Sokan tartották elképzelhetetlennek azt, ami hétfőn Olaszországban megtörtént. Ekkor kereste fel a radikális jobboldali Liga vezetője, Matteo Salvini és a populista Öt Csillag első embere, Luigi Di Maio közösen Sergio Mattarella elnököt, hogy bemutassák miniszterelnök-jelöltjüket és a támogatását kérjék, hogy koalíciós kormányt alakíthassanak. Olaszországban március eleje óta tart a bizonytalanság, hogy ki vezeti majd az országot, mert a választáson senki nem szerzett egyértelmű többséget. 

Tárgyalások hosszú hetei után viszont most úgy tűnik, két keményen mainstream-ellenes erő szövetsége kerülhet kormányra. A kormányfő pedig nem a két pártvezető egyike lehet - a korábban alig ismert firenzei jogászprofesszor, Giuseppe Conte személyében állapodtak meg. A jelölt személyét az elnök még mérlegelheti, ahogy azt is, felhatalmazást ad-e ennek a koalíciónak. Ha megteszi,

egy olyan kormány alakulhat meg, ami nagyobb felfordulást okozhat az EU-ban, mint a Brexit óta bármi.

A Financial Times egyszerűen csak azt írta a leendő kabinetről, hogy „modern barbárok Róma kapui előtt”, szerintük az EU történetében ilyen felkészületlen kormány még nem kerül hatalomra Nyugat-Európában. Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter azt mondta, hogy az olasz kormány tervezett lépései az egész eurozónát veszélybe sodorhatják.

link Forrás

Salvini erre annyit válaszolt, hogy ha ennyien támadják őket, az annak a jele, hogy valamit jól csinálnak. Ugyanis éppen azért választották meg őket, hogy szembeszálljanak az uniós konszenzussal.

Gazdaság: Adócsökkentés, alapjövedelem és ki tudja, később még mi

A koalíciós kormány tervezett lépéseit a Bloomberg úgy jellemezte, hogy ezekkel nemcsak szembemennek az EU-s szabályokkal, de konkrétan kinevetik azokat. Egyszerre jelennek meg a Liga jobboldali adócsökkentő elképzelései és az Öt csillag baloldali kiadásnövelő lépései úgy, hogy közben az államadósság a GDP 130 százalékán áll. 

A tervezett lépések között van az adócsökkentés, nyugdíjreform, és a rászorulóknak juttatott 780 eurós alapjövedelem. A múlt héten kiszivárgott első kormányprogram-tervben ennél drasztikusabb lépések is voltak, például az, hogy az adósság elengedését kérik az Európai Központi Banktól, ami meg is rengette az olasz piacokat. Erről a puhább változatban már nincs szó, ahogy az euróövezetből való kilépésről sem, legalábbis nyíltan nem. Hosszabb távon viszont akár ez is lehet a Liga célja, ami régóta az euróövezetből való kilépést hirdeti. Olaszországban egyébként is a legalacsonyabb a közös valuta támogatottsága az egész euróövezetben, mindössze 59 százalék.

Pedig tíz évvel ezelőtt Olaszország még a leginkább EU-párti országok egyike volt, ehhez képest itt robbant ki talán leglátványosabban az unióellenesség az alapító országok közül. 

Az egyik legfontosabb oka ezen a grafikonon látható: a 2008-as válság után drasztikusan bezuhant az olasz gazdasági teljesítmény, és azóta sem tért vissza a válság előtti szinte, ez várhatóan csak a 2020-as években történik meg.

Az államadósság a második legnagyobb az EU-ban Görögország után, legalábbis arányaiban, abszolút értékben természetesen jóval nagyobb. Háromszor annyi munkanélküli olasz van, mint munkanélküli görög. 

Vagyis panaszra bőven van ok, ettől még az is igaz, hogy egyáltalán nem látszik, miből telne Olaszországnak a kormányprogramban szereplő intézkedésekre. Ha viszont mindez a mostaninál is súlyosabb bajba juttatja Olaszországot, az EU-nak nem lesznek olyan eszközei, mint a görög válság esetében. 

Olaszország az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, az itteni helyzet egyszerűen más lépték, mint a görög balhé, vagy akár a keménykedő magyar-lengyel páros ügye.

Migráció: „Kitakarítani” Olaszországot

A választási kampány egyik fő témája a migráció volt, és ugyan a Liga ütötte meg a keményebb hangot, az Öt csillag sem volt kifejezetten puha ebben az ügyben. A Liga konkrétan Olaszország „kitakarítását” tűzte a zászlajára, 500 ezer illegális bevándorlót utasítanának ki az országból. (Az Öt csillag pedig a kampányban arról beszélt, a Földközi-tengeren dolgozó NGO-k tengeri taxikként működnek.) Matteo Salvini azért is akarja magának a belügyminiszteri posztot, hogy a kiutasításokat ők végezhessék. Olaszországot érintette az egyik legsúlyosabban az Afrikából érkező migráció, közben az olaszok azt tapasztalták, az EU-tól nem kapnak érdemi segítséget a válság kezelésében. A kiemelkedően magas munkanélküliséggel együtt pedig az üzenet sokakat megérintett: az olasz állam ne bevándorlókra költse egyébként sem bőséges forrásait.

Cécile Kyenge, aki Olaszország első fekete minisztere volt, ki is fejezte az aggodalmát, mi várhat az országra, ha egy olyan párt lesz lesz hatalmon, aminek nyíltan rasszista tagjai vannak. A Ligát Steve Bannon is segítette a választás előtt, Matteo Salvini pedig nagy rajongója annak, ahogy Orbán Viktor kezeli a migrációt, gratulált is neki a választási győzelem után.

Oroszország: Barát, nem ellenség

Az első nagy uniós galibát már a nyáron összehozhatja az új kormány, amikor az Oroszország elleni szankciók meghosszabbításáról kell dönteni. Ez ugyanis egyhangú döntést igényel, a Liga és az Öt csillag viszont előre jelezték, hogy vétózni fognak, mert a bojkott Olaszországnak árt. Mindkét párt erősen Putyin-barát, a Liga egyenesen együttműködési szerződést is kötött Putyin pártjával, programjukban pedig benne van, hogy Oroszország partner, nem ellenség. 

A Politico értékelése szerint egyébként a kormányprogramban egyértelműen a Liga akarata érvényesült jobban, pedig a választáson ők szerepeltek gyengébben, 17 százalékot kaptak szemben az Öt csillag 32 százalékával. Azóta viszont meredeken emelkedik a népszerűségük, már 25 százaléknál járnak, miközben az Öt csillag stagnál.

Akik mindent elutasítanak

Az, hogy a két párt végül összefogott, nemcsak Brüsszel, de saját maguk számára is meglepetést jelent. Tavaly ősszel Di Maio még azt mondta, hogy elképzelhetetlen, hogy összefogjanak egy olyan párttal, ami részt vett Olaszország tönkretételében.

És bár a fejleményeket szokás a nagy európai populista hullám részeként leírni, valójában egészen máshonnan jön a két párt. Az Öt csillag Beppe Grillo komikus blogjából, és „Basszátok meg” nevű tüntetéssorozatából nőtt ki, ami úgy, ahogy van, az egész politikai osztályt támadta. Aztán párttá szerveződtek, és elkezdtek sikereket elérni, aminek eddigi csúcspontja az volt, hogy ők adják Róma polgármesterét, Virginia Raggit - de még így sem lett sokkal világosabb, hogy a mainstream elutasítása mellett mi az, amit képviselnek.

Róma helyett Brüsszel lett a fő ellenség

A Liga ezzel szemben nemhogy új kezdeményezés, de egyenesen a leghosszabb ideje folyamatosan a parlamentben lévő olasz párt, korábban Északi Liga néven. Voltak már hatalmon is, Silvio Berlusconi első kormányában a kilencvenes években, és nagyobb kanyarokon is túl vannak már. Korábban főleg az észak-olasz területek autonómiájáért küzdöttek, keménységük pedig Dél-Olaszországgal szemben fogalmazódott meg, az ott élők szerintük lusták, semmirekellők, és a dolgos észak-olaszok vérét szívják. Fő ellenségük akkor még nem Brüsszel, hanem Róma volt, maga Salvini pedig vezetett rádióműsort „Soha nem mondd azt, hogy Olaszország” címmel a kilencvenes években, és előfordult, hogy nem volt hajlandó kezet fogni az olasz elnökkel, mert azt mondta, nem képviseli őt.

Azután viszont, hogy a válság elérte Olaszországot, ez a stratégia kifulladt, ahogy pedig a migrációs hullám is erősödni kezdett, a Liga irányt váltott. EU-pártiból keményen EU-ellenesek lettek, a délolaszok helyett ráfordultak a migránsokra.

A kormányprogramot egyébként mindkét párt megszavaztatta saját támogatóival - mindkét tábor elsöprően támogatta. De a pártok múltját azért nem felejtették el: 

az Öt Csillag támogatói főleg déliek, nekik azt kell lenyelniük, hogy olyanokkal kötnek szövetséget, akik évtizedeken át köpködtek rájuk.

És van még egy megkerülhetetlen szereplő: Silvio Berlusconi, aki a kampányban úgy tért vissza a politikai színtérre, hogy egy bírósági döntés alapján 2019-ig nem is vállalhatott volna politikai tisztséget. Berlusconi pártja, a Forza Italia volt a választás egyik vesztese - ugyan a Ligával szövetségben indultak, de jóval kevesebb szavazatot kaptak. Az Öt csillag-Liga szövetség végül annak köszönhetően jöhet létre, hogy Berlusconi félreállt, vele ugyanis az Öt csillag nem működött volna együtt. Persze Berlusconi van akkora túlélő, hogy ha összeomlana ez a kaotikus, törékeny koalíció, akár megmentőként is feltüntetheti magát.

Keményebb lesz, mint a Brexit?

Az olasz politika újabb fordulatai pedig jó példái annak is, hogy önmagában a korrupt mainstream elsöprésének ígérete semmire sem garancia: maga Silvio Berlusconi is populista üzenettel került hatalomra 1994-ben az olasz politikai osztályt szétrobbantó botrány után, hogy aztán évekkel később ő maga legyen a korrupt elit szimbóluma.

A Bloombergen megjelent értékelés szerint egyébként nemhogy a Brexit óta ez a legnagyobb válság az EU-ban, de sokkal súlyosabb is lehet, mint a brit kiválás - pont azért, mert az olaszok nem akarnak kiválni, és az EU szívéből, annak alapító országaként sokkal súlyosabb károkat okozhatnak az uniónak.