A rakétacsapást ugyan az utolsó pillanatban - már a támadóparancs kiadása után - lefújta, Donald Trump egy másfajta támadóműveletet végül engedélyezett csütörtökön Irán ellen. A New York Times és a BBC jelentése szerint csütörtökön az amerikai hadsereg hackerei támadást intéztek az iráni hálózat, azon belül is elsősorban a légvédelmi egységek számítógépes rendszerei ellen. A támadás célja az volt, hogy ezeket az eszközöket hosszabb távon is használhatatlanná tegyék.

Trump a légicsapásra adott parancsot saját bevallása szerint azért vonta vissza, mert miközben a gépek már célpontjaik felé tartottak, megtudta, hogy a csapásnak akár 150 halálos áldozata is lehet. Ezt aránytalan válasznak érezte egy drón lelövésére. A kibercsapás viszont az amerikai értékelések szerint alatta marad annak, amit a nemzetközi közösség fegyveres konfliktusként ismer el, így azt engedélyezte.

Ez amúgy önmagán túlmutatóan fontos fejlemény volt, ezzel ugyanis rögzülni látszik, hogy egy drón elvesztését a hadsereg is másként értékeli, mint egy emberéleteket fenyegető támadást. A korábbi gyakorlat is ez irányba mutatott. 2012-ben, amikor Irán nem lelőtt, csak rálőtt egy amerikai drónra, az amerikai haderő szintén nagyon visszafogottan válaszolt: csak vadászgépkíséretet rendeltek a drónok mellé. Ez hatékony elrettentés volt, az irániak nem kockáztatták, hogy véletlenül egy vadászgépre lőjenek rakétát, felhagytak a drónok vegzálásával. Pénteken pedig már hivatkoztam egy kutatásra, mely szerint a hadsereg tervezői a gyakorlatban is másként reagálnak egy drón elvesztésére, mint tennék azt egy személyzettel repülő gép elvesztése esetén.

De túlmutat önmagán az incidens abban is, hogy megmutatta, milyen korlátozottak valójában Trump kormányának lehetőségei azután, hogy tavaly egyoldalúan, valós ok nélkül felmondta az Iránnal 2015-ben kötött atomalkut. Tény, hogy az atomalkuval szemben meg lehet fogalmazni kritikákat: a megállapodás nem garantálta, hogy Iránnak soha se lehessen atomfegyvere, csupán azt érte el, hogy belátható időn ne legyen. Emellett érintetlenül hagyott több más problémát, mint amilyen az iráni rakétaprogram, vagy az, hogy a környező országokban Irán magánhadseregeket szponzorál. De hogy Irán egyáltalán ebbe belemenjen, ahhoz is éveken át tartó bénító szankciókra volt szükség.

Olyanokra, amikkel most Trump fenyegetőzik. Kérdés, hogy ez miért vezetne most más eredményre, pláne azután, hogy Irán éppen nem meghátrálni látszik, hanem bejelentette az urándúsítás újraindítását, és még egy amerikai drónt is lelőtt. Mike Pompeo és John Bolton, Trump háborúpárti külügyminisztere és nemzetbiztonsági főtanácsadója szerint ez persze arra utal, hogy az amerikai nyomásgyakorlás működik, így idővel rákényszeríthetik Iránt egy, a 2015-ösnél szigorúbb megállapodásra. Optimizmusuk annyiban légből kapottnak tűnik, hogy 2015-ben az európai hatalmak, de még Kína és Oroszország is felsorakozott az amerikaiak mellett, most viszont még az európaiak se támogatják Trumpot, aki szerintük maga teremtette ezt a válságot.

Az, hogy csütörtökön Trump a kibertámadást végül engedélyezte, egyet kijátszott a lehetséges opciók közül. Bár itt is van veszély a helyzet elfajulására - az iráni Forradalmi Gárda hackerei az elmúlt években alaposan kiképezték magukat, és rendszeresen próbálgatják is az amerikai rendszereket -, legalább még nem fegyverekkel vívják az összecsapást. Ugyanakkor ez akár fel is bátoríthatja Iránt: az elmúlt bő másfél hónapban Donald Trump egy dolgot nyilvánvalóvá tett, minden hangzatos fenyegetőzése ellenére nagyon nem akar fegyveres konfliktusba keveredni Iránnal. (Via BBC, The New York Times)