„Magyarország néhány nap alatt többet tett értem, mint Venezuela egész életemben”

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

„Tudtam, hogy egy fejlett országba fogok megérkezni, de azért mégis elképesztő ezt látni nap mint nap. Nekem az egyik legfurcsább például most, hogy itt ivóíz folyik a csapokból. Venezuelában ez is óriási probléma, nehéz tiszta ivóvízhez jutni”

– ezt írta a 20-as éveiben járó Róbert, amikor a legmeglepőbb magyarországi élményeiről kérdeztük. A férfi körülbelül másfél héttel ezelőtt érkezett meg repülővel Budapestre Venezuelából, a magyar kormány programjának segítségével, amivel magyar származású venezuelaiakat mentenek ki az összeomlás szélére sodródott dél-amerikai országból.

„Édesapám 1956-ban, 17 éves korában menekült el Magyarországról Venezuelába, én már ott születtem. Mostanában sokat beszélgettünk róla, hogy milyen fura, hogy nekem meg oda kell visszamenekülnöm. Egy teljes kör.”

Róbert nem beszél magyarul, apja csak néhány szót tanított meg neki gyerekkorában, így angolul levelezünk. A férfivel a Reddit nevű közösségi oldalon akadtunk össze, ott írt róla, hogy Venezuelából jött Magyarországra, ezután vettem fel vele a kapcsolatot.

„Csak az útlevelemet megcsináltatni 18 hónapig tartott, ha nincsenek kapcsolataid, vagy pénzed megvesztegetni valakit, akkor lehetetlen bármit gyorsan elintézni. A repülőjegy 2000 dollárba kerül, miközben a havi átlagkereset hivatalosan 3-5 dollárnyi bolivár. Ha nem vagy drogkereskedő, vagy nincs egy eladni való házad, sosem engedheted meg magadnak.”

Róbert repülőjegyét, miután másfél év után végre sikerült érvényes útlevelet szereznie, a magyar kormány fizette ki.

„Szájról-szájra terjed a magyar közösségben, hogy van ilyen lehetőség, de persze titokban kell tartani a dolgot. Én sem beszélhetek róla, hogy konkrétan hogy néz ki a folyamat Venezuelában, nem akarom másoknak elrontani az esélyeit, hogy elmeneküljenek.”

Február végén arról szóltak a hírek, hogy addig 300 embert fogadtunk be Venezuelából, és még körülbelül 750-en jöhetnek. Róbert azt mondta, ő az utolsók között jött el.

„Hullámokban törtek rám az érzések. Teljesen depressziós voltam, többször gondoltam az öngyilkosságra. Mikor először hallottam, hogy esetleg Magyarországra jöhetek, azonnal el akartam indulni, egy percet sem gondolkoztam. Aztán volt olyan időszak, amikor azt éreztem, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Amikor felszállt velem a repülő, talán akkor éreztem először igazán, hogy biztonságban vagyok. De még most is, néha kimegyek sétálni az utcára Budapesten, és nem hiszem el, hogy egy ilyen helyen vagyok.”

Nem is emlékszik olyan időszakra, amikor normális élete lett volna Venezuelában. Középosztálybeli családban nőtt fel, de ahogy az ország szétesett, úgy csúszott le mindenki.

„Ma már, ha valakinek működő mobiltelefonja vagy autója van, szinte gazdagnak számít. Hiperinfláció van, ha nem amerikai dollárban kapod a fizetésed, akkor lehetetlen megélni, de közben hivatalosan illegális akár csak magadnál tartani amerikai pénzt. Hiába volt munkánk, folyamatosan el kell adogatnunk dolgokat, hogy ételre legyen pénzünk. Egyáltalán, a napod jelentős részét az tölti ki, hogy megpróbálj ennivalót szerezni. Így is volt néhányszor, hogy nem volt mit ennünk.”

Néhány napja, már Budapestről ezt írta Twitterre: 

„Hiányoztál, Nutella!”

Mikor rákérdeztem, azt mondta, nem is emlékszik már, mikor evett utoljára, valamikor sok-sok évvel ezelőtt.

„20-30 dollárba kerülhet egy üveg, de ez kint sokhavi fizetés. Ahol lehet kapni, ott biztonsági üveg mögött tartják, mintha ékszer volna, olyan értéket képvisel.”

Róbert Venezuelában alkalmi munkákból élt, fordításokat csinált, szövegeket írt. Egy darabig ügyvédnek tanult, de aztán már nem tudták megfizetni a tandíjat, és abba kellett hagynia az egyetemet.

„Venezuela aranyévei azelőtt véget értek, hogy megszülettem. Chavez alatt is szörnyű volt, amikor meghalt, ünnepeltek az emberek. Aztán jött Maduro, és még rosszabb lett minden. Rendszeresen elmegy az áram, az internet (ha egyáltalán meg tudtál vesztegetni valakit az állami távközlési cégnél, hogy legyen neted). Már szinte csak a dollár alapú feketepiacon lehet bármit beszerezni, az élelmiszereket is beleértve. Millió százalékos az infláció, borzalmas a bűnözés, mikor Caracasban voltam két hetet az útlevelet intézni, kétszer próbáltak kirabolni az utcán. Venezuelában gyakorlatilag megszűnt az állam, milliók menekülnek a szomszédos Kolumbia és Brazília felé.”

Már a mostani, katasztrofális helyzet előtt is el akart jönni az országból, ahol mindig kívülállónak érezte magát.  A venezuelai férfinak most a magyar állam bérel lakást Budapesten, magyar felmenői miatt hamarosan megkapja az állampolgárságot, nyelvtanfolyamra jár, és minél hamarabb szeretne elkezdeni dolgozni.

„Ha valami csoda folytán megváltoznának a dolgok Venzuelában, akkor sem akarnék visszamenni. Magyarország néhány nap alatt többet tett értem, mint Venezuela egész életemben. Mindent magam mögött hagytam, nem mintha bármi jelentős vagyonom lett volna. Egyedül a családom fog hiányozni, velük igyekszem tartani a kapcsolatot.”

A BBC budapesti tudósítója idén márciusban írt a Magyarországra menekített venezuelaiak ügyéről. A cikkben többek között az olvasható, hogy az elsők között érkező menekülteket átmenetileg Balatonőszödön szállásolták el. Néhányuknak a Magyarországon megszokottnál sötétebb bőre volt, a településen pedig – a kormány migrációellenes gyűlöletkampányaitól feltehetően nem függetlenül – pánik tört ki a „négerek” érkezése miatt, volt, aki a rendőrséget is kihívta, annyira megijedt az egyébként magyar származású külföldiektől.

Az Index év elején született tudósítása szerint a kormány a Máltai Szeretetszolgálat és az ecuadori nagykövetség közreműködésével intézi a magyar származású venezuelaiak kimentését. Az lapnak év elején Gulyás Gergely miniszter azt ígérte, hogy össze fogják számolni, mennyibe került a program az adófizetőknek, és nyilvánosságra hozzák majd a végösszeget.

(Róbert nem az interjúalanyunk valódi neve, azt a saját és Venezuelában maradt családtagjai biztonsága érdekében megváltoztattuk.)

A cím feletti képen emberek próbálnak ivóvizet gyűjteni egy törött vezetékből Caracasban. Fotó: JUAN BARRETO/AFP

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.