Felcsúti quick maths: 8 800 000 000/13 300 000 000*100/455 000*100*6,7=állami bólogatókutyatender–Mészáros Lőrinc papagája

„Two plus two is four, minus one that's three, quick maths”
Big Shaq (Michael Dapaah): Man's Not Hot

Napvilágot látott az örömteli hír: gigantikus, 8,8 milliárd forintos nyereséget ért el 2018-ban a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány (FUNA). Hogy legyen mihez hasonlítani ezt a bravúrt: a magyar első osztályú futballklubok (fontos: a FUNA nem azonos az első osztályban szereplő Puskás Akadémiával) összes bevétele (tehát a bevétele, nem a nyeresége, és a 12 csapatnak összesen, Fradistul, Vidistül, Debrecenestül) 15 milliárd forint volt 2017-ben. A FUNA bevétele 13,3 milliárd volt. Azt sem könnyű megérteni, hogy egy utánpótlásnevelésre létrejött alapítvány hogyan és miért ér el a teljes bevételének kétharmadára rúgó nyerséget, mint valami szerencsejátékcég vagy a fénykorát élő Microsoft, de lesz még itt néhány érdekes adat, ne ragadjunk le ennél.

Eleve megtévesztő lehet, hogy a honi futballgazdaság hagyományos közgazdaságtani tételeket, törvényeket és fogalmakat meghazudtoló, meghaladó és megcsavaró trükkjeit kevésbé követő, fejben mindenféle múltszázadi reálgazdasági petymegeknél leragadt olvasó önkéntelenül is valami olyasmire gondol, amikor meghallja az „árbevétel” hangsort, hogy hát a kedves szurkoló elzarándokol az ő kedvenceinek meccsére, kicsöngeti a jegyárat (illetve sportújságírónyelven: zsugát), vesz magának egy üveg Fradi-sört, a másik Balmazújváros-kardigánt, a harmadik diósgyőrös bugylibicskát meg ilyeneket, és ebből a klubnak bevétele keletkezik.

No, hogy tiszta legyen, ilyen bevételük a magyar kluboknak nincsen, illetve olyan nevetségesen kicsi, hogy azt igyekeznek inkább maguk elől is eltitkolni. (2016-ban a csaknem ötmilliárdos költségvetésből gazdálkodó Videoton jegyárbevétele nem érte el a hatvanmillió forintot. És ez a csapat még viszonylag jól áll ebből a szempontból.) A milliárdokért épült csodastadionok nagy előnye például, hogy ezek a létesítmények már nem a klubok, hanem egy-egy fenntartó cég kezelésében vannak, így a klubok költségvetésének bevételi oldaláról eltűnt a korábban kínos számokat mutató „jegyárbevétel” sor, a jegyeket a stadion kezelője adja el, az ebből befolyó néhány fillér aztán ott cincog klubnál valamelyik „egyéb bevételek” soron. A valódi bevételek a szponzoroktól, a TAO-ból és a közvetítési jogok eladásából jönnek.

A szponzorbevétel kábé úgy keletkezik, hogy a megfelelő politikus fölhívja a megfelelő céget, hogy hát kellene perkálni a focira, ha a cég eséllyel akarna indulni jövőre az állami autók esedékes Wunderbaum- és bólogatókutya-tenderén, amire az okos cég csenget is azonnal, és már rendeli Kínából a Wunderbaumot meg a bólogató kutyát, csak az árához kell majd hozzáírni két nullát továbbszámlázás előtt. Ez tehát a szponzorbevétel, ami úgy látszatra valami kereskedelmi bevételféleség, de valójában – lásd: bólogató kutya – valamilyen állami pénz bonyolult visszaosztása. Aztán ott a TAO, a legnagyobb bevételi forrás, az nem annyira bonyolult, ott egyértelmű, hogy közpénzt irányítanak át a kluboknak: az az adó, aminek az államháztartásban volna a helye, harmadvonalbeli szerb légiósok fizetésére megy. Végül a közvetítési jog, ami – mit tesz Isten! – megint csak elveszett kjellegű közpénz. Mert ugyan ki annyira hülye, hogy milliárdos összeget fizessen egy senkit sem érdeklő bajnokság meccseiért? Természetesen az évente kilencvenmilliárd forint közpénzből gazdálkodó magyar közmédia.

Mindezt csak a fogalmak értelmezése miatt részleteztük, az igazi matek most kezdődik. A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, mint a neve is mutatja, alapítvány, nem vállalkozás. Bevételei szponzori és támogatói bevételek (lásd fönt) és TAO (lásd satöbbi). Az Mfor cikke – illetve a közhasznúsági beszámoló – így részletezte a bevételeket:

  • 139 millió az akadémiai rendszer kialakítását szolgáló MLSZ-támogatás a költségvetésből.
  • 7,7 milliárd TAO-támogatás.
  • 130 millió normatíva támogatás az államkasszából.
  • 431 millió TAO-kiegészítő támogatás.
  • 2,5 millió magánszemélyek adománya.
  • 455 ezer forint szja-1%.

Az rögtön feltűnik, hogy a közpénzes támogatások (TAO, közvetlen állami, MLSZ) mellett a magánadományok elég soványkákok. A 2,5 millió magánadomány sem acélos, de ami igazán megrázó, hogy alapítvány mindössze 455 000 forintot (a magyar futballban nincs olyan számológép, amivel ki lehetne írni ilyen kis összeget) kapott SZJA-felajánlásokból, az úgynevezett 1 százalékosból.

Most számoljunk: ha 455 000 az 1 százalék, akkor mennyi a száz? 45 500 000 (negyvenöt és fél millió). Az SZJA – hála kormányunknak – nevetséges 15 százalék, állandó jövedelemmel rendelkező koldusnak, milliárdosnak egyaránt, tehát 45,5 millió forintot szorozzunk 6,7-tel, és megkapjuk, hogy körülbelül 304 millió forint éves bruttó (járulékok levonása után) jövedelemből lehet adományozni 455 000 forintot. Ez vicc. Havi 24 millió bruttó. Ennél Mészároséknál még a papagáj is többet keres. Vajon miért felejtett el rendelkezni az 1 százalékról?

Vagy induljunk másik irányból. A magyar átlagkereset SZJA-ja körülbelül évi 400 000 forint. Az átlagosan kereső magyar tehát 4000 forintot tud adományozni a felcsúti utánpótlásnak. A FUNA 2018-as 455 000 forintja tehát 114 átlagos keresetű ember adományából is összejöhetett. Egy utánpótlásnevelő intézmény, amelynek a csapataiban több mint kétszáz gyerek futballozik, és ott van még egy csomó, nem igazolt gyerek is, alkalmazottak, dolgozók, összesen biztos összejön ezer ember, közvetlen hozzátartozóikkal minimum ötezer, de inkább tízezer körül lehet a valós szám (itt már csak saccolgatni tudunk), nem tudott 114-nél több átlagos keresetű szülőt/rokont/ismerőst meggyőzni arról, hogy érdemes támogatni őket.

(Ehhez képest az Átlátszó 2018-ban összesen 23 milliót gyűjtött 1 százalékból, pontosan 2959 embertől. Az nem lehet mind a Soros.)

Tessék gatyába rázni a szülőket, a Mészáros és Orbán családokat, mert ez így mégis nagyon cikin néz ki!