Nekem ez az új Szigetem 

- mondja Gerendai Károly, és körbepillant az új birodalmán, a búvárbázistól a foci- és stradröpladba-pályákon, a kézműveskaja-bódékon, majd a gyerek- és Középosztály Strandon át egészen addig az überexkluzív partszakaszig, ahol az Új Uralkodó Osztály privát homokos-pálmafás stranddarabokat bérelhet magának, sátorral, baldachinos ágyakkal és a hozzájuk járó inassal. Az egyszerűbb halandóknak szánt Közember Strandra csak azért nem tudott rápillantani, mert azt jótékonyan elrejti előlünk egy facsoport.

Gerendai ugyanis éppen egy egészen meghökkentő projektbe fogott bele: sosem látott szolgáltatásokat nyújtó megastranddá alakítja át a Budapest északi határán elterülő Lupa-tavat, ráadásul a XXI. századi magyar társadalmat viccesen leképező, a különböző társadalmi osztályokat egymástól elkülönítő rendszerben. Mínusz persze a totál nincstelen leszakadtak. 

Mostantól a tóra figyel és költ

Az ismert kulturális vállalkozó  nem úgy értette a szigetezést, hogy fesztivált akarna szervezni a tóhoz, sőt ellenkezőleg, hanem úgy, hogy miután eladta a híres fesztiválszervező cégét, az ezzel keresett milliárdokat és a figyelmét mostantól a Lupa-tavi úszómesterkedésre akarja fordítani, a budapesti éttermei megtartása mellett.

Gerendai tavaly kezdett bele az elsőre és másodikra is igen vakmerőnek tűnő Lupa-kalandba, amikor vételi opcióval megfejelt 10+10 éves bérleti szerződést kötött a 100 hektáros kavicsbányatóra és a közvetlenül a partja menti földterületekre. De akkor még messze nem volt világos, hogy ez nem valami mókás hobbiprojekt, hanem maga a fő csapásirány lesz.

Idén azonban eldőlt a dolog: Gerendai 118 millió forintért megvásárolta a tófelület Budakalászhoz tartozó felét, elkezdte többszörösére növelni a tavaly kialakított strandok területét, jelentősen felturbózva azok szolgáltatásait. 

A nagyvállalkozó most további részletek kifejtése nélkül 2,5 milliárd forintosra becsülte a Lupa-befektetése teljes összegét.

A lényeg az ingatlanfejlesztés lenne? 

Bármennyire érezhető is a globális felmelegedés, hiába lett a szeptember az Új Július, az azért meglepne, ha Gerendai egy erősen időjárásfüggő, évente maximum 3-3,5 hónapig pénzt hozó, azon kívül csak vivő befektetésre tenné föl mindenét. Ő maga is utalgatott arra korábban, hogy a Lupa-biznisznek csak egy része a strandláncolat, és hogy hosszabb távon ingatlanfejlesztések is szóba jöhetnek a tó környékén. Most megpróbáltam erről kérdezgetni, de Gerendai az ingatlantémában érezhetően kerülte a konkrétumokat. Azt mondta, hogy nem, nem álmodik saját szállodáról és lakópark-beruházóként sem látja magát. Kell az ingatlanos partner –magyarázta. Ő amúgy is magát a tavat, illetve a parti zónát tervezi megvásárolni. A szomszédos földek pedig már mind valakinek a tulajdonában vannak. 

Ez a tény ugyanakkor nem zárja ki – és ezt ő maga is beismerte – hogy adott esetben például a hatalmas tó egyes részeinek feltöltésével jusson építési telekhez. Maguk az elvileg majdnem tízezer ember befogadására is alkalmas, nemsokára beinduló strandok is feltöltött területekre, az egykori tómederbe épületek. 

Na de milyenek lesznek a strandok?

Tavaly a Középosztály Strand megnyitásával indult a projekt, ez itt ugyanis a fő attrakció, vagyis az a legnagyobb beach, ahol az össze sportpálya, bérelhető vízisporteszköz, jármű, búvárbázis, vízi kalandpark, gasztrosétány, játszótér, gyereksarok és minden egyéb szolgáltatás található. 

Ide a legdrágább egész napos felnőttjegy 3000 forint lesz idén.

Idén ennek a résznek hatalmasat nő a területe, egyben megindul a Fecskés Középosztályon belüli rétegződés. Kiköltözik ide Gerendai Costes nevű luxuséttermének strandverziója, a hely előtt pedig baldachinos ágyakban emészthetnek a Felső Középosztály épp nem a tengerben ázó tagjai. 

Strandalapító Károly azonban gondolt azokra is, akiknek már egy közönséges Costes baldachinos strandágy is túl snassz, mert bárki csak úgy elsétálhat mellette. Az Új Elit narancssárga öves tagjai pár méterrel arrébb saját strandparcellákat bérelhetnek csúcsos tetejű sátorral, baldachinos és anélküli ágyakkal és állandóan sürgölődő pincér-inasokkal. 

A Középosztály Strandról elérhető újdonságok közé tartozik egy komplett búváriskola, egy felfújható elemekből álló jó nagy vízi kalandpark, egy még –állítólag 400 millió forintos befektetéssel – épülő gigantikus wakeboardpálya-rendszer, egy tök új gasztronegyed kézműves bódékkal, egy játszótér, a korábbi kacsúsztató helyett kialakított sekély kisgyerekstrand, meg egy rohadt nagy felfújható párna, amire egy toronyból kell ráugrani, hogy kilőjön minket a francba.

Erre varrjál gombot: sült homok!

A legelképesztőbb dolog, amit a helyszínen járva megtudtam, az volt, hogy a Középosztály Strand fehér (valójában szürke) homokja olyan, eredetileg közönséges homok, amit utóbb megsütöttek, aminek az az értelme, hogy a cucc így kifehéredik, miközben csökken az agyagtartalma, így kevésbé fog ráragadni a legendásan érzékeny középosztálybeli lábakra. 

Idei fejlesztés lesz a Közemberek Strandja, ami egy, a leendő főbejárattól jobbra eső rejtett öbölben építettek ki. Na, itt már sima sárga közhomok van leszórva, és bár enni-inni, napágyakon heverni és átöltözni itt is lehet majd, és itt is lesz vízimentő, az extra szolgáltatások hiányozni fognak. Cserébe ide 1000 forint lesz a legdrágább jegy. A hivatalos neve persze nem Közemberek Strandja, ahogy a Középosztály Strand nevet is én adtam, Gerendai például „árérzékenyeknek" nevezte az öböl leendő felhasználóit. 

Van olyan strand is viszont, ami a tavalyi próbaidőszak után idén már nem nyit ki: a nudistáknak nem jött be a dzsentrifikált bányagödör, napi átlagban hat csöcs- és pöcslengető látogatta csak, az abszolút napi rekord pedig 41 meztelen ember volt, így idén már nem próbálkoznak ezzel.

Gerendai szeretett volna kutyás strandot is nyitni, de kiderült, hogy olyan lehetelenül bonyolultak a bürokratikus előírások - a fennálló szabályozás szerint például nem mehetsz be a vízbe ugyanazon a partrészen, mint a saját kutyád - hogy ezzel még ő is befürdött. 

A különlegesen tiszta vízre, Budapest közelségére és a spéci szolgáltatásokra épülő biznisz t Gerendai nem a Sziget-modellről másolja: a vendéglátóhelyeknek nem lesz kötelező központi árubeszerzés és mindenki maga szabja meg az árait. Az alapmodell az, hogy az összes szolgáltatást külső vállalkozók nyújtják, akiktől Gerendai adott esetben még bérleti díjat sem kér, hanem később a forgalmuk bizonyos százalékát kapja meg.

Ki hitte volna, hogy a Szigeten keresett milliárdokból Gerendai egy évtizedeken át alaposan körbeszart bányagödröt fog dzsentrifikálni? És egyáltalán: van- e tömeges kereslet arra ma Magyarországon, hogy az ember a Vörös Homár tengeri fogásait vagy egy kézműves Rock burgert minőségi borral leöblítve búvárkodjon egyet, majd a vitorlázás és a wakeboardozás között – de szigorúan kihagyva a focit, a kite surföt, a röplabdát az óriáspárnára ugrálást – jót aludjon egy menő tengeri strand imitációján? 

Megannyi kérdés, és az a vicces, hogy a választ a jelek szerint maga a dologba 2,5 milliárdot beletoló Gerendai sem tudja. Alig másztunk ki ugyanis  a vízi kalandpark ingatag úszó elemeire, amikor hozzánk fordulva egyszer csak megkérdezte, hogy szerintünk bejön-e ez az egész minőségi strandolósdi az embereknek.

Fogalmam sincs, mekkora igény van erre

- mondta.

Ehhez képest egész nagy svunggal vágott bele 

- gondoltam magamban, aztán elindultam a homokban, hogy kipróbáljam a Matolcsy-beach napágyait.