Lengyelül 50 millióan beszélnek. Ennyi emberhez jut el mostantól Semjén Zsolt Földön és égen című könyve, aminek a lengyel fordítását az MTI beszámolója szerint „élénk érdeklődés mellett” mutatták be a héten a budapesti Lengyel Intézetben. 

link Forrás

Lehet, hogy voltak olyan türelmetlen lengyelek, akik Google translate-tel lefordították már a könyvet, vagy olvasták az angol, a német, az olasz vagy az orosz fordítást. Igen, ilyen fordítások is léteznek, tehát elviekben már olvasók százmilliói, milliárdjai ismerkedhettek meg Semjén Zsolt örökérvényű gondolataival.

Semjén azt mondta, hogy azért kellettek a fordítások, mert bár Nyugat-Európában sokan egyetértenek a könyvben leírtakkal, hazájukban olyan cenzúra van, hogy a szerző alapvetéseit nem mondhatják el nyíltan. Az nagy szerencse, hogy már nem titkos nyomdagépeken kell sokszorosítani, szamizdatban terjedhet a neten is.

Egyelőre bántóan hiányzik a könyv spanyol vagy kínai fordítása. A francia egészen biztosan nem véletlenül maradt ki, a kötet szerzője ugyanis nincsen túl jó véleménnyel a franciákról, mint annak legutóbb a Notre Dame leégesekor hangot is adott:

„Az a Franciaország, amelyik megtagadta - mint az egyház legidősebb leánya, úgy hívták régen Franciaországot – saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét, ez az égő templom valahogy kifejezi azt az apokaliptikus értékvesztést, aminek a nyugati világban tanúi lehetünk. Adja Isten, hogy ez a tragédia egy olyan jel legyen, ami felrázza a francia nemzetet és nem csak a templomnak az újraépítése tekintetében, hanem a saját nemzeti önbecsülésük, a saját történelmük, a saját franciaságuk, a saját kereszténységük tekintetében!”

Pedig a könyvben van üzenet a franciáknak is: 

„Mi lett Párizsból, Franciaországból, az »Egyház legidősebb leányából« a saría árnyékában? Valóban úgy van, hogy ez az utolsó francia generáció, akik még francia életet élhetnek Franciaországban…”  

Semjén szerint a könyv „egyéni gondolatok és élmények színes kavalkádja”. Szerényen hozzátette azt is, hogy nem önálló kötet, hanem a korábbi könyveinek letisztult kivonata. A KDNP vezetőjének ugyanis ez már a 9. könyve. Csak összehasonlításul, a legutóbbi irodalmi Nobel-díjasnak, Kazuo Ishigurónak csak hét kötete jelent meg, pedig nyolc évvel még idősebb is Semjénnél. 

Semjén első könyve, az „Igenis, szólnunk kell! A kereszténydemokrácia hangja” még 2000-ben jelent meg. A parlamenti felszólalásait tartalmazza, úgy, ahogy azok a parlamenti jegyzőkönyvben megjelentek, kár lett volna bajlódni a szerkesztésükkel. Ez már sok rajongót szerezhetett az írónak, elég volt csak belekezdeni, a legelső fejezet címe ugyanis: 

„A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ ÖNKORMÁNYZATOKBAN” 

Utána már letehetetlenül folytatódtak a parlamenti beszédek, előadások, interjúk. Rögtön az első könyvben szerepel Semjén egyik kedvenc témája, a New Age. A spirituális és ezoterikus mozgalom nagyon foglalkoztatta a szerzőt, doktorit is írt a témából, amit mindenbe belekötő szőrszálhasogatók alaposan kielemeztek, és azt találták, hogy a 40 százalékát innen-onnan nyúlta, ráadásul az ELTE után a Pázmányon is elsütötte. De az például biztosan Semjén eredeti gondolata volt, hogy a Rolling Stones és Mick Jagger maga az ördög. Sajnos ez a rész kimaradt a könyvből. 

Sajnos egy másik híres gondolatmenetet is hiába keresnek a rajongók a könyvekben, amikor Semjén Darwinnal szállt vitába. Kérem az olvasót, készüljön föl, itt egy olyan gondolati konstrukció következik, ami még a legedzettebb Gödel- vagy Wittgenstein-rajongók logikai képességét is próbára teszi. Tehát Semjén Zsolt Darwin-kritikája:

„Azt is kell látni, hogy az evolúció egy hipotézis. Logikai problémák is vannak vele. Azok a fajok maradtak fenn, amelyek alkalmazkodtak a környezethez. Mely fajok alkalmazkodtak a környezethez? Azok, amelyek fennmaradtak.”

De ez talán majd egy külön könyv témája lesz. 

Újra és újra és újra hasznosítható gondolatok

Semjén könyveinek értékét nem feltétlenül azok hossza adja: az „Egyházpolitika, egyház és politika – tegnap és ma –” című, 2003-ban megjelent kötete például mindössze 49 oldal. Még azt sem lehet állítani, hogy sűrűn telegépelt oldalak, inkább szellős, hogy könnyebben befogadható legyen a szöveg, ami valójában egy előadásának a leirata. A szellős tördelés akkor jött jókor, amikor igazi posztmodern megoldással, a könyvként megjelent Egyházpolitika egy az egyben bekerült a négy évvel későbbi, 2007-es új Semjén könyvbe, a Ius Resistendi címűbe is. 

Azok a megrögzött Semjén-fanek és -gyűjtők, akik elolvasták az Egyházpolitikát előbb külön kötetben, aztán újra a Ius Resistendiben is, örömmel fedezhették fel harmadszor is: a 2009-ben kiadott Hármaskönyvben. Hiszen a 2009-es Hármaskönyv három korábbi Semjén-könyv kiadása egyben (Igenis szólnunk kell, Ius Resistendi, Egyenes úton), 700 oldalon. Az értékes gondolatok nemhogy elévülnének, hanem újra és újra felhasználhatók. Ne keseredjünk el akkor sem, ha a Megharcolunk minden magyarért! (2011) Két pogány közt (2013) és az Egymillió (2017) sincs már a polcokon, mert a tavaly Kétharmad című kötet is olyan, hogy ezeket tartalmazza. (Az összes kötet kiadója a KDNP pártalapítványa, a Barankovics Alapítvány).

A parlamenti felszólalások, beszédek mellett a könyvekben közölt interjúk kordokumentumként is megállják a helyüket. A készítők kemény keresztkérdésekkel szorítják sarokba a főhőst, Semjén Zsoltot:

„– Önt tartják a keresztény oldal filozófiailag legfelkészültebb, nyelvi kifejezéseiben pedig a legerőteljesebb képviselőjének. Egy elemző azt írta, hogy nyelvezete Aquinói Szent Tamás és Rejtő Jenő szerencsés ötvözete.

Érdekes meglátás.”

Természetesen időnként szóba kerül a vadászat is, de még hogy! Kedvenc hobbijáról talán még mélyebb, erősebb, felkavaróbb gondolatai vannak a KDNP elnökének, mint Darwinról: 

„A magyar vadászatnak két alapvető feladata van: a vadat vadként megőrizni, és annak tudatosítása, hogy a magyar vadászat Hunor és Magortól, illetve Szent Imre hercegtől kezdve Széchenyi Zsigmondon és Kittenberger Kálmánon, Fekete Istvánon és Wass Alberten keresztül napjainkig: hungaricum.”

A nemzetközi piacra szánt Semjén-kötet valóban a korábbiaknak (az eredetiknek, az azokat magába emelő újaknak, és az ezeket is megosztó legújabbaknak) a „letisztult kivonata”. A szerző 100 fontos pontja, amik visszatérően visszaköszönnek már a korábbi műveiben is. 

A 8. pont például 1995-ben hangzott el a Parlamentben, de szépen öregedett:

„Politikai, szociológiai és megkockáztatom: morális értelemben is aligha várható el a társadalomtól, hogy olyan törvényeknek engedelmeskedjen, amelyek szembeötlően és szemérmetlenül igazságtalanok. Ha pedig meginog a társadalom bizalma, hite a törvények igazságos voltában, akkor azok ésszerűként való feltételezése és tekintélye is öszszeroppan. És ekkor a felszínre fröccsen a legfőbb rossz, ami egy társadalmat csak érhet: a törvénytelenség, a káosz, az anarchia. Mert a rendezett társadalom, és ezzel az emberinek nevezhető élet feltétele a törvények tekintélye, a törvények észszerűsége, tehát a törvények igazságos volta. Ha az állampolgár kénytelen úgy látni, hogy viszonya a törvényekhez alig különbözik az áldozat és az útonálló viszonyától, akkor hogyan várhatnánk reálisan, hogy engedelmeskedjék azoknak?”

Vannak aztán olyan, nemzetközi érdeklődésre is számot tartó gondolatok, mint például egy váratlan, mégis megindokolt KDNP-ISIS-koalíció a jakubinus-bolsevikszabadkőművesek ellen (eredeti helyesírással idézzük):

„Hogy jutott ide Európa? A jakubinus-bolsevikszabadkőműves ideológia, az antikrisztiánus mesterkedés kétszáz éve minden eszközzel relativizálja-támadja-üldözi a kereszténységet, előidézve az identitásvesztés vákuumát. És – el kell ismernünk – hogy a devianciák propagálása pedig joggal váltja ki ennek megvetését, utálatát a muszlimok részéről. Furcsa, de nem veszik észre, hogy miután – az identitásvesztés, a dekadencia és tömeges iszlám migráció miatt – keresztény európai civilizációnk elesett, az iszlamisták az ő fejüket fogják levágni először, a miénket csak majd a sor végén.”

A médiáról:

„A média szerepét megpróbálom egy példával megvilágítani: ha bemegyek, mondjuk egy kínai étterembe és elém tesznek egy étlapot, amin az van, hogy választhatok a hutulu és a kutulu között, akkor valójában nincs szabad választásom, mert fogalmam sincs, hogy mi az egyik és mi a másik.”

A pelenka:

• „Van olyan idő, amikor a fregolin száradó pelenka a nemzeti zászló jelentését is hordozza a magyar élni akarás szimbólumaként.
• There comes a time when, as a symbol of the Hungarian will to live, a nappy drying on a clothes horse has a meaning equivalent to that of the national flag.
• Es gibt eine Zeit, in der zum Trocknen aufgehängte Windeln, als Symbol des Lebenswillens der Ungarn, auch die Bedeutung der Nationalflagge besitzen.
• Ci sono dei tempi in cui il pannolino messo ad asciugare sullo stenditoio assume anche il significato della bandiera nazionale quale simbolo della volontà di vivere degli ungheresi.
• Существует такое время, когда детская пелёнка знаменует собой национальный флаг, являясь символом венгерской жизни.”

Immanencia és transzcendencia:

• „Azzal a jellel, ahogy Szent István a Szentkoronát felajánlotta a Szűzanyának, ezzel az immanens magyar történelemnek transzcendens távlatot adott.” 
• With the symbolic act of Saint Stephen offering the Holy Crown to the Virgin Mary, immanent Hungarian history was given a transcendent perspective.
• Der Heilige Stephan hat der immanent ungarischen Geschichte mit dem Zeichen, dass er die Heilige Krone der Mutter Gottes dargeboten hat, eine transzendente Perspektive gegeben.
• Santo Stefano con l’offerta della Sacra Corona alla Santa Maria Vergine diede una prospettiva trascendentale alla storia ungherese immanente.
• Сакральным действием, когда Св. Стефан корону предложил Богородице, тем самым имманентную Венгерскую историю он ввёл в русло трансцендентной перспективы."

Az eddigi, minden bizonnyal nem teljes Semjén-életmű legeredetibb darabja kilóg a politikai tevékenység alapos ismertetései közül. Egy verseskötet, amit csak tavaly adtak ki (részletekben már megjelent az egyik korábbi könyvben), de azt még fiatalon, a 80-as években írta a szerző. Nem annyira bátor, mint L. Simon László avantgard versei, de ha Semjénnek nem a politika legelső frontvonalában kellene segítenie a Fideszt, ezzel már bőven bejelentkezett volna a Petőfi Irodalmi Múzeum élére. 

„Fiam, addig rázod, amíg bele nem tesznek valamit!”

Ami sajnos egyelőre nem jelent meg angolul, németül, olaszul, oroszul, és persze franciául sem, így csak mi, magyar olvasók tudjuk, hogyan találkozott egymással Semjén Zsolt és az egyházi tanítás, örök életű útravalóval a végén, a Keresztény Élet 1999-es karácsonyi számából:

„Az egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkár, dr. Semjén Zsolt majd' négy évtizede lakik ugyanabban a házban Budán, a Keleti Károly utcában. Gyermekkorában innen indult el délutánonként a közeli ferences templomba, a hittanórákra. 

– Aki jól felelt, az szentképet kapott – emlékszik vissza. – Mi tagadás, ennek azért nem igazán volt ösztönző ereje! A barátok kis idő múltán rágógumival is próbáltak jutalmazni bennünket, de ez sem vált be. Faddy Othmár ferences atya viszont előállt egy, szerintem zseniális ötlettel: az arra érdemesek felmehettek a templomtoronyba megnézni a harangozást. Aki pedig igazán jó volt hittanból, azt az atya levitte a kriptába. Számomra az a hely olyan volt, mintha a kalandregények kincses szigetén lettem volna! 

– Noha a kis Zsolt szerette a harangozást a toronyban és a barangolást a kriptában, hittanórai igyekezetét jobban tudta befolyásolni a nagymamája. 

– Egy húszast adott nekem minden hittanóráért. Csak most vagyok ezért igazán hálás neki. 

– A perselyezés rejtelmeibe is Othmár atya avatta be a lelkes gyereket. 

– Akkortájt még hosszúnyeles, csengős, kis bársonyzsák volt a persely. Othmár atya így oktatott: fiam, addig rázod, amíg bele nem tesznek valamit!”