Ki hitte volna, hogy a Szigeten keresett milliárdokból Gerendai Károly egy évtizedeken át alaposan körbeszart bányagödröt fog egyszer dzsentrifikálni? De nem ezért nem tudom hová tenni a projekt 2016-os beindulása óta a Sziget-alapító és gasztrobefektető életének legnagyobb alapterületű és leglenyűgözőbb vállalkozását, a Szentendrei út mellett elterülő százhektáros, elhagyott kavicsbánya átalakítását minden elképzelhető vízi és parti szórakozással, akadálypályákkal, sporteszközökkel, -pályákkal, kibérelhető luxus partszakaszokkal, gourmet éttermekkel, büfékkel és beachklubokkal felpimpelt, ivóvíz tisztaságú szupertóvá. Hanem azért, mert eddig nem igazán értettem, hogy kiknek készült ez az egész. Ma azonban rájöttem, méghozzá egy ott rendezett sajtóesemény közben. 

A nagy pillanat az volt, amikor a napozóágyak, ernyők, hinták és pálmafák között megpillantottam egy, a parti homokba beleállított reklámautót, majd, ha a lábam már úgyis a földbe, vagyis a homokba gyökerezett, lassan körbefordítottam a fejem. Na nem teljesen, mint a sátán a horrorfilmekben, csak olyan 90 fokban.

Ekkor jöttem rá, hogy Gerendai igazi vízionárius, a titok pedig az, hogy ez a tó pedig 2016 óta az influencereknek épül, csak 2016-ban még senki sem tudta, kik azok az influencerek, kivéve persze Gerendait. 2019-es szemmel a tóra pillantva viszont már az én szememet is majd kiverte a nyilvánvaló igazság.

Mert kinek tud igazi boldogságot okozni az, hogy egy, a homokba reklámozási célból mintegy 10 fokos szögben beleállított Mitsubishi Eclipse Cross márkájú személygépkocsi mellett fekhet a fair trade gyékényén, testét a bolygó megmentése végett nem napolajba, hanem egy jókora SAMSUNG feliratot viselő dizájnolt bícsépület árnyékába burkolva, hogy amikor elege lett a döglésből, lazán felpattantjon és a most épülő, fél kilométer hosszú sétányon, amit nem egy költőről, egy szabadsághősről, egy növényről vagy egy párosujjú patásról, hanem egy térkőgyártótól neveztek el, elmenjen csörögni egyet a Takarékbank Beach Klubba? 

Nyilvánvalóan csakis egy influencernek, akinek a fingása is brandelt.

És eleve, ki képes eltölteni egy napot egy olyan strandon, ahol egy szokásos strand étel- és italkínálatának tényleg kábé a százszorosa fogadja az embert, de minden annyiba kerül, mint egy elit budai gasztrofesztiválon vagy a Balatonon? Nyilván csakis egy influencer, akinek minden mozdulatát szponzorálja valaki.

Ezen a felismerésen felbuzdulva ott helyben el is indítottam a saját influenceri karrieremet. Először egy akkora pálmafa előtt, amihez képes a magamfajta kisinfluencer is óriásnak hat:

Aztán rájöttem, hogy jobb a szerénység, ezért olyan, kezdő influencerek számára is elérhető növények előtt pózoltam, mint 

nád

mérsékelt égövi fa

és hülyelevelű fűzfa

Ezek a képek nyilván olyan hatást keltenek minden olvasóban, hogy innentől mindent elhisznek nekem, így azt is, hogy a Lupa-tó partján az idén jól láthatóan több az attrakció, mint tavaly, és pont az a rész fejlődött a legtöbbet, amelyikről elképzelhető, hogy rajtunk, influencereken kívül másoknak is tömegesen bejöjjön: ez a gyerekes-családos bícsrész, ahol most már tényleg annyi a játék, mint egy jobb játszóházban, ráadásul a legtöbb nem is fizetős. És mivel a kisebb gyerekekre úgyis teljesen esztelen összegeket kell költeni általában, ez a rész árban is versenyképes a 10500 forintos hétvégi családi belépővel együtt is, ha az ember belegondol, mibe kerül 4 belépő egy dínókiállítás jellegű attrakcióra, ahol ráadásul nem moshatjuk le bármikor magunkról a testünkre az árak miatt kiült jeges izzadságot.

Látványosak még a változások a sportpályáknál, ahol mindjárt lesz napárnyékoló is a 900 fős lelátón, illetve nagyobb fejlesztés még egy rendezvényközpont, amitől azt várják, hogy egész évben járjanak ide vendégek, ne csak a kéthónapos fő strandszezonban. Mert az látszott, hogy június vége is még előszezon, főleg munkanapokon. Ezen a meleg, napos hétfő délben összesen ha 100-200 vendég mulathatott ott, ahol tavaly a hétvégi csúcsnapokon 4-7 ezren is voltak.

Új közönséget keresnek egy strandnak, ki nem fogod találni, hogy hol!

A másik nagy változás oka pedig az, hogy amióta Gerendai kibérelte, majd megvette, majd rendbetette a tavat, egyre kevesebb ember járt arra a legolcsóbb, a Dunához közelebb eső partszakaszra, ahol a tó kavicsbánya korában sok évtizeden át működött a szupernépszerű illegális szabadstrand. Miközben a drágább strandrészek látogatottsága folyamatosan nőtt. 

Na de miért jártak radikálisan kevesebben egy olyan, szabad természetben található strandra, ami szép tiszta vízű, közel van a városhoz, pont egy kellemes bringázásnyira, és olcsóbb oda a belépő - hétköznap 1000, hétvégén 1500 forint - mint bármelyik budapesti strandfürdőbe?

Gerendai friss, a Forbes-nak adott interjúja szerint egy 444-es cikk miatt. Nem vicc, ezt válaszolja benne egy kérdésre:

"De baromi meglepő volt számomra, hogy tavaly a sima strand résznek lefeleződött a látogatottsága, miközben a beach iránt nőtt az érdeklődés. Az derült ki, hogy sokan inkább kifizetik a magasabb árú belépőt, mert nem akarják magukat lúzernek érezni, hogy ők az olcsóbb strandra járnak. Ezt egyébként szerintem Szily Laci (a 444 újságírója – a szerk.) szúrta el, aki az első beszámolójában vicceskedve azt írta a Lupáról, hogy van a proli strand, meg van a menő strand."

Az emlegetett cikkben igazából el sem hangzott a "proli" szó, amit amúgy imádok, csak egyszer, a prolihomok szóösszetétel részeként, a kérdéses partszakaszt a Közemberek Strandjának neveztem benne - összehasonlítva azt az általam Középosztály Strandnak és Elitstrandnak nevezett részekkel, amiket például olyan homokkal szórtak fel, amit előtte megsütöttek, hogy fehérebbnek nézzen ki -, de az érdekes nem ez, hanem az, hogy Gerendaiék most új közönséget keresnek ennek a strandnak. 

Az új, megcélzott társadalmi réteg pedig nem más, mint a budapesti undeground és a fővárosi bohémek. Ezt nem a strandolós ujjamból szopom, hanem a tulaj egyik háttérembere mesélte, miközben a "bohém" és az "underground" jelzők együttes használata miatt végig egy frakkos-köcsögkalapos-hófehér selyemsálas-sétapálcás Peer Krisztián képe ugrándozott előttem. Na de hogy az istenbe tudják idecsalogatni az embereket a Kisüzemből és a Központból? Úgy, hogy az üzemeltetést a Dürer Kert-esekre bízták, olyan alapon, hogy ők majd magukkal hozzák a földalatti bohémeket. És néha még partikat is rendeznek a parton. 

A bohémstrand koncepcióját emberünk azzal a fesztiváltematikájú Gerendai-idézettel igyekezett megvilágítani, hogy ha a Lupa főstrandja a Balaton Sound, akkor ez a hátsó öböl a Kolorádó vagy a Bánkitó, bármit is jelentsen ez.

Lehet, hogy a földalatti bohém vérem mondatja velem, de a Földalatti Strand tényleg kellemesebben néz ki, mint tavaly, sőt - remélem, hogy a megcélzott társadalmi csoport fogyasztási szokásaira utalva - kapott egy jókora füves részt is. A Gerendai-krú egyik tagja ezen annyira fellelkesült, hogy az új arculatot kapott bícset úgy jellemezte, hogy

"Mintha a Szimplát kikúrnánk Siófokra"

pedig a valóság ennél tényleg sokkal szívderítőbb, influencer becsületszavamra mondom. 

Amikor pedig azt magyarázta a krútag, hogy valamilyen fokon a Dürer teljes zenei kínálata megjelenik majd az underbeachen, minusz a punk és a HC,

"hogy a 16 éves csávók ne hányják tele a partot"

olyan erővel jelent meg előttem egy pár napos jelenet, aminek én, a határozottan nem 16 éves punk voltam a főszereplője a Pécsi-tó partján Orfűn, hogy újra remegni kezdett a kezem.

A végéről pedig ne maradjon le a legnagyobb felfedezés, amit a Lupa-tó partján tettem. Kinyomoztam ugyanis, hogy ki készítette a Húsvét-sziget híres szobrait! A dolog a pompás névre keresztelt, a félkilométeres félszigeten álló "Tiki kutrica" nevű bícsbár előtt történt, ahol előbb megpillantottam egy Húsvét-szigeti szobrot, 

hogy rövid oknyomozás után elsőként közölhessen: nem a polinézek voltak, nem is messze keveredett vikingek, de nem is földönkívüliek, hanem 

Tóth Sándor.