Dél-Koreában pillanatnyilag nincs fontosabb téma a budapesti hajóbalesetnél: az összes nagy tévécsatorna szinte kizárólag ezzel foglalkozik. Minderről a legtöbbet jelenleg talán a Koreában élő magyar Eugenia S. Lee folyamatosan érkező, nyilvános fb-posztjaiból lehet megtudni, aki sűrűn és részletesen tudósít arról, mit mond az ország médiája a tragédiáról.

Miért kellett 14 perc?

A legfrisebb jelentése például úgy kezdődik, hogy

"Mun lelkész, régi jó barátunk nyilatkozott az imént telefonon a YTN televíziónak. Azt mondta, hogy a sérültek mellett van, hatuk már a szállodában, egy még kórházban a bordája fáj. Mind azt mondta, hogy a nagy hajó hátulról nekik ment, a kis hajó hátuljának egyik oldalát ütötte meg kétszer egymás után, de egyáltalán nem volt hangos az ütközés. Azonban azonnal, az ütések hatására keresztbe fordult a kis hajó, és azok az utasok akik a fenti teraszon voltak, azonnal lezuhantak a vízbe. Az amerikai turisták, akik a nagy hajón ültek sem éreztek ütést, viszont látták a segítségért kiabáló embereket a vízben, és az ő hajójuk megállt."

Az utóbbi állítás egyébként szembemegy azokkal a korábbi beszámolókkal, miszerint a szállodahajó továbbment volna.

A dél-koreai média fő témája mára az lett, hogy miért csak a baleset után tíz perccel kaptak riasztást a hatóságok és az első mentőhajó miért 14 perccel ezután érkezett.

(A hivatalos verzió jelenleg az, hogy a baleset 21:05-kor történt, a riasztás 21:15-kor érkezett, az első mentőhajó pedig 21:29-re, vagyis a borulás után összesen 24 perccel érkezett a helyszínre. Hivatalosan ugyan nem mondták ki, de az eddigi beszámolók alapján úgy tűnik, hogy a hatóságok egyetlen embert sem tudtak kimenteni, a túlélők a környéken tartózkodó, a mentést azonnal megkezdő privát hajósoknak köszönhetik az életüket.)

"A környéken lévő más kis hajók és csónakok mentettek, illetve dobáltak a vízbe mentő karikákat, kaotikus állapotok uralkodtak, a kiabáló, vízbe esett embereket próbálták más apró hajók a felszínen tartani. Ezek közül volt olyan, amelyben szintén koreai turisták ültek. Na abba gondoljatok bele."

- írja Lee a koreai tévék tudósításai alapján.

Kedvezményes út volt

Ezen a ponton felmerülhet a kérdés, hogy miként tartózkodhatott ennyi koreai csoport egyidőben a Dunán. Erre választ ad Lee korábbi bejegyzése, ami szerint

"a tv shopban árulják a package utat, igen kedvező áron".

Egy másik kommentjéből az is kiderül, hogy ez egy 9 napos, 5 országot érintő, olcsó túra volt, feszített tempóval. Túlélők szerint felmerült ugyan, hogy a rossz időben ne fussanak ki, de az idegenvezető rábeszélte őket, mondván, hogy más hajók is kifutottak, köztük olyanok, amiken szintén koreai turisták utaznak.

Tömegével mondják le az utakat

A koreai beszámolók kiemelik, hogy a turisták Budapesten hajóra szálláskor nem kapnak semmiféle biztonsági felvilágosítást vagy balesetvédelmi oktatást. Rendszeresen elhangzik a tévében, hogy a hatalmas budapesti hajóforgalom ellenére a magyar fővárosban nincsen azonnali riasztórendszer, ellentétben a Szöult átszelő Han folyóval, ahol 3 perc alatt kell a helyszínre érkeznie a mentőcsapatnak.

"Szakértők szerint a sétahajózás szabályozásának hiánya vezetett balesethez, még ha közvetett módon is"

- írja Lee, aki többször megemlíti, hogy a koreai turisták tömegével mondják le a magyarországi útjaikat.

Mindenáron megkeresni a halottakat

Lee egyik bejegyzéséből az is kiderül, hogy Korea miért kíséri különös figyelemmel a holttestek utáni kutatást, illetve hogy a külgyminiszterük miért igyekszik a folyás iránt lefelé fekvő Szerbiát, Horvátországot és Romániát is bevonni az akcióba:

"Egy dolgot lehet tenni menteni a menthetőt, ez pedig az, hogy mindenáron megkeresni a holttesteket. Ugyanis a koreai kultúra szerint elbúcsúzni csak akkor lehet, ha van holttest. Itt az eltűnés nagyobb tragédia, mint a halál."

A Korean Times közben arról ír, hogy a turistautat szervező koreai Very Good Tour beperli a feltehetőleg a balesetet okozó szállodahajó tulajdonosát. Koreából sok turista érkezik Budapestre, a cikk szerint a nagy utazásszervezők azonnal lemondtak minden hajós városnézést és gyalogos vagy autóbuszos verziókra cserélték azokat.