Európa tán legjelentősebb kulturális eseményén, a kétévente sorra kerülő Velencei Biennálé egyik kiemelt helyszínén, az egykori hajóépítő üzem, az Arzenál területén állítottak ki egy hajót, melynek gyomrában pár évvel ezelőtt akár 1100 ember is meghalhatott.

A halászhajón 2015 áprilisában embereket csempésztek át Líbiából Olaszország felé. Az olasz Lampedusa szigete felé tartva a halászhajó bajba került, vészjelzést adott le, a segítségére induló hajóval pedig összeütközött. A halászhajó elsüllyedt, a balesetnek mindössze 28 túlélője volt, a becslések szerint 700 és 1100 között lehetett azoknak az embereknek a száma, akik az elsüllyedő hajó gyomrába ragadva a Földközi-tengerbe vesztek. A hajó tunéziai kapitányát azóta elítélték emberölésért. 

A tragédia hatására az akkori olasz miniszterelnök, Metteo Renzi az Európába eljutni próbáló migránsok helyzetét a srebrenica-i muszlimok helyzetéhez hasonlította, kiknek tömeges meggyilkolása közben Európa lehunyta a szemét. 

A Guardian összefoglalója szerint a történtekre utaló komor emlékeztető lett a kiállított hajó, amit a svéd-izlandi művész, Christoph Büchel vitt a velencei partra. Mint kiderült, egyáltalán nem volt könnyű elérni, hogy a hajóból figyelemfelhívó emléktárgy lehessen. 

A hajót 2016-ban emelte ki az olasz kormány, és egy szicíliai katonai bázisra vitték, ahol megkezdték a holttestek azonosítását. Már akkor számos ötlet felmerült azzal kapcsolatban, hogy mit tegyenek a hajóval. Végül az olasz hatóságok a Barca Nostra (Mi hajónk) nevű halászhajóról elnevezett projekt számára adták át a hajótestet, melyben Büchel mellett Augusta szicíliai városa is részt vesz. A tervek szerint hosszabb távon majd Augusta városában lehet állandóan kiállítva a hajó.

Büchel nem volt hajlandó interjút adni a projektjéről, de a kurátor Maria Chiara di Trapani annyit elárult, hogy hivatalosan senki nem akarta vállalni a felelősséget a hajó sorsáért, mindenki valamelyik másik hivatalra vagy minisztériumra mutogatott, ugyanakkor a kurátor azt találta, hogy minden hivatalban volt legalább egy segítő szándékú alkalmazott, aki segített átnavigálniuk a bürokratikus útvesztőkön. 

Az egyszer elsüllyedt hajó így most a szombati nyitás után hónapokon át fogja majd fogadni a művészeti színtér legfontosabb eseményének látogatóit. Ráadásul egy olyan országban, ahol a legutóbbi választások után előretört a szélsőjobb, és ahol a napi politikai viták tárgya a menekülteknek nyújtott humanitárius segítség kérdése. 

„Egy tragikus pillanatban élünk, emlékek nélkül. Mindannyian nézzük a híreket, és az egész távolinak tűnik: valaki meghalt a tengeren, mi meg elkapcsoljuk a tévét.” – mondta erről Di Trapani, aki abban bízik, hogy a hajó fizikai jelenléte változtathat valamit ezen.