Az amerikai sztárkonzervatívnak kérdéseket tettek fel a BBC-n, mire látványosan összeomlott

Jordan Peterson legendás Channel 4-interjújához mérhető kultúrharctörténeti pillanatot hozott Ben Shapiro amerikai konzervatív kommentárorsztár BBC-szereplése – csak épp az ellenkező előjellel. 

Az ember, akit azért istenítenek rajongói az amerikai jobboldalon, mert kőkemény és jéghideg logikával SEMMISÍTI MEG a hisztiző hópihe liberálisokat campusról campusra járva, jelszava pedig az, hogy Facts don’t care about your feelings, vagyis a Tényeket nem érdeklik az érzéseid – szóval ez az ember vonult ki egy interjúról hisztiző hópiheként. 

Az interjút Andrew Neil brit újságíró készítette, és a beszélgetés elején még semmi nem utalt arra, hogy ennek a videónak pillanatokon belül milliós nézettsége lesz. Arról kérdezi Shapirót (akinek nemrég megjelent könyve bestseller-listákat vezet), hogy miért éppen ő az egyik legnagyobb név a konzervatívok között most – Shapiro szerint azért, mert mást képvisel, mint a mainstream liberális monolit a médiában. 

A bemelegítő kérdések után Neil már feszegetni kezdi, hogy az új ötletek az amerikai politikában most mintha inkább a baloldalról jönnének – Shapiro ezt visszautasítja, szerinte a jobboldalon élénk vita folyik. Ekkor Neil bedobja, hogy ilyen ötlet például a georgiai abortusztörvény, ami a magzat hat hetes kora után megtiltaná az abortuszt, ami Neil szerint elég szélsőséges, és a sötét középkorba visz vissza.

Shapiro itt kezdi el felkapni a vizet. „Maga objektív újságíró, vagy véleményújságíró?” – kérdezi. „Milyen alapon nevezi barbárnak az abortuszellenes (pro-life) pozíciót?” 

„Újságíró vagyok” – mondja erre Neil, „az a dolgom, hogy kérdezzem azokat, akiknek határozott véleményük van”.

„A késői abortuszt is nevezné barbárnak? Ha csak az egyik oldalt nevezi barbárnak, miért nem mondja ki, hogy maga baloldali?” – vág vissza Shapiro.

„Shapiro úr, ha tudná, milyen nevetséges, amit mondott, nem mondta volna”, válaszolja Neil, aki egyébként a brit sajtó mélyvizében évtizedek óta lubickoló újságíró, nem éppen baloldali, és arról próbál beszélni Shapirónak, hogy egy ilyen interjúban éppen az az érdekes, ha valaki ellenérveket hoz fel az alannyal szemben.

A következő percekben megkérdezi Shapirót arról, hogy miközben könyvében azt írja, az amerikai közéletben túl sok a düh, és hiányoznak az érdemi párbeszédek, ő maga:

  • Obama egyik beszédét fasisztának nevezte.
  • Azt írta, hogy azok a zsidók, akik Obamára szavaztak, csak nevükben zsidók.
  • És szerinte miközben az izraeliek építenek, az arabok csak bombáznak és a csatornában élnek.

Válaszaiban Shapiro (aki vallásos zsidó) mindegyik kijelentésén finomítani igyekszik, utóbbiról például elmondja, hogy a Hamasz vezetésére gondolt, nem az arabokra általában. De egyre idegesebben válaszolja vissza, hogy miért a régi posztjait kérik számon rajta. (Az egyébként igaz, hogy Shapiro a saját oldalán egy frissülő cikkben listázza azokat a korábbi kijelentéseit, amiket ma már hülyeségnek tart.)

Én népszerű vagyok, magáról meg senki sem hallott

„Őszintén, ez időpazarlás, régi dolgokat vesz elő azért, hogy hozzámvágja azokat. Ezzel akar pénzt keresni a BBC-nél, mert én népszerű vagyok, magáról meg senki sem hallott” – mondja, majd a vita csúcspontján ismét:

„Nem érdekel, mit gondol rólam, mert soha nem hallottam magáról.”

„Én sem hallottam magáról, mielőtt felkészültem erre az interjúra” – mondja erre Neil.

„Ennek nincs értelme” – mondja Shapiro, leszereli magáról a mikrofont, és távozik az interjúról, miközben Neil azt mondja: „Örülök, hogy bebizonyította, hogy nincs túl sok düh az amerikai közéletben.”

A beszélgetésről szóló videót az utóbbi napokban 1,7 millióan nézték meg a BBC csatornáján – a népszerűség oka persze főleg az, hogy a liberális és baloldali nézők kárörvendenek azon, hogy a jobboldal vitakirálya ilyen könnyen elveszíti a fejét.

Óriási öngól

Shapiro elég hamar belátta, hogy hülyeséget csinált, vagy legalábbis olyasmit, ami nagyon nem illik a gondosan épített imidzséhez, és a vita után elnézést kért a lebaloldalizásért, és elismerte, hogy alulmaradt ebben a helyzetben. Megszegtem a saját szabályomat, és nem készültem fel az interjúra, írta.

Neil az interjú után azt írta, ő nem akart MEGSEMMISÍTENI senkit, és egy interjúnak épp az a lényege, hogy ellenkező álláspontot vegyen fel a kérdező, mert úgy derül ki, mennyire erősek az alany érvei.

Az egyik gyakori értékelés szerint a jelenet jól megmutatta az amerikai és a brit média közötti különbséget: míg a briteknél természetesek a csípős, kemény beszélgetések a médiában, amihez hozzá kell edződni, Amerikában sokkal inkább kesztyűs kézzel bánnak egymással ilyen helyzetben. Shapirónak pedig nem volt nehéz dolga a puha mezőnyből kitűnni, de amint egy élesebb vitában kellett volna érvelnie saját álláspontja mellett, egyből összeomlott.