Tegnap este különös rendezvényen voltam: a Versum díjátadóján. Ahol, mivel ez egy versfordításokat közlő honlap, a legjobb versfordításnak járó díjat adták át. Nos, akiből az a kérdés készülődne kiszakadni, hogy de ki az ördög olvas versfordításokat, azzal azt a meglepő tapasztalatomat tudom megosztani, hogy a Három Holló megtelt jórészt fiatal közönséggel, akik órákon át hallgatták, ahogy külföldi költők olvasnak fel külföldiül, miközben a fordításokat kivetítik mögéjük.

Ki érti már ezeket a mai fiatalokat?!

A legjobb versfordítás amúgy az alábbi szöveg lett, ezért kapta a díjat Bajtai András, és ezzel kívánok jó éjszakát.

Robert Bly 

Őszi nyugtalanság 

(Uneasiness in Fall)

Ősz lett, áttetsző, mint a csirkék szeme.
Különös hangok érkeznek a tenger felől,
ingoványok és evezővillák
tompa neszei az elhagyatott öblökben,
névtelen partoknak csapódó hullám,
és apró csigaházak hordaléka a vándorló kavicsok között.

A testem is elveszett vagy kóborol, tudom,
ahogyan a tollat forgatom vagy lesétálok a lépcsőn
csészével a kezemben,
és nem rontok ki a napfényben úszó legelőkre.
Ez a lustaság mélyen a testbe ivódott,
a test lustasága, amely odalett a jóság vándorló kövei között.

Valami otthontalan nézi a hosszú utakat,
egy éjfélkor eltűnt kutya,
egy juharpoloska, ami nem tudja,
hogy nincsenek már falak leégett
házában. Még az ifjú nap is eltévedt,
kóborol a föld felett, amint az októberi éj leszáll.