A nyolcvanas években a rendőröknek voltak informátorai, a kilencvenes években az informátoroknak voltak rendőrei
Volt egy évtized, amikor úgy tűnt, hogy Magyarországon kiépülhet az önálló, versenyképes, a nemzetközi mezőnyben is helytálló, kizárólag a magyar érdekeket szolgáló, klasszikus értelemeben vett szervezett bűnözés. Erről az ambiciózus és hazafias, de kudarcba fulladz önállósodási kísérletről szól Dezső András, az Index újságírójának könyve, a Maffiózók mackónadrágban, avagy A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig. Dezső jól ismeri a magyar alvilágot, már több mint 10 éve belefúrta magát a témába, és magyar tényfeltáró újságíróként azzal is tisztában van, hogy milyen az, ha a hatalom célba vesz valakit:
„Tudom, milyen az, ha megfigyelik az embert, ha megpróbálják együttműködésre bírni, ha nyomást gyakorolnak rá, ha feljelentik, ha eljárást indítanak ellene, ha álmatlanságban szenved. Nekem mindegyikből kijutott.”
A könyvből, ami rendőrségi, állambiztonsági dossziékra, periratokra, korabeli újságcikkekre és sok interjúra támaszkodik, kiderül, hogy a magyar szervezett bűnözés már a születésekor sem volt szuverén. Az 1970-es évek végén az első bűnözői csoportok meglepő módon amerikai befolyás alatt álltak. Ezzel a történettel, a Presztízs-üggyel és a Los Angeles-i magyar maffia történetével indul a közel 400 oldalas dokumentumregény.
Az Amerikába szökött Szájmon és Szendrő Öcsi elvileg papír- és írószer-árusítással foglalkoztak, de közben más illegális tevékenységet is űztek. A biztosítási csalások mellett megrendeléseket és tippeket adtak magyar betörőbandáknak, akik leginkább nyugaton jól értékesíthető műkincsekre utaztak. A Dezső által kikotort dokumentumok arról árulkodnak, hogy ezekből a részben Amerikából irányított, ma már talán pitiánernek tűnő mackós brigádokból indultak azok a figurák, akik majd a kilencvenes években valóságos és brutálisan véres maffiaháborút vívtak egymással.
A Kádár-rendszer végén a betörőbandákra ráállított különleges nyomozócsoport a börtönökbe beépített és meglepően rafináltan irányított ügynökhálózattal teljesen felszámolta az első magyar szervezett bűnözői hálózatot. Egyvalakinek viszont sikerült időben lelépnie, ő volt Markó Béla, a korszak legveszélyesebb és legvakmerőbb bűnözője, akinek története külön könyvért kiált. Nem lövöm le a poént, ahogy Markó tette azt a Los Angeles-i magyar gengszterrel Szendrő Öcsivel, de annyit elárulok, hogy a kalandos emigrálást követően Béla Amerikában telepedett le, és ott is érte a minden ízében amerikás vég. Miután egy kocsmában nem kapta meg az utolsó whiskeyjét, tűzpárbajba keveredett egy szolgálaton kívüli rendőrrel. Mindketten halálos lövést kaptak.
„A nyolcvanas években a rendőröknek voltak informátorai, a kilencvenes években az informátoroknak voltak rendőrei.”
Szól a kriminalisztikai közhely. A könyv nem csak a bűnözés, de a magyar bűnüldözés története is egyben. A poshadt gulyáskommunizmusban lekapcsolt betörők a börtönben barátságokat és szövetségeket kötöttek. Gábor és Fater is itt ismerkedtek össze. Majd a rendszerváltást követően ők lettek a hazai alvilág legerősebb emberei. Az előbbiből az olajügyek egyik főszereplője, az Energol vezére lett. Az utóbbi pedig az alvilág keresztapja, a Conti Car tulajdonosa, a kecskeméti maffiaper kulcsfigurájaként híresült el.
A könyvben feltárul a rendszerváltás utáni nagy generáció összes fontos figurájának története. Megtudjuk hogyan lett a taxis Vizóból pesterzsébeti strici, később az éjszakai élet teljhatalmú ura. Vagy éppen a kezdetben telefonfülkéket fosztogató P. Tamásból (Menyét) rafinált maffiózó. De felsorakozik az állandóan beütött Joe Pesci-szerű verőember, Tanyi György vagy Seres, Tasnádi, Prisztás, Meszes, Brazil, Kisbandi, Csülök és a többiek. Az ő sikerüknek már nem Amerikában kell keresni a kulcsát. Ebben az időszakban az olaj volt a legnagyobb üzlet, legyen az olajlopás, olajszőkítés vagy akár vámhalasztásos csalás. Az olaj pedig az ukránoktól és az oroszoktól érkezett. Így nem csoda, hogy ebben az időszakban a keleti befolyás érvényesült leginkább a magyar alvilágban.
De a könyv szerint nem csak ez volt az újdonság a sötét kilencvenes években, hanem az is, hogy a rendszerváltáskor szétesett rendőrség jól körülhatárolható része, főként a fővárosban, fokozatosan belekeveredett, majd beolvadt a magyar alvilágba. A könyvből megismerünk egy csomó hamiskártyást, valutázót, csempészt, verőembert, drogdílert, tolvajt, uzsorást. Sőt, annak az utóbbi időben elhíresült M. Richárdnak (Gyurma) is megismerjük elképesztő alvilági szerepét, aki 2017-ben bekokainozva két ember halálát okozó közúti baleset részese volt.
A Maffiózok mackónadrágban szerint mind közül kiemelkedik egy karakter, aki mindenkinél gátlástalanabb, ravaszabb és kegyetlenebb. Menyét az újkori Magyarország legveszélyesebb és legizgalmasabb figurája. P. Tamás, becenevén Menyét, volt az, aki kis híján valóban felépítette az egységes, központosított magyar maffiát. A könyv arra jut, hogy Menyét valószínűleg mesterien tévesztett meg mindenkit. Hatalmasabbnak, gazdagabbnak, befolyásosabbnak láttatta magát a valóságnál, és manipulációval, zsarolással az ujja köré csavart mindenkit: az alvilágot, a médiát, sőt a hatóságokat is. Majd háborút robbantott ki és egy szlovák sorozatgyilkossal a háta mögött kísérletet tett az összes potenciális rivális látványos kivégzésére. Túlzásba vitte. A 2010-es évek végére Menyét és az összes pitiáner tolvajból rettegett keresztapává avanzsált bűnöző elbukott, meghalt vagy börtönbe került. Menyét jelenleg a Csillag börtönben raboskodik. Hosszú hajat és szakállat növesztett, naphosszat a sarokban áll, magában motyog és bevizel. Jellemző, hogy Dezső András még most is arra utal, hogy ez is csak az egykori telefonfülke-fosztogató újabb trükkje lehet, aki még sokaknak sok meglepetést okozhat, ugyanis szinte minden beszélgetését rögzítette, a szalagok pedig sötét titkokat rejtenek.
A könyv szerint a magyar bűnözés a rendszerváltás utáni, vadnyugati formájában már nem létezik. Mára szinte kizárólag albán, szerb, montenegrói bűnözők uralják az éjszakát, magyarok legfeljebb kiszolgálói ezeknek a főként droggal foglalkozó csoportoknak. Dezső András könyvéből kiderül, hogyan gyarmatosították a hazai alvilágot. Itt volt az ideje az összegzésnek, amit ez a könyv nagyszerűen elvégez. Ahogy az egyik kommentelőnk írta, a következő bűnről szóló lexikonnak már most megvan a címe: Maffiózók pufidzsekiben.