg minden más, kevésbé szabad rendszer csak egyenlőtlenséget.

Slavoj Žižek, akinek a Zűr a Paradicsomban és az A kettős zsarolás ellen című könyvei magyarul is megjelentek, az elmúlt években mondott egymásnak teljesen ellentmondó állításokat is tett például a menekültválsággal, Trumppal vagy Orbánnal kapcsolatban. Ezúttal is sok mindenről beszélt, például arról, hogy a populista Donald Trump, akiben minden kamu, maga a posztmodern legjelesebb képviselője, de magyarázott a vallási fundamentalizmusról, az egyéneket hajtó ösztönökről, a nácik történetmeséléséről meg a patologikus antiszemitizmusukról és a globális kapitalizmus olyan hátulütőiről is, mint a környezetszennyezés, a biotechnológia és az apartheid új formái. (Nehéz összefoglalni a gondolatmenetét, és sajnos az ő esetében nem sok hasznát lehet venni az automata feliratnak.)

A két hosszú előadás után röviden reagáltak egymásra, majd néhány kérdést is feltettek egymásnak. Jordan Peterson mondta is, hogy csalódott, mert Žižek nem a marxizmusról beszélt, ami az ő előadása lényegi része volt, de nem tagadja, hogy a kapitalizmus is problémás, ő azt a kommunizmussal szemben tartja sokkal jobb választásnak. Žižek erre azt mondta, attól még, hogy a bangladesiek is egyre gazdagabbak, nem veszi be azt a „bullshitet”, hogy ők boldogok úgy, ahogy vannak.

A fő különbség köztük az, hogy Peterson szerint nagyon oda kell figyelni, és kemény munkát kell fektetni abba, hogy az ember boldog legyen, míg Žižek szerint ha az ember arra fókuszál, hogy boldog legyen, akkor elveszett, szerinte a boldogságnak mellékterméknek, a jó élet automatikus velejárójának kellene lennie.

Slavoj Žižek elismerte, hogy sok mindenben egyetért Petersonnal abban, hogy a Kommunista kiáltványban Marx és Engels sok mindenben tévedett, részben a kor technológiájának kezdetlegessége miatt is. De Žižek az óceánok megmentését említve azt mondta, valamilyen szintű nemzetközi együttműködés kell, ezt nem lehet simán a szabadpiacra bízni. Azt is mondta, meglepi, Peterson mennyire optimista a szabadpiacot illetően, amikor általában a marxisták szoktak optimistán hozzáállni az utópiáikhoz, míg maga Žižek például nem hisz az emberi jóságban, és sosem becsüli alá eléggé az emberekben előforduló gonoszságot.

Peterson azt mondta, nem érti Žižeket, hiszen látja, milyen eredeti, sok mindenben nem is ért egyet Marxszal, akkor miért marxista, miért nem žižekista. Žižek azt mondta, Marx kritikája a politikai gazdaságtanról elképesztő teljesítmény, de inkább hegeliánusnak tartja magát: Hegelt őrültnek tartják, pedig sokkal visszafogottabb, ő nem állítja, hogy látja a jövőt, a filozófia nála a radikális nyitottságról szól. Žižek megismételte, hogy ő sokkal inkább pesszimista.

Žižek azt is mondta, helytelennek tartja, hogy Peterson simán posztmodern, egalitárius (neo)marxistáknak nevezi a politikai korrektség identitárius harcosait, erre viszont Peterson közvélemény-kutatásokra hivatkozott, amik szerint bizonyos egyetemeken a tanárok 25 százaléka marxistának vallja magát. Žižek erről is azt mondta, nem érti, hol vannak ezek az emberek.

Peterson erre azt mondta, hogy Jacques Derrida és Michel Foucault az 1960-as években megváltoztatta a marxista harc terepét, miután Sztálin terrorja után már nem lehetett védeni a kommunista kísérletet: a közgazdasági kérdések helyett már az identitás kérdésével foglalkoztak, itt is elnyomókra és elnyomottakra felosztva a világot. Szerinte ez a marxizmus lényege, és ez a felosztás egy „katasztrófa”.

Žižek erre azt mondta, hogy – egyrészt Foucault fő célpontja a marxizmus volt, és nem akart forradalmat, másrészt – az identitáspolitikai harcosok azért élvezik a helyzetüket, mert jó az, amikor az ember arra hivatkozhat, hogy partvonalra szorították, és ez még őt is majdnem nosztalgiával tölti el a régi vágású kommunisták iránt, akik be merték vallani, hogy nem elnyomottak, hanem meg akarják szerezni a központi hatalmat. (Nem csoda, hogy Žižeket nem hívják olyan sok helyre – tréfálkozott Peterson.)

Peterson visszatért a boldogságra, szerinte is kevés, ha valaki elhatározza, hogy boldog lesz, úgy kell alakítani a körülményeket, hogy esetleg, ha csodálatos módon minden együtt áll, megtörténhessen, hogy az ember boldog legyen. De szerinte mindannyian egyedül szenvedünk, így a boldogság is csak a saját tetteink, a felelősség felvállalása révén jöhet létre. Viszont nem a boldogság az, amit keresünk, hanem az értelem/cél (meaning). Ehhez viszont a felelősséget is vállalnunk kell a cselekedeteinkért. Szerinte neuropszichológiai bizonyítékok is vannak arra, hogy ez hozza el az egyén boldogságát.

Žižek szerint hasonló a helyzet a szerelemmel, amiről egyébként úgy is szokták mondani, hogy az emberek beleesnek, mert ez valahol egy váratlan, tragikus esemény. A filozófus, aki végig igyekezett több mindent elmondani, mint amennyire ideje volt, így nem voltak mindig érthetők a logikai ugrásai, itt bedobta, hogy nem tudja, mi lesz a technológiai szingularitás után, és belegondolni sem mer.

Žižek ekkor ért el a lényeghez: szerinte Jordan Peterson a legjobb példa arra, hogy a társadalmat kell megváltoztatni, nem elég magunkat, hiszen a pszichológus is elkezdett nyilvános előadásokat tartani arról, hogy rendbe kell rakni a szobánkat, mert látta, hogy a társadalom válságban van, nem véletlenül nem Észak-Koreában futott be valaki ezzel az üzenettel.

Peterson azt mondta, ő nem azt mondja, hogy minden társadalmi problémát magunkban kell megoldani, de ha azt látjuk, hogy problémák vannak az életünkben, és tudjuk róluk, hogy azok, akkor vállaljuk ezeket fel, és tegyünk ellenük. (Žižek ezután több viccet is elmondott, majd mosolyogva azt mondta, azt akarja kierőszakolni Petersonból, hogy végre ő is mondjon már el egy viccet.)

Peterson végül arra jutott, hogy annál, ami neked jó, jobb az, ami neked és a családodnak jó, de annál is jobb, ami ezen felül az egész társadalomnak is jó. Jean Piaget svájci pszichológusra és ismeretelmélet-teoretikusra hivatkozva azt mondta, mindenki egy olyan játékot keres, amit mindenki szívesen együtt játszik vele.

Žižek erre azt hozta fel, hogy Heinrich Himmler és japán katonák is keleti bölcsességről olvastak, hogy távolságtartóan meg tudják magyarázni maguknak, miért volt rendben, hogy brutális, kegyetlen, embertelen dolgokat kellett végrehajtaniuk, másoknak hatalmas szenvedést okozva. Žižek szerint a teljesen felvilágosult ember is veszélyes lehet, ha megmagyarázza, hogy nem halálra késelt valakit, hanem a kés a kezében a kozmikus tánc során egy olyan utat írt le, amiben keresztezte a másik lény útját, és ez mennyire rendben van.

Mindketten azt tartották a vita legfontosabb tanulságának, hogy milyen fontos, hogy egymással sok mindenben egyet nem értő emberek is tudnak egymással kommunikálni, amiből mind csak gazdagodhatnak.

Žižek a baloldaliaknak azt üzente, az alt-rightnak nem csak a PC lehet alternatívája, de ne legyenek lusták sem: ne nevezzék a politikai ellenfeleiket (például Trumpot) simán fasisztáknak, mert ez téves leegyszerűsítés, és a világ nem ilyen egyszerű, attól, hogy valakivel nem értesz egyet, még nem lesz fasiszta. Végül azt is említette, milyen vicces, hogy a köztük lévő különbségek ellenére mindketten partvonalra szorultak akadémiai körökben a politikai korrektséggel való szembeszegülésük miatt.