Amit Matteo Salvini és rajongói műveltek szombat délután a milánói dóm téren, olyat nemhogy politikai rendezvényeken, de K-pop koncerteken sem gyakran látni.

Persze, Orbán Viktornak is vannak lelkes hívei, de ahogy az olasz belügyminisztert ölelgették, csókolgatták, simogatták és marcangolták az emberek, abból érződött, hogy az órákig tartó Matteo! Matteo!-kiabálás végére tényleg belehipnotizálták magukat abba a lelkiállapotba, hogy az itt készülő közös szelfiken múlik Európa sorsa. Salvini pedig minden embernél megállt, újra és újra olyan tökéletesen mosolygott a telefonokra, miközben a hangszórókból ordított Andrea Bocellitől a Con Te Partiro a dóm tövében.

Az ultraszentimentális populizmus nagy pillanata jött el.

Ez volt Salviniék szélsőjobboldali-bevándorlásellenes pártszövetségének erődemonstrációja az EP-választás előtt. Itt volt az olasz Liga, a francia Nemzeti Tömörülés (korábbi nevén: Nemzeti Front), a német AfD, az osztrák Szabadságpárt (épp Strache lemondásának napján), és észt, finn, cseh, bolgár, belga, szlovák, dán és holland kollégák. A téren összegyűlt sokezer ember viszont külsőre sokkal inkább hasonlított egy Játék határok nélkül-adás mezőnyére (a dán csapat beveszi a brüsszeli várat!) színes zászlókkal és vidám beállásokkal, mint csattogó bakancsos Betyársereg-felvonulásra. 

A nacionalista internacionálé felvonulásán egymásba fújta a szél a Liga- és Nemzeti Front- zászlókat, a felszólalók pedig mintha egy saját nyelvet is kifejlesztettek volna. Szinte mindegy is volt, hogy olaszul, franciául, angolul vagy németül hangzik el egy beszéd, mert pánpopulistául lényegében minden mondat a

• migration,
• Merkel,
• identité,
• Juncker,
• iszlám,
• Brüsszel,
• Macron

szavak valamilyen kombinációjából áll, a kölcsönös megértés így garantált. A holland Geert Wilders például kétszer is azzal kedveskedett a közönségnek, hogy  Basta islam! –  összességében multinacionális vállalatot idézően csiszolták egységesre a franchise kommunikációját.

Salvini „Európa bevételéről” beszélt, és arról, hogy tetőtől talpig meg fogják változtatni az uniót, az Európát eláruló elittel szemben pedig Dávid és Góliát-i küzdelmet folytatnak. Nem ők a szélsőségesek, hanem azok, akik hatalmon vannak Európában, mondta. Fontos üzenet volt nála a 15 százalékos, egykulcsos adó bevezetése is.

A leghatározottabb leintést viszont nem a brüsszeli elit kapta tőle a színpadról, hanem a fotósok, amikor a beszéde közben elállták a gondosan felépített színpadképét. Bevonulásakor pedig ötfős socialmédia-csapat vette körül, a keresztény Európa jövője szempontjából meghatározó jelentőségű szelfibotokkal.

Azt nem lehet elvitatni Salvinitől, hogy ne adna bele mindent a kampányolásba, de mivel a leglelkesebb elitellenes harcosnak is csak 24 órából áll a napja, így valamit fel kell áldoznia. Olaszország belügyminisztere pedig leginkább a belügyminiszteri teendőket szokta hanyagolni. A Corriere della Sera nemrég megjelent elemzése szerint havi átlagosan tíz napot tölt az irodájában, és a szavazások 2 százalékán vett részt. A La Reppublica cikke szerint pedig az év első négy hónapjában 17 teljes munkanapot töltött az irodájában, miközben 200 eseményen vett részt – a napokban éppen abból lett ügy, hogy ezekhez az utakhoz katonai gépeket is használ. A koalíciós partner Öt csillag mozgalom alapítója, Beppe Grillo már arról beszélt, vissza kellene rugdosni az irodájába. 

Nyilvános eseményein rendszeresen több időt vesz igénybe a szelfizés a közönséggel, mint a beszéd, de ennek a munkának meg is van a hatása. Még azokat is maga mellé tudja állítani, akik ellen nemrég még kampányolt. A gyűlésen beszéltem olyan palermói férfival, aki az első sorból rajongta végig a beszédeket, arra a kérdesre pedig, hogy megbocsátott-e Salvininek, amiért korábban a dél-olaszok ellen hergelt, azt mondta, az nem is igazán Salvini volt, hanem még az Északi Liga, de már nem számít. (A Liga korábban Északi Liga néven futott, és akkor még nem Brüsszellel és a migránsokkal, hanem a dél-olaszokkal volt bajuk. És valójában személyesen Salvini is elég kemény volt ebben.) 

Viszont bármennyire is látványpolitikus Salvini, a mosolyok és ölelések mögött van egy jóval hidegebb valóság azoknak, akik a populizmus „mi vs. ők” felosztásának rosszabb oldalán találják magukat. A szerencsésebbeknek egyszerűen csak elveszik a telefonját, mint a salernói lánynak, aki az egyik szelfisession alatt számonkérte, hogy miket mondott régen a déliekre – mire Salvini kivette a kezéből, és odaadta egy emberének, hogy törölje le a felvételt. A kevésbé szerencsések pedig megfulladnak a Földközi-tengerben, mert a belügyminiszter betiltotta a kimentésüket. 

A tomboló érzelmek mögött pedig a politikai valóság is felsejlett néhány ponton.

Amiről nem beszélnek

A kommunikációs összhang a pártszövetségben azért is tűnhetett jónak, mert azt a taktikát választották, hogy egyszerűen nem beszélnek az egyik legkényesebb kérdésről, Oroszországról. A Putyin-pólóban pózoló Salvini, és a pártját orosz bankból finanszírozó Marine Le Pen ebben az ügyben nyilvánvalóan nem pendül egy húron mondjuk a dán vagy észt politikusokkal. Nem beszélve a két lehetséges csatlakozóról, a Fideszről és a lengyel PiS-ről, akik egymással sem értenek egyet ebben. Úgyhogy ez a témát egyelőre igyekeznek megkerülni – ennek hivatalos változata a „minden ország intézze a saját külpolitikáját” üzenet.

Az olasz belpolitika: inog a kormány

Olaszországot egy éve az Öt Csillag-Liga koalíció irányítja. A két pártot kezdetben sem sok minden kötötte össze azon kívül, hogy ők a mainstream-ellenes erők, mostanra pedig különösen ingataggá vált a helyzet. A legutóbbi összecsapások éppen korruciós ügyekről szóltak: letartóztatták Legnano ligás polgármesterét, és kirúgták a kormányból Armando Siri közlekedési minisztert (Liga), szintén korrupció- és maffiakapcsolatok gyanúja miatt. 

Az Öt Csillag vezetője, Luigi Di Maio már a kilencvenes évek elsöprő erejű korrupciós botrányaihoz hasonlítja az ügyeket, Salvini visszaszólt, hogy őket ne korruptozzák. Egyre gyakrabban merül fel, hogy új választás lett, és a Liga bőven le is előzte az Öt csillagot, önállóan viszont továbbra sem valószínű, hogy kormányt tudnának alakítani. Salvini mondott olyat is, hogy egy családi bölcsesség szerint ha nem jó a társaság, akkor nem kell együtt menni, és olyat is, hogy ennél nem látszik jobb koalíció.

Így is megerősödnek

Az Európai Parlamentben pedig, ha a Brüsszel ledöntéséről szóló tervek túlzásnak is tűnnek, az biztos, hogy megerősödtek ezek a pártok. Salviniék 2014-ben 6 százalékot ért el az EP-választáson, ezzel 5 képviselői helyet szeretek, most 30 százalék körüli eredménnyel 25 helyük lehet. Az AfD 1-ről 11-re, a Nemzeti Front 15-ről 20-ra növelheti a képviselői számát, a harmadik-negyedik legnagyobb frakció lehet az övék.

Angela Merkel szombaton Zágrábban azt mondta: a nacionalizmus el akarja pusztítani Európát, fel kell lépni ellene. És épp a napokban jelent meg a felmérés, ami szerint az európaiak többsége már arra számít, hogy 20 éven belül felbomolhat az unió.