Kezdődik a Wagner-napok a Müpában, aki szeretné, június 13-tól 16-ig, aztán 20-tól 23-ig a zeneszerző eredeti kívánságának megfelelően négy egymást követő estén nézheti végig Richard Wagner operafolyamát, A Nibelung gyűrűjét. 

A Ring, ahogy a bennfentesek nevezik az elitértelmiség Star Wars sagáját, ritkán hallható egyben, különösen olyan minőségben, ahogy Fischer Ádám keze alatt a Müpában 2006 óta évről évre megszólal. Nem véletlen, hogy a budapesti Wagner-napok hasonló zarándokhellyé vált, mint a valódi Wagner-szentélyben rendezett Bayreuthi Ünnepi Játékok. 

Mivel sokan lehetnek olyanok, akiknek nincs négy szabad estéjük Wagnerre, s talán még közülük sem mindenkinek alkalmas az esztétikai emésztőrendszere arra, hogy tizenöt órán keresztül fogadja be Wagner érzelmekben, vezérmotívumokban és kromatikus harmóniákban tobzódó, káprázatos zenéjét, nem beszélve az istenek, sellők, törpék, óriások és szuperhősszerű halandók között játszódó, szappanopera-jellegű sztoriról, amelyben a szereplők soha nem játszanak kisebb tétben, mint az egész világ sorsa, és nagyjából olyan könnyedséggel esnek vérfertőző viszonyba egymással, ahogy mások levegőt vesznek, szóval, ha valaki nem jut el a Wagner-napokra, vagy nem szereti a Ringet, forduljon bizalommal Tapsi Hapsihoz. 

A legendás rajzfilmhőst nyilván mindenki ismeri, azt azonban talán kevesen tudják, hogy az 1957-es, „What’s opera, doc?” című epizódot 1994-ben az animációs filmipar 1000 alkotója minden idők legjobb rajzfilmjének választotta. Az 1957-re már közel húszéves múlttal rendelkező Tapsi Hapsi (eredeti nevén: Bugs Bunny) már elegendő epizódban járt túl a szerencsétlen, kerekfejű vadász, Elmer Fudd eszén ahhoz, hogy az alkotók – Michael Maltese forgatókönyvíró és Chuck Jones rendező – ne csak a Wagner-operák, hanem a Tapsi Hapsi rajzfilmek dramaturgiáját is a feje tetejére állítsák. Összesen három olyan epizód készült a Tapsi Hapsi-sorozatban (spoiler alert!), amelyben Fudd győzi le a nyulat, itt ráadásul a végén (spoiler alert!) Fudd pszichéje összeomlik tettének súlya alatt (a slusszpoént azért nem árulom el). 

A rajzfilm persze nem önreflexív dramaturgiája, hanem a wagneri operavilág lenyűgözően pontos karikatúrája miatt igazán emlékezetes: az epizód elején tomboló vihar dúl (A bolygó hollandi nyitányának viharzenéje szól), Fudd az istenek uraként jelenik meg, ám hamar kiderül róla, hogy valójában ő a hős Siegfried, aki meg akarja ölni Tapsi Hapsit. Miközben vadul döfködi kardjával az üres nyúlüreget és megszokott raccsolásával énekli a „walkürök lovaglásának” közismert témájára, hogy „Kill the wabbit, kill the wabbit”, Tapsi Hapsi előbújik egy másik üregből, és Siegfried kürtjelének témájára azt énekli, hogy „O mighty warrior of great fighting stock, / might I inquire to ask eh…” (Ó csodásan felfegyverzett, nagy harcos, megkérdezhetem, hogy…), beleharap a répájába, majd hozzáteszi nevezetes mondását, amelyre az epizód címe is utal: „…what’s up, doc?” (bevett magyar fordításban: „Mi a hézag, hapsikám?”). Később a Tannhäuserből, de még Wagner korai operájából, a Rienziből is megszólal néhány idézet, miközben Tapsi Hapsi a történet egy pontján egy rózsaszín sörényű ló hátán Brünnhildévé változik. Nem ragozom tovább, wagneriánusoknak és anti-wagneriánusoknak egyaránt érdemes megnézni az egészet.

A cikket Fazekas Gergely írta.