Kiirtanak kétmillió macskát Ausztráliában
2015 július 18., 16:04
Kíméletlen háborút indítottak a macskák ellen, hogy megmentsék a többi állatot
Voltak olyan ókori kultúrák, ahol istenként tisztelték macskákat, és az internetes képkeresőket végigpörgetve nem nehéz belátni, hogy erre a modern ember is hajlamos. Ezért is keltett világszerte hatalmas megdöbbenést, amikor az ausztrál kormány négy éve bejelentette, hogy 2020-ig kétmillió kóbor macskát irtanak ki, hogy megmentsék tőlük az őshonos fajokat.
Ugranak mindenre, ami mozog
Annak ellenére, hogy több ezer éve próbálkozunk a macskák háziasításával, a többségük mégsem garfieldosodott el annyira, hogy ne tudnának bármikor visszatérni a természetbe. És pontosan ez történt, amikor 1788-ben a betelepített rabokkal együtt a velük utazó macskák is lesétáltak az angol hajókról Sydney partjainál, és alig kellett nekik 100 év, hogy az egész kontinensen elterjedjenek. Ennek pedig meglett a következménye.
Az első flotta érkezése óta összesen 34 emlősfaj pusztult ki Ausztráliában, és további több százat veszélyeztet jelenleg is kihalás. Ezzel pedig Ausztrália vezeti a világ kihalási ranglistáját, amiben az a különös, hogy míg máshol főleg a nagyobb termetű állatok vannak veszélyben, itt inkább az olyan kisebb fajok, mint a bandikutok, a szélesfejű potorók vagy a bettongok. Ebből pedig nem nehéz rájönni, hogy ki lehetett a tettes.
Jelenleg is 22 olyan kihalófélben lévő fajt tartanak nyilván, amikre a kóbor macskák jelentik a legnagyobb veszélyt. Mivel a macskák vadászösztöne akkor is működik, amikor nem is kifejezetten éhesek, és az őslakos állatok nem tudtak alkalmazkodni a megjelenésükhöz, a pusztítás tényleg elképesztő méreteket öltött: egyes kutatások szerint évente csak Ausztráliában 377 millió madarat és 649 millió hüllőt irtanak ki. Az Egyesült Államokban még durvábbak az arányok, az ottani becslések évi 1,4-3 milliárd madarat és 6,3-22,3 milliárd kisemlőst írnak a számlájukra. Ráadásul a macskák által terjesztett paraziták még a birkáknak is károkat okoznak.
Kutatók világszerte több mint 100 olyan szigetet jelöltek ki, amiknek a sajátos állatvilágát csak az emberek által behurcolt macskák, patkányok, kutyák, disznók, kecskék és egerek kiirtásával lehetne megmenteni. Például az Új-Zéland melletti Little Barrier szigetet az 1980-as évek elejére sikerült megtisztítani tőlük, és azóta kezdenek magukra találni az őshonos fajok. Sokszor olyan állatok túlélése múlhat a hasonló programok sikerén, amik csak egy bizonyos szigeten fordulnak elő.
Macskaháború
Ausztrália is hasonló céllal hirdetett háborút 2015-ben az országban élő 2-6 milliós kóbormacska-állomány ellen, a lakosságot pedig figyelmeztették, hogy ne engedjék szabadon a cicáikat. És a hadjáratban szinte minden lehetséges módszer bevetnek: van ahol mérgezett kenguruhúst dobnak le a levegőből, mások csapdákat állítanak, de a legtöbb macskát mégis azok az önkéntesek lőtték ki, akik szabadidejükben, hobbiból kezdtek macskákra vadászni. Queensland államban pedig a 10 ausztrál dollárt fizenek minden elejtett macska után.
A VICE a Kenguru-sziget macskavadászait mutatta be nemrég, akik között van, aki emléktárgyakat kezdett gyártani a lenyúzott macskákból.
link
Forrás
A bejelentés után program ellen tiltakozók az Egyesült Államokban és Európában is aláírásokat kezdtek gyűjteni, és Brigitte Bardot mellett Morrissey is a kóbor macskák megmentését követelte.
És bizonyos szempontból érthető is, hogy az emberek többsége jobban kötődik a macskákhoz, mint mondjuk egy bettonghoz, amiről a legtöbben azt sem tudják, hogyan néz ki.
De a nemzetközi tiltakozások ellenére a macskairtó program létjogosultságát még az ausztrál PETA is elismeri. Az állatvédő szervezetnek inkább az ellen van kifogása, hogy a mérgezés vagy a kilövés gyakran nagy szenvedést okoz az állatoknak. (Pár éve hatalmas felháborodást okozott, amikor az ABC bemutatott egy vadászt, aki az íjával bénázva úgy talált el egy macskát, hogy az a sebesülése ellenére is el tudott futni, és valószínűleg csak több órányi szenvedés után pusztult el.) Az állatvédő szervezet szerint a macskák ritkításának az egyedüli elfogadható módja az lenne, ha elaltatnák a csapdába esett állatokat. (New York Times/BBC)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.