Új ipari korszak kezdődhet az óceánok mélyén

A világ óceánjai új ipari korszak előtt állnak, ugyanis a cégek sorban állnak azért, hogy fémeket és ásványokat bányászhassanak ki a Föld ökoszisztémájának legfontosabb helyszínein – ismertetett egy új jelentést a Guardian.

A Greenpeace tanulmányából kiderült, hogy bár még nem kezdték el a mélytengeri bányászatot, 29 kutatási engedélyt már ki is adott egy ENSZ alatt 1982-ben létrehozott testület, a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (amiben egyébként Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter képviseli Magyarországot) a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán területeire, összesen 1,3 millió km2-re, ami ötször akkora, mint az Egyesült Királyság.

A bányászok nagy gépeket engednének le a tengerfenékre, hogy kobaltot és más ritka fémeket ássanak ki. A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság jövő júliusra véglegesítheti a szabályozást – írja a Financial Times. Olyan nagy cégek is versenyeznek, mint a kínai állami Minmetals vagy a Lockheed Martin amerikai biztonságtechnológiai és repülőgép-ipari konglomerátum.

Kína után az Egyesült Királyság kormánya adott engedélyt a legnagyobb területek kiaknázására, miközben a brit miniszterek egyébként sokat tesznek a vízi élővilág védelméért. David Cameron akkori miniszterelnök 2013-ban azt mondta, a következő 30 évben 40 milliárd fontot fog hozni a brit gazdaságnak a mélytengeri bányászat. A kormány most közölte: „Az Egyesült Királyság továbbra is szorgalmazza a legmagasabb nemzetközi környezetvédelmi sztenderdeket, a mélytengeri ásványi kitermelésben is. Két kutatási engedélyt támogattunk, amik lehetővé teszik a tudományos tengeri kutatásokat, hogy teljesen megértsük a mélytengeri bányászat hatásait, és a környezeti hatás teljes körű értékelése nélkül nem adunk ki egyetlen hasznosítási engedélyt sem.”

Egy Haixing 6000-es kínai mélytengeri robot víz- és talajmintát vesz 6001 méter mélyen egy 2018. október 23-i expedíción.Fotó: Yang Qing/Xinhua

Környezetvédők szerint ez a bányászat nemcsak létfontosságú ökoszisztémákat fenyeget, hanem az éghajlatváltozás elleni globális küzdelmet is akadályozhatja. Azt mondják, az óceánok kulcsfontosságúak a szárazföldi túlélésünk szempontjából is, a mélytengeri (azaz a 200 méternél mélyebben folyó) bányászat a vízi élővilág és az emberiség számára is pusztító következményekkel járna.

Szerintük az óceánfenék kevéssé megértett régióinak megsemmisítése mellett a műveletek elmélyítik a „klímavészhelyzetet” a tengerfenék üledékeiben lévő szénraktárak megzavarásával, csökkentve az óceán képességét arra, hogy tárolja azokat. Úgy vélik, láttuk, hogy már a szárazföldi bányászat is mekkora károkat okozott, és az óceánok mélyén még csak fel sem tudnák mérni a pusztítás mértékét, akár visszafordíthatatlanul károkat is okozhatunk.

Az iparág szerint viszont a mélytengeri bányászat alapvető fontosságú ahhoz, hogy kinyerjék a zöld gazdaságra való áttéréshez szükséges anyagokat, nyersanyagot biztosítva kulcsfontosságú technológiákhoz, ideértve az elemeket, számítógépeket és telefonokat. Azt mondják, a mélytengeri bányászat kevésbé ártalmas a környezetre és a munkavállalókra, mint a legtöbb bevett bányászati tevékenység, nem jár erdőirtással és légszennyezéssel, sem gyerekmunkával.

Az elektromos autók elemének gyártásánál kulcsfontosságú a kobalt, amit szinte csak a Kongói Demokratikus Köztársaságból lehet megszerezni, ott pedig még van gyerekmunka. De a Seas at Risk brüsszeli központú NGO szerint nincs egyetlen tanulmány sem, ami szerint a mélytengeri bányászat miatt bezárnák a kongói bányákat, sőt mivel a mobiltelefonokhoz szükséges nyersanyag kereslete csak nőni fog, biztosan nem fognak bezárni.

A Greenpeace tanulmánya azt írja, a mélytengeri bányászati iparág úgy tartja magáról, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő szempontjából alapvető jelentőségű, de a megújuló energia, az elektromos járműveket és az akkumulátorokat gyártó szektorok nem támasztják alá ezt az állítást. Az ilyen érvek figyelmen kívül hagyják az erőforrások végtelenül zajló kitermeléséről a fenntartható és körkörös gazdaságra való átállás szükségességét.

A jelentés tudósokat, környezetvédőket és a halászati ipar szereplőit idézve sürgeti a kormányokat, hogy 12 hónapon belül állapodjanak meg egy erős, globális szerződésben, amivel megvédhetik a vízi élővilágot.

A tenger alján található potenciális zsákmányra először 1873-ban figyeltek fel, amikor egy, a Kanári-szigetek felfedezésére induló brit hajó, a HMS Challenger az Atlanti-óceán északi részén kiemelt „több különálló fekete ovális testet, amik majdnem tiszta mangán-oxidból álltak”. Akkoriban a mangánt a textíliákban használt pamut fehérítésére használták, abban az időben ez volt az egyik legnagyobb iparág Angliában.

100 évvel később, az 1970-es években az Inco és a Lockheed Martin kutatni kezdett a témában, és az utóbbi vezetésével egy konzorcium a Csendes-óceán keleti részén, a 4,5 millió km2-es Clarion-Clipperton zónában egy hajóhoz egy 5000 méter hosszú csővel rögzített tengerfenéki járművel mangánt hoztak fel. De a nemzetközi szabályozás hiánya akadályozta az erőfeszítéseket.

Az első vállalat, ami az utóbbi időben megpróbált mélytengeri bányászatot folytatni, a Nautilus Minerals volt, és Pápua Új-Guinea környékén akart ásni, de a céget márciusban pénzügyi nehézségek miatt törölték a torontói tőzsdéről.

A múlt hónapban viszont a DeepGreen nevű startup közölte, hogy a svájci központú Glencore bányászati cég és a Maersk hajózási csoport támogatásával 150 millió dollárt szedett össze arra, hogy a Csendes-óceán fenekéről ásványokban gazdag göröngyöket szedjen fel, nikkelt, mangánt, rezet és kobaltot kinyerve mobiltelefon- és elektromosautó-elemekhez. A földdarabokat gyakorlatilag felszippantanák, és egy csövön felküldenék a felszínre, hogy ott válogassák ki az értékes anyagokat.

A US Geological Survey szerint a Föld felszínének kb. felét kitevő mélytengerben több nikkel, kobalt és vélhetően egyéb ritkaföldfém található, mint a szárazföldi lelőhelyeken. Ezen a térképen látható, a Földön hol vannak a nagy óceáni nyersanyaglelőhelyek. Az országok partvidékein legális lehet a bányászat, de nemzetközi vizeken egyelőre nem az. A US Geological Survey azt várja, hogy 2030-ra a ritka fémek kb. 5, 2050-re pedig 15 százaléka mélytengeri bányászatból származik majd. (Guardian, FT, FT)