"Onana. Eriksen luftot rúg. Sissoko. Llorente. de Ligt kilép mögüle. Ziyech. Son. Sissoko emel még. Llorente játszhatja meg. Még ott a labda, Alli. Lucas Moura. Góóóóól! Góóól! Hát ilyen nincsen! A 96. perc kezdetén Lucas Moura megszerzi a mesterhármasát és kiveri ezzel az Ajaxot, létrehozván egy angol házidöntőt! Hát ilyen a világon nincs. És van! ... Hát aki ezt a futball kitalálta, áldott legyen a neve!"

Ugyan ki felejthetné el ezt a pillanatot?!

Elképzelhetetlen mélységekből küzdötte fel magát a Tottenham Hotspur együttese, hogy egyáltalán a csoportkört túlélje. Az első három meccs után ugyanis egyetlen, a PSV elleni idegenbeli találkozón emberhátrányban megszerzett ponttal szerénykedett, miután egy megnyert milánói meccsen az utolsó percekben - régi jó szokásához, történelmi múltjához "méltó" módon - sikerült kikapnia az Internazionale csapatától, majd egy látványos, lüktető és gólgazdag rangadón alulmaradt a Barcelona ellen.

1 pont. Ennyi árválkodott tehát a BL-ben folyamatosan fejlődő és évről-évre messzebb jutó londoniak neve mellett. Ők azonban nem foglalkoztak a statisztikákkal, hanem győzelmi kényszerrel a vállukon, hittel és elszántsággal nekiveselkedtek a feladatnak. Megnyerték a kötelezőt a hollandok, majd a még nehezebbet az olaszok ellen, végül pedig Lucas Moura találatának köszönhetően a Camp Nouban pontot szerezve továbbjutottak egy nagyon nehéz és kiegyensúlyozott csoportból.

A kieséses szakaszban rendre esélytelenebbként léptek pályára, de az - akkor még - német listavezető Dortmundot egy félidő alatt lerendezték, majd jött az angol bajnok Manchester City elleni pszichothriller, ahol egy káprázatos, utolsó másodperces videóbírós visszavágón hátrányból - a BL történelmének legvadabb, legőrültebb, legemlékezetesebb első negyedóráját követően - az elődöntőbe is beverekedték magukat. Ott pedig jött a holland bajnok elleni katarzis, amikor újfent, immár sokadszor is lehetetlen helyzetből, 0-3-as összesített állásról, a gólkirály és vezér Harry Kane nélkül, egy félidő alatt három gólt szerezve, Lucas Moura 95:01-nél a mennyekbe lőtte Észak-London büszkeségeit.

Mauricio Pochettino öt évvel ezelőtt vette át a Tottenham irányítását és megkezdődött a tündérmese. Ebben az időszakban a klub olyan magasságokba emelkedett, ahol utoljára az 1960-as évek elején járt. Sorozatosan a Top4-ben végez, háromszor dobogós volt a besztlígben,

kiheverte Gareth Bale és Luka Modric Madridba költözését, felépítette a világ legmodernebb futball stadionját, miközben nettó értéken szinte nem költött igazolásokra.

Nem arab és orosz olajmilliárdokból, nem amerikai üzletemberek befektetéseiből, hanem tudatos és megfontolt üzleti modell eredményeként, kifejezetten szűk kerettel érkeztek meg a Bajnokok Ligájának döntőjébe, ahol ismételten az underdog hálátlan szerepe jut nekik a nagyobb történelmi hagyományokkal, excentrikusabb (szuper)edzővel, drágább játékosállománnyal, (joggal) agyonsztárolt Szalahhal és van Dijkkel felálló, sokkal combosabb pénzügyi háttérrel rendelkező Liverpoollal szemben.

Nem baj. Ameddig Dele Alliék hisznek magukban és az edzőjükben, ameddig Harry Kane igazi vezér a pályán és az öltözőben, ameddig nem adják fel és CSAPATKÉNT küzdenek, ameddig 23 játékos lesz a csoportképen a kezdő sípszó előtt, addig ők csak nyerhetnek. Eddig is ezt tették.

Nincs jelentősége, hogy idén a bajnokságban kétszer is a Vörösök diadalmaskodtak kettejük összecsapásán, mert a 'Pool a két győzelemmel sem lett bajnok, a Spurs a két vereség ellenére is Top4-ben végzett.

Nem számít semmi, csak a szombat esti örömünnep. Zengjen hát a Come On You Spurs Madridtól Angyalföldön át egészen a Lane-ig! Legyen egy kicsit Tottenham szurkoló mindenki, aki lélekben nem a Mersey-folyó vörösebbik partján lakik - éljen bárhol is a világon - és aki nem Woolwichből költözött a Spurs territóriumába.

Könnyű szeretni a Sarkantyúsok csapatát, edzőjét, mentalitását és legfőképpen azt, ahogy túlléptek saját árnyékukon - mert történjék bármi Madridban, szombat éjjel véget ér egy hosszú, viszontagságos és nehéz út, melyen

közel öt évnyi vajúdás után Amszterdamban egy új, nagy klub született.

Tegyék csak fel az i-re a pontot, emeljék fel a BL serleget! Hajrá, Te csodálatos, Te egyetlen Tottenham Hotspur!