Ahol van ellenzék, ott a közmunkások is fontosabbak a faluvezetés számára

  • A közmunkaprogram az Orbán-kormány szociálpolitikájának egyik leghangsúlyosabb eleme, de minden településen kicsit más.
  • Kutatók megvizsgáltak két Pest megyei falut, hogy feltérképezzék, hogyan működik helyben a közmunka.
  • Arra jutottak, egyáltalán nem mindegy, hogy van-e a faluban ellenzék, vagy már régóta nincs.

Van Pest megyében két hasonló, hatezer fős falu. Mindkettő a régió leghátrányosabb helyzetű kistérségében fekszik, mindkettőben sok a képzetlen ember és zsugorodik a munkaerőpiac. 2013-tól pedig mindkét településen felpörgött a közmunka.

Az MTA kutatói 2016 őszén alaposan megvizsgáltak a két települést. Arra voltak kíváncsiak, hogy a helyi hatalom milyen módszerekkel működteti ott a közmunkaprogramokat. Két teljesen eltérő modellt találtak.

  • Falu1 vezetői a közmunkát egyfajta szociális segélyprogramként fogják fel, a legtöbb embert akarják benntartani a rendszerben, ennek érdekében akár a hatékonyságról is lemondanak.
  • Falu2 vezetői gazdasági lehetőségként gondolnak a közmunkaprogramra, fel akarják futtatni a termelést, és ha kell, megválnak azoktól a közmunkásoktól, akik ezt akadályozzák.

A kutatást azt teszi igazán érdekessé, hogy a két falu politikai viszonyai nagyban befolyásolják a településvezetőket abban, hogy melyik modellt alkalmazzák:

  • Falu1 esetében állandó politikai harc dúl két helyi egyesület között a polgármesteri székért. A településvezetésnek pedig komoly ellenzéke van a képviselőtestületben.
  • Falu2 esetében ilyenről szó sincs, a fideszes polgármester 9 éve vezeti a települést és a képviselőtesületben is mindenki fideszes.

A kutatók, Gerő Márton és Vigvári András májusban publikálták a két településről írt tanulmányukat az Esélyben. A felmérésük nem reprezentatív, csak a két települést vizsgálták, és onnan is csak városvezetőkkel beszélgettek a közmunkáról, az érintett munkásokkal például nem. De a kutatásuk így is tanulságos.

Az Orbán-kormány egyik legnagyobb hatású programja a szegények munkaerejét használja ki

A kutatókat a tanulmányban az érdekelte, hogy a különböző redisztribúciós célok milyen újraelosztási modelleket eredményezhetnek. Ennek bemutatásához kellett nekik egy országos program, aminek a konkrét megvalósítása helyi szinten történik, és viszonylag nagy az önkormányzat mozgástere abban, hogyan használja fel a forrásokat.

A magyar közmunkaprogram pont ilyen.

“A jelenlegi közfoglalkoztatási rendszer a harmadik Orbán kormány szociálpolitikájának egyik leghangsúlyosabb eleme, a rá fordított költségek és a szimbolikus vetületek tekintetében egyaránt” - áll a tanulmányban. A résztvevők száma 2014-ben közel 200 ezer fő volt, a költségvetési támogatás pedig elérte a 270 milliárd forintot.

2014 óta ugyan a közmunkások száma csökkent, az egyre súlyosabb munkaerőhiány a közmunkások egy része előtt is megnyitotta az utat az elsődleges munkaerőpiacra, de a leginkább rászorultaknak, a képzetleneknek továbbra is nehéz kitörni a közfoglalkoztatásból, és lényeges különbség vannak a munkanélküliek számát tekintve a keleti és a nyugati országrész között is.

A közmunka workfare alapú program, ami azt jelenti, hogy a szociális ellátások igénybevételét munkavégzéshez köti. A célja, hogy az ellátást igénybe vevők egyfajta munkaszocializációt kapjanak, és így képesek legyenek visszailleszkedni a munkaerőpiacra.

KözmunkaIllusztráció: botost/444.hu

A magyar közmunka tapasztalatai azonban inkább azt mutatják, hogy a rendszer a korábbiaknál jóval kedvezőtlenebb feltételeket teremtett a munkaerőpiacról kiszorulók számára. A közmunkások a korábbi munkaviszony helyett speciális közfoglalkoztatotti státuszba kerültek, amely a garantált bérminimumnál kevesebbet fizet.

A kutatók a tanulmányban beszámolnak róla, hogy a közfoglalkoztatás

  • elsősorban a falusi, kelet- magyarországi képzetlen munkaerőre támaszkodik.
  • a döntéshozók valójában nem tartják alkalmasnak ezeket a programokat a nyílt munkaerőpiacra való visszatérés ösztönzésére.
  • a programok elsődleges célja így sokkal inkább a munkaerőpiac számára „felesleges népesség” megkötése, és munkaerejük felhasználása a forráshiányos önkormányzatok számára.

A közmunkának azonban ennél jóval árnyaltabb vetületei is vannak, mivel lényegében települési szintre szervezi ki a munkanélküliek ellátását. Ez azt is jelenti, hogy a szegények helyzetének változása nagyban függ a helyi interperszonális viszonyoktól. Magyarul a helyi hatalom akaratától.

A tanulmány említ olyan korábbi kutatást, amely szerint ez egyfajta gondoskodással is párosul, “a falu lakói a közfoglalkoztatás által létrejövő helyi informalitást egyfajta menedékként élik meg a makroszintű strukturális viszonyokkal szemben”. Egy másik kutatás viszont arra jutott, hogy ezeknél a programoknál sokkal inkább a gazdasági, mint a szociális célok dominálnak. A helyi önkormányzatok számára a legfontosabb szempont, hogy hatékony munkaerőt szerezzenek a feladataik ellátására, amelyeket forrás híján korábban nem volt kivel elvégeztetniük.

Na, de mi látszik a két vizsgált település, Falu1 és Falu2 példájából? (A kutatók egyszer sem nevezik nevén a két települést)

Ahol a munkás az első, és ahol a hatékonyság

A kutatók a két település polgármesterével, valamint a közmunka irányításában kulcsszerepet játszó munkatársaival beszélgettek. A politikai erőviszonyokat leszámítva a két kistelepülés nagyvonalakban hasonló, viszont Falu1-ben sokkal több a munkanélküli.

A vizsgált idején mindkét településen felfutott a közmunkaprogram. Ehhez köze volt annak is, hogy a járás korábban a központi régió fejlettsége miatt nem igazán kapott forrásokat közfoglalkoztatásra, 2014-ben azonban kedvezményezett járássá váltak, így indíthattak START-munkaprogramokat. A kutatók szerint látszik, hogy Falu1 a közmunka során inkább a településüzemeltetési, karbantartási feladatokra koncentrált, míg Falu2 a START-programok keretében inkább vállalkozásszerű programokat indított be. Ennek később lesz még jelentősége.

Előtte azonban érdemes letisztázni a két falu politikai erőviszonyait, (ezek a 2016-os állapotot tükrözik).

Falu1-ben két helyi egyesület verseng a hatalom megszerzéséért, függetlenként, nem pártszínekben. 2006-ban és 2010-ben az egyik egyesület képviselője lett a polgármester, 2014-ben a másik egyesület jelöltje, de 2015-ben időközit kellett tartani, ezen pedig a volt faluvezetés visszaszerezte a hatalmat. A választáson néhány szavazatnyi különbség döntött. A képviselőtestületben a polgármesternek erős ellenzéke van.

Falu2-ben ennél sokkal egyértelműbb a helyzet: a polgármester a Fidesz-KDNP színeiben politizál és a képviselőtestület nyolc tagja közül mindenki fideszes. Más párt jelöltjei a legutóbbi választás alkalmával nem is indultak, és a polgármesternek sem volt kihívója, aki amúgy2010 óta irányítja a falut.

Vagyis, Falu1 esetében erős és kiélezett verseny van a hatalomért két rivális politikai csoport között, Falu2 esetében viszont a hatalomnak lényegében nincsen kihívója. Mindez közvetetten hatással van a közmunkára is.

Falu1 közmunka-modellje:

Falu1 esetében a közfoglalkoztatás leginkább a településkarbantartási munkákra koncentrál: szemétszedés, az utak, árkok tisztítása, útjavítás.

A kutatók tapasztalata az volt, hogy Falu1 vezetése a közmunkát leghangsúlyosabban egy segély-helyettesítő, szociális ellátásként fogja el, és arra törekednek, hogy lehetőleg minden tartós munkanélküli bekerüljön a rendszerbe. E cél érdekében az egyes embereket a hosszútávú program keretében a lehető legrövidebb időtartamban foglalkoztatják, négy hónapos szerződéseket kötnek. Így összességében több embert tudnak foglalkoztatni

“Lehetne a hosszú távúban is azt, hogy egy évig foglalkoztatunk egy embert, viszont akkor csak azt a huszonöt embert fogjuk foglalkoztatni egész éven át. Tehát azért van ez a négyhónapos megoszlás, mert így száz embert meg tudunk mozgatni ebben a programon belül. Tehát így akkor száz embert meg tudunk forgatni. Tehát ezért lett ez így felosztva. Mert egyébként lehetne úgy is – de az… a munkaügyi kirendeltséggel kötünk egy megállapodást, azon belül meg lehetne állapodni, úgy hogy egy évig foglalkoztassuk azokat az embereket – viszont akkor csak a negyedét tudjuk foglalkoztatni a rászorultak közül. Tehát így azért sokkal több embert át tudunk forgatni ezen a rendszeren belül.” - mondta a kutatóknak Falu1 csoportvezetője.

Mégis, biztosítaniuk kell a program működtethetőségét is, így valamilyen szinten mégiscsak válogatniuk kell alkalmasság alapján a jelentkezők között. Ez disszonanciát okoz a vezetők számára, főleg, hogy a helyi célcsoport egy jelentős része krónikus egészségügyi problémákkal küzd, amely megnehezíti a folyamatos jelenlétet, és elvben sokakat kizárna a közfoglalkoztatásból.

Ráadásul az emberek számára az idénymunkák és az építőiparban vállalható feketemunka több pénzt hoz, viszont ezek nehezen összeegyeztethetőek a közmunkával. Ha az idény- vagy feketemunka ütközik a közmunkával, akkor a közmunkások általában szabadságot vesznek ki, betegállományba íratják magukat, vagy egyszerűen nem jelennek meg.

Az önkormányzat mindennek ismeretében sem kérdőjelezi meg a háziorvosok kiírásait, a közmunkából való kizárás pedig nem jellemző a falura, általában csak végső megoldásként használják kirívó esetekben.

Ez az egyik csoportvezető szerint nehéz helyzetet teremt, mert így kevésbé hatékonyan tudnak dolgozni:

„A feladattal van a baj. Tehát azzal, hogy milyen feladatot adunk neki pluszban. Ha azt nézzük, mondjuk a település fenntartása, alapvető fenntartása – az, hogy most szemetet összeszedünk, megcsináljuk a kertészeti feladatokat, egyéb kisebb karbantartásokat – egy tíz-tizenöt fős állandó csapattal ezt meg lehetne oldani. Aki rendes, normális fizetést kap, végig dolgozza a nyolc óráját, ért hozzá, amit csinál. Tökéletesen rendben lenne minden. Tudom, mert hogyha hozzáfogunk, és mondjuk, megcsinálunk… akkora szakaszt meg tudunk csinálni, ott van, most csak bizonyítani akarjuk, hogy mit lehet megcsinálni, amit ők egész héten megcsinálnak, egy nap alatt. Mert meg lehet csinálni. Tehát, ezzel, ha most itt fokozzuk a létszámot, ezzel a településnek például, nem lesz jobb a helyzete. Az megint más, hogy persze, több ember kap fizetést…” - mondta.

Vállalkozásszerű projekteket nem akarnak beindítani, tartanak tőle, ahhoz ugyanis már plusz szakértelem kellene, ami a településen nincs meg, és ha egyszer vége szakadna az állami támogatásnak, szépen lassan csődbe is mennének.

Falu2 közmunka-modellje:

Falu2 mindezzel szemben épphogy ambíciózusabb START-programokat indított:

  • egy bio-brikett programot, amelynek keretében rászorulóknak gyártanak tüzelőanyagot.
  • és egy mezőgazdasági, fóliás programot, amelynek keretében paprikát, paradicsomot, hagymát termesztenek a település közintézményeit ellátó konyhák számára.
  • a távlati tervek között szerepelt egy borgazdaság létrehozása is.

A kutatók szerint ezek a programok jól szemléltetik, hogy Falu2 önkormányzata hogyan áll hozzá a közfoglalkoztatáshoz, és főleg, mit vár tőle. A közmunka helyi kiterjesztéséhez a település szakértőket igazolt le, az aljegyző és a helyi KHT vezetője is olyan településekről érkeztek Falu2-be abban az időben, ahol nagy tapasztalatot szereztek közmunka-szervezésben.

A közmunkára ez az önkormányzat termelőtevékenységként gondol, amelynek keretében az amúgy segélyezendő falusiakat alacsony áron foglalkoztatja. A munka nem szociális alapú: olyan rászorulókat keresnek, akik jó munkaerőként, fegyelmezetten dolgoznak.

Utóbbira jó példa az is, hogy a kutatás idején az önkormányzat éppen komoly létszámcsökkentést tervezett. A kezdeti magasabb létszámot ugyanis a gépbeszerzések miatt tartották fent (ha több közmunkást foglalkoztat az önkormányzat, több pénzt kap gépekre, karbantartásra).

“A magasabb létszám fenntartását azonban szociális alapon egyáltalán nem tartják indokoltnak” - írták a kutatók.

Falu2 esetében a feketepiaci alkalmi munkavállalás hátrány, az önkormányzati vezetők szerint az ilyen tevékenységet folytató helyiek nem tudnak a közfoglalkoztatásban részt venni, ezért igyekeznek őket kiszorítani a közmunkából. Hátrány a rossz egészségi állapot is, vagy ha valaki gyakran megy betegállományba.

Falu2 közmunkáért felelős aljegyzője hangsúlyozta, hogy szerinte a közfoglalkoztatási munkaviszony nem tér el egy normális munkaviszonytól. Igaz, a bérezés jóval alacsonyabb, de ő, mint az önkormányzati gazdaság vezetője elsősorban gazdaságként és nem jóléti intézményként tekint a közfoglalkoztatásra.

„Mondtuk nekik, hogy felelős, jó gazda módjára kell bánni az állam pénzével, és nem tehetjük meg azt, hogy az állam nekünk leküldi a bért, kifizetjük, kifizettetjük a kincstáron keresztül úgy, hogy arra nem jogosult. Mert hozzá van szokva a segélyezéshez, hogy a segély, az jár nekik mindig. Erre is úgy néznek, mint egy segélyre, hogy ez akkor is jár nekik, ha bemegyek, ha nem megyek be.” - mondta az aljegyző.

Falu2 önkormányzata a kutatás idején eltökélt volt, hogy felfuttatja a programokat és tovább szélesíti a tevékenységét. Az aljegyző azt mondta, akkor is folytatnák, ha az állami támogatásokat drasztikusan megvágánák.

Ahol valódi politikai verseny van, ott a közmunkások is fontosabbak

A kutatók szerint Falu1 egyfajta “szociális”, Falu2 pedig egy “fejlesztő” közmunkamodellt vezetett be. A két modell kialakulásába belejátszottak a helyi politikai élet különbözőségei is. Azaz, hogy Falu1-ben a politikai versengés határozza meg a közéletett, Falu2 esetében viszont a fideszes polgármester hegemón szerepben van.

Míg a szociális modell elveinek kialakításában jelentős szerepet tölthet be az a megfontolás, hogy a versengő elitcsoport jelentette veszélyt azzal lehet megelőzni, ha a helyi társadalom valamennyi rászoruló – és így jóléti ígéretekkel elcsábíthatónak vélt – csoportját konszolidálják,illetve a regnáló elithez kötik, addig ez a szempont a hegemón helyzetű Falu2 polgármestere számára nem vetődik fel - áll a tanulmányban.

Közmunka.Illusztráció: Botos Tamás/444

Falu2-ben a közmunkaszervezés profeszionálisabb, az aljegyző tulajdonképpen a tapasztalata miatt került a településre, ez a kívülálló szerep pedig lehetővé teszi, hogy a polgármester helyett a szigort képviselje és vállalja a konfliktusokat a programok lebonyolítása során. Falu1 esetében a program felelősei helyiek.

A kutatók szerint kiderült az is, hogy még a közfoglalkoztatás jellegét is a hatalmi viszonyok határozzák meg.

  • A gondos, perspektivikus tervezést igénylő START-munkaprogramok inkább az erős és hegemón önkormányzattal bíró Falu2-ben jellemzőek, ahol az erős polgármester és a falun kívülről érkező szakértői gárda képes menedzselni ezeket a programokat. A közmunka pedig sokkal inkább a helyi hatalom megerősítésére, semmint a széles körű újraelosztásra törekszik.
  • A megosztott Falu1 vezetése viszont inkább a kisebb, de biztosabb programok működését vállalja, és fontos nekik, hogy lehetőleg minden rászoruló bekerüljön a közmunkába.

“A közfoglalkoztatás olyan közpolitikai intervenció a települések életében, mely nem csupán a segélyezést helyettesíti, hanem hozzájárul a települések gazdasági működéséhez, meghatározza a széles értelemben vett javak társadalmi elosztását.” - összegzik a kutatók a tanulmány végén.

Forrás: Gerő Márton - Vigvári András: Közfoglalkoztatás, redisztribúció és helyi hatalom in Esély 2019/2. 3-30.
A szerzők a településeket a tanulmányban “A” településnek és “B” településnek nevezik, én a cikkben Falu1-nek, illetve Falu2-nek nevezem őket.