Az, hogy a női Bajnokok Ligája nem olyan, mint a férfiaké, a második félidő valahányadik percében vált biztossá. Nem tudom pontosan, hányadik perc volt, mert a Ferencváros stadionjában valamiért a női BL-döntő egész ideje alatt nem az erdemény és az idő volt látható a kijelzőn, hanem a meccs élőképe, ami miatt viszont felesleges a stadionban a kijelzőre nézni. Szóval az történt a valahányadik percben, hogy egy szurkoló befutott a pályára, a kezdőkörében lefeküdt a földre, hanyat fekve átmozgatta magát. Ilyenkor máshol - mondjuk egy férfi BL-döntőben - 3-4 biztonsági ember pillanatok alatt rázúdul, megfogják a kezét, lábát, és odaszigorítva morcosan kicipelik. 

Itt viszont a jelmezbe öltözött szurkoló felállt, kiszaladt az egész jelenetet dermedten néző egy szem biztonsági emberhez a pálya szélére, és megölelte őt, aztán egymást átölelve elindultak kifelé.

Csak ezután bukkant fel a többi biztonsági őr, ha nem a bulinegyedben tevékenykedő security-k voltak, akkor ennyivel meg is úszta a rendbontó. 

Ahhoz képest, hogy Budapest rendezte a női Bajnokok Ligája döntőjét, a Lyon és a Barcelona részvételével szombat este, nem ezzel volt teleplakátolva a város. Lehet, nem volt már szabad plakáthely. 

Azért a Fradi stadionja megtelt (ami azért egyrészt azért se csoda, mert 700 forint volt egy jegy, másrészt a sokáig lesajnált női foci egyre több szurkolót vonz, az idei angol női kupadöntőt több, mint 50 ezren látták), és olyan békebeli hangulat volt, amire teltházas magyarországi meccsen aligha volt eddig példa. 

Az arénában simán egymás mellé ültették az általában hermetikusan elzárt táborokat. A francia szurkolók voltak összeszokottabbak. Volt idejük bőven gyakorolni, a női foci Real Madridja a Lyon. A női tornáról azt tudni kell, hogy ugyan az európai szövetség, az UEFA már 2001-ben megrendezett egy női kupasorozatot, valamiért csak 2009-ben hagyta jóvá, hogy azt is Bajnokok Ligájának lehessen nevezni, akárcsak a férfiakét. A budapesti döntőig a 9 BL-döntőből ötöt a Lyon nyert meg, a többi négyet német csapatok. 

A franciák most azzal a Barcelonával játszottak, amelyik még az építkezési fázisban van. A németek és a Lyon által uralt BL-ben spanyol csapat eddig a négy közé sem tudott bejutni, most a döntő is összejött a Barcelonának. 

Az már a metrópótló buszon kiderült - mert hiába a teltházas BL-meccs, a felújítás alatt lévő 3-as metrót ezért csak nem fogják beindítani hétvégén a hétköznapi üzemmód szerint -, hogy a meccsre kiváncsi magyarok simán veszik az akadályt, veszik elő a Barca-mezt és szurkolnak ugyanúgy a katalánok női csapatának, mint Messiéknek a Liverpool ellen.  

Amitől az akár a Barcelonának szurkoló magyarok számára is tökéletes volt a párosítás: a Lyonban játszik a női futball Puskása, Marozsán Dzsefiner. Apja, a négyszeres válogatott Marozsán János 1996-ban költözött a családdal Németországba, miután a harmadosztályú Saarbrücken játékosa lett. Dzsenifer ekkor négyéves volt, kint kezdett el focizni, a német válogatottat választotta, velük lett Európa- és olimpiai bajnok. Az irányító a Saarbrückennel 2013-ban megnyerte a Bajnokok Ligáját, majd a Lyonhoz igazolt. A franciákkal 2017-ben és 2018-ban is BL-győztes lett. 

Tavaly a Marozsánnal felálló Lyon a magyar válogatott Jakabfi Zsanett csapatát, a Wolfsburgot verte a döntőben. Én még gyerekkoromban láttam női focit utoljára a tévében, akkor a legendás, IX. kerületi László Kórház volt itthon a mindentvivő. Aztán sokáig semmi, de a tavalyi BL-döntőbe véletlenül belefutottam. Pontosabban csak a hosszabbításába, de nem veszítettem semmit, mert a rendes játékidőben 0-0 volt, innentől viszont csodameccsé alakult át. A 93. percben a németek szereztek vezetést, aztán a 95.-ben egy brutális belépő miatt kiállítottak egy wolfsburgit, és 12 perccel később már a Lyon vezetett 4-1-re. Ez a tavalyi döntő összefoglalója:

link Forrás

Ezek után nem volt kérdés, hogy a budapesti BL-döntőre ki kell menni, bár még szombat délelőtt is hiába próbáltam rávenni az ismerőseimet, hogy csapjanak le két szabaddá vált jegyre. 

A Fradi-stadion lilába öltözött, ez ugyanis a női BL-döntő hivatalos színe. A meccs előtti „show” olyan volt, mintha az utolsó pillanatban derült volna ki, hogy BL-döntőt kell rendezni a Fradi-pályán. Csak abban lehetett bízni, hogy azt még hátha nem mutatta a tévé, esetleg el volt foglalva az operatőr a lelátón az UEFA-elnök és Csányi Sándor között ülő Orbán Viktorral. Aki új barátainak milánói szelfifesztiválja helyett választotta a női döntőt. 

Az is meglepő volt, hogy itt nemhogy videóbíró nincs, de még a férfiaknál bevezetett negyedik-ötödik bíró is hiányzott az alapvonalról. A fapados BL-döntő hangulat itt véget is ért. 

Nyilván az volt a kérdés, hogy mennyire lesz szórakoztató a meccs akár csak az NBI-es meccsek színvonalához képest. Az hamar kiderült, hogy a Lyon nem véletlenül hajt zsinórban a negyedik BL-címére, nagyon tudatosan játszottak, egymást követték a szép akciók, technikailag kiváló játékosok voltak a pályán. 

Ráadásul a hangulatot is sikerült megalapozni azzal, hogy Marozsán Dzsenifer - aki a meccs előtt azt nyilatkozta, hogy óriási öröm számára, hogy Budapesten játszhat - már az 5. percben gólt szerzett a Lyonnak, amitől a Barcelona-mezes magyar szurkolók is talpra ugrottak, és elkezdett zúgni BL-döntőkben szokatlan Ria, Ria, Hungária.

A 30. percben már 4-0 volt a Lyonnak, olyan volt a játék, mintha egy komoly csapat összekerült volna a csak a házigazda jogán szereplő, de amúgy nagyon gyenge ellenféllel, ami egyébként történetesen Barcelona-mezben játszott. Pedig a katalánok simán jutottak a döntőbe, a négy között a Bayern Münchent kétszer is legyőzve. És az alapján, amit a meccs előtt a franciák edzője, Reynald Pedros is elmondott - hogy a Barcelona játéka főleg a labdabirtoklásra épül, támadásban és védekezésben is stabil csapat, amelyet erős és technikás játékosok alkotnak - arra lehetett számítani, hogy a női Barca is úgy játszik, mint a férfi Barca. Annyiban megállta a helyét a párhuzam, hogy nagyon gyorsan 4-0-s hátrányba került a Barcelona, Marozsán gólja után a norvég Ada Hegerberg szerzett pillanatok alatt mesterhármast. 

Pillanatnyilag ő a legjobb női játékos Európában, tavaly megkapta az első női Aranylabdát, a díjátadón arról beszélt, hogy milyen fontos számára, hogy a lányok higgyenek magukban, és reméli, hogy az ő sikere példaként szolgál nekik. Majd ezek után a gála színpadán a prosztó dj, Martin Solveig arra kérte, hogy twerkeljen már egy kicsit. Hegerberg egy határozott nemmel fordított neki hátat, és hagyta el a színpadot. 

link Forrás

A gálameccsé alakuló első félidőben ellenállhatatlan volt a Lyon, egymás után vezették a széleken a támadásokat, nagy volt a tempó, a test test elleni ütközéseket viszont nem igazán engedte a bíró. Ebben nem is nagyon lett volna sansza a franciáknál fizikálisan jóval gyengébnek tűnő Barcelonának. A mezőnyben valóságosan óriásnak tűnt Wendie Renard, pedig "csak" 187 centi. 

Még egy különbség: a távoli lövések erején volt érezhető a különbség a férfi és a női foci között, de maga a játék tudatosságban simán verte az NBI-es szintet. 

A második félidőben visszavett a francia csapat, az volt a kérdés, hogy lesz-e becsületgól. Lett, a katalánok több helyzet után végül szépítettek a 89. percben, ennek is tudtak örülni a szurkolók. 4-1- lett a vége.

A Barcelona-játékosait láthatóan megviselte a nagyon sima vereség, viszont a magyar Barcelona-szurkolókat és az eredeti, ezerfős katalán tábort láthatóan egyáltalán nem. Még az is megtörtént, hogy a francia tábor által elindított, a 2016-os Eb-n megismert izlandi szurkolásban az ütemes tapsot nemcsak a semleges szurkolók, hanem a katalán tábor, ezzel az egész stadion átvette.   

A Lyon hatodszor nyert BL-t, Marozsán Dzsenifer negyedszer. A Lyon csapatkapitánya, Wendie Renard odaadta Marozsánnak a kupát, hogy ő emelhesse fel Budapesten a közönségnek.

Így ért véget a BL-döntő, amin még - szemben a férfiakéval - alig vannak szponzorok, így például hivatalos sör helyett simán Arany Ászokat csapoltak. A kormány szándékai szerint az idén átatandó új Puskásban férfi BL-döntő is lesz hamarosan. Ott győzzük kivárni a magyar gólszerzőt. 

link Forrás