Kedden lesz 30 éve, hogy mészárlással vetettek véget a demokratikus változásokat követelő tüntetések a pekingi Tienanmen téren, Vej Feng-ho védelmi miniszter most pedig korrektnek nevezte a karhatalom fellépését.

A miniszter egy szingapúri fórumon arról beszélt, hogy 1989-ben politikai zűrzavar volt az országban, a központi kormány pedig intézkedett, hogy megállítsa a zűrzavart, ami korrekt politikának számít. Hozzátette, hogy az elmúlt 30 év bebizonyította, hogy Kína nagy változásokon ment keresztül, és a kormány lépésének köszönhetően stabilitás és fejlődés volt az országban. 

Az 1989 áprilisában kezdődött tüntetések májusra már időnként milliósra nőttek. A téren sátortábor nőtt, a kiürítésre adott központi utasítások sorra kudarcot vallottak. A tömegben jelen voltak a külföldi tudósítók és televíziósok is, akik minden nap élőben közvetítették az eseményeket a világ közvéleményének.

 A politikai vezetés kezdetben megosztott volt az egyre nagyobb támogatást élvező mozgalommal szemben. Csao Ce-jang pártfőtitkár az engedékenyebb vonalat képviselte, és tárgyalások megkezdését javasolta, a keményvonalasak viszont a szerintük az ország biztonságát és a párt vezető szerepét veszélyeztető ellenforradalmi megmozdulások leverését akarták. 

Ahogy a tömeg nőtt, a pártvezetés kezdte úgy érezni, hogy kicsúszik a kezéből az események irányítása, és Teng a beavatkozás mellett döntött. (Csaót leváltották, és 2005-ös haláláig házi őrizetben maradt.) A pártfőtitkári tisztet a nagy öregek által támogatott addigi sanghaji párttitkár, Csiang Cö-min vette át.

Május 20-án kihirdették a rendkívüli állapotot, a hadsereg egységei Peking határán sorakoztak fel. A diákok nem hagytak fel a tüntetéssel, és már Teng távozását követelték, május 30-án pedig felállították az amerikai Szabadság-szobor mását. Ezt a kihívást a vezetés nem tűrhette, június 2-án megszületett a hivatalos döntés a katonai beavatkozásról.

A június 3-ról 4-ére virradó éjszaka a vidékről felhozott páncélos és gépesített egységek elindultak a városközpont felé. A lakosság több helyen megpróbálta feltartóztatni a tankokat, válaszul a katonák éles lőszerrel nyitottak tüzet. A Tienanmen térhez érve a tömeget oszlásra szólították fel, majd nekiláttak a tér megtisztításának. 

A véres vasárnapon különböző jelentések szerint több száz, de egyes becslések szerint több ezer tüntető vesztette életét, több ezren sebesültek meg. A következő napokban országszerte letartóztatási hullám kezdődött, számos diákvezető éveket töltött börtönben. 

A vérengzés másnapján készült a múlt század egyik legismertebb - Kínában betiltott - sajtófotója, amelyen egy fehér inges férfi egy pekingi sugárúton egyedül tartóztat fel egy tankoszlopot. A tüntető kiléte és sorsa a mai napig sem ismert.

A Peking egyes részein elrendelt rendkívüli állapotot csak fél évvel később oldották fel, a Kínai Kommunista Párt egy időre keményebb irányvonalat vitt, amelyen csak évek múlva kezdtek enyhíteni.

A három évtizede történtek ma is tabunak, tiltott témának számítanak Kínában, újra és újra elismétlik, hogy az ország a felforgató tüntetéssorozat leverése után indulhatott meg a még gyorsabb gazdasági fejlődés útján. Az erre vonatkozó könyveket és újságokat megsemmisítették vagy betiltották, az internetes kereséseket cenzúrázzák, a felnövő, és a politika iránt egyébként is apatikus fiatalok többségének már semmit sem mondanak a Tienanmen téri tüntetések. A megtorlás kegyetlensége az egész világot felháborította, a nyugati országok egy időre szankciókat léptettek életbe Kínával szemben, a Tienanmen téri események máig árnyékot vetnek a kommunista vezetésre. (BBC/MTI)