A belügyminisztériumhoz kerül a romák felzárkóztatása
2019 április 04., 06:56
Rémálomszerű papírmunkába fulladnak a szegényeknek szánt uniós programok
Sok önkormányzat sorra nyeri a százmilliós uniós projekteket a szegények megsegítésére, de hiába.
A munkaerőhiány és az esztelen bürokrácia lehetetlenné teszi, hogy tartós változást érjenek el.
A hároméves projektekből egy-két év marad a lényegi munkára, a többi papírtologatással megy el. Az is hónapokba telik, hogy választ kapjanak a hivataltól a kérdéseikre.
Ezek általános problémák az EU által támogatott szociális programokban, amit most két projekten keresztül mutatunk be.
Akármilyen csábítóak a szegények megsegítésére érkező európai uniós milliárdok, nagyon nehéz helyzetben van egy önkormányzat, ha tenni akar valamit a nyomorban élőkért. Először is, rengeteg idő és szaktudás kell ahhoz, hogy összeállítsanak egy pályázatot, benne a részletes szakmai tervvel és az utolsó forintig kiszámolt költségekkel.
Ha ez sikerül, hosszú hónapokat kell várniuk az eredményre. Ha nyernek, kezdhetik is mindjárt újraírni a költségvetést, mivel annyi idő eltelt a pályázat beadása óta, hogy közben teljesen megváltoztak az árak. Ez megint hónapokba telik, ami a rászorulókra szánt idő rovására megy.
Ha végre elkezdhetnek dolgozni, néhány hónap múlva talán módosítani akarnak bizonyos programokon, ami gyakran előfordul felzárkóztatási projekteknél. Lehet, hogy az egyik helyen jól futnak a képzések, mert vannak, akik kellően elszántak ahhoz, hogy befejezzék az általános iskolát, vagy szakmát szerezzenek. Máshol ez kevésbé működik, de talán jobban beválnak az egészségügyi, mentálhigiénés programok, vagy a gyerekfoglalkozások.
A rendszer viszont annyira rugalmatlan, hogy módosítani csak bonyodalmak árán lehet. “Van egy szolgáltatásunk, amit bővíteni szeretnénk. Beadtunk egy módosítási kérelmet arról, hogy 100-ról 200 órásra módosítanánk az egyik szakember szerződését. Erre az Államkincstár azt mondta, nem módosíthatjuk csak úgy, hanem kérnünk kell három új árajánlatot. Azt sem fogadták volna el, ha a szakember nyilatkozott volna arról, hogy változatlan áron szolgáltatna. Beküldtük az árajánlatokat, majd valamikor jóváhagyják, de szeptember előtt nem hiszem” - mondta egy kelet-magyarországi önkormányzat szociális intézményének szakmai vezetője, aki jól ismeri az EU-s projektek világát.
Az a szerencséjük, hogy előre gondolkodtak, így valószínűleg nem kell szünetet tartani a szolgáltatásban. Egy kevésbé rutinos pályázónal ez több hetes üresjáratot is okozhatott volna.
Végre nyertünk, kezdhetünk dolgozni! Vagy mégsem
Náluk most két projekt fut egyszerre, mindkettő a Településfejlesztési Operatív Programban (TOP). Ezek összesen több mint 150 millió forintot hoznak a kisvárosba, ami nagy összegnek számít egy ekkora település életében, pláne szociális területen.
"2015-ben jelentek meg a kiírások, 2016-ban beadtuk, de csak 2017-ben mozdult rá a hatóság. Júliusban döntöttek az egyik pályázatról, 2-3 hónappal később a másikról, végül 2017 decemberében tudtuk megkezdeni a programot” - mondta. A pénzt szegregátumokban, vagyis elszigetelt telepeken élő emberek megsegítésére kell költeniük. Ez az egyik projektben (TOP 4.3.1) igazán látványos dolgokat jelent, például:
társasházak felújítását,
önkormányzati lakások építését, komfortosítását vagy bontását,
közösségi épület kialakítását,
közterek, parkok, játszóterek felújítását és
néhány telepen élő embert be is költöztethetnek a faluba/városba, szociális bérlakásokba.
A másikból (TOP 5.2.1.) kevésbé kézzelfogható, de annál fontosabb programokat finanszírozhatnak:
közösségfejlesztést, társadalmi integrációt segítő tevékenységeket,
folyamatos szociális munkát, életvezetési tanácsadást, adósságkezelést,
gyermekjóléti szolgáltatás kiterjesztését,
iskolai felzárkóztatást,
egészségügyi programokat,
bűnmegelőzést.
De hiába nyerték meg a pénzt 2017 végén, a következő évet a költségvetés újratervezésével kellett kezdeniük. “Volt olyan szakember, akivel az előkészítés során megállapodtunk, hogy velünk fog dolgozni a projektben, de mire odajutottunk, kiderült, hogy már teljesen mással foglalkozik”.
“Mire elindult a pályázat, 30 százalékkal nőttek az építőipari árak, az önkormányzat emelést kért, és saját forrást is bele kellett tennie”. Informatikai beszerzéseknél előfordul, hogy már nem is árulják azokat az eszközöket, amikkel eredetileg terveztek, vagy ha igen, akkor teljesen más áron. Ilyenkor megint új eljárást kell kiírni, és megint át kell írni a költségvetést.
A háromból hipp-hopp egy év lett
Végül 2018 júliusában szerveztek egy gyerektábort, ez volt az első szociális programjuk. Papíron 2020 novemberében zárul a projekt, de az utolsó hónapokat ismét zárásra, kifizetésekre és más technikai dolgokra kell szánniuk. A hároméves projektben tehát bő egy évig zajlanak szociális programok, de ez alatt szinte lehetetlen valódi változást elindítani.
Közben lasszóval kell fogni a szociális munkásokat, így a legtöbb helyen nem is tudnak külön embereket felvenni a projektre, általában a helyi családsegítő munkatársai dolgoznak benne plusz pénzért. Így talán könnyebb megtartani őket az eredeti állásukban is, viszont így a nyolcórás munkájukon túl foglalkoznak a projekttel, tehát biztos, hogy nem tudnak mindenre elég időt szánni.
Igaz, az sem oldaná meg a helyzetet automatikusan, ha szociális munkások tömegei keresnének állást. “Ha felvennék öt főállású embert, az elvinné a költségvetés 80 százalékát, és vissza kellene nyesnünk a szakmai programjainkból. Az már vita tárgya, hogy a kettőből melyik a működőképesebb”.
Dobozokban viszik a szkennelnivalót
“Ez sehol sem megy könnyen, nemsokára egymás vállán fogunk sírni” - panaszkodott egy szociális munkás, aki egy másik településen vezeti ugyanezeket a projekteket. Ők elsősorban azért pályáztak, hogy négy családot a szegregátumból a városba költöztessenek, de eddig semmire sem jutottak, mert csúszik a szociális bérlakások felújítása. (Hogy miért, arról a projekt szociális részén dolgozóknak fogalmuk sincs, mert ezt az önkormányzat intézi, ahonnan semmilyen hírt nem kaptak).
Ez azért is baj, mert a beköltözőket még legalább hat hónapig támogatniuk kellene, amire már biztosan nem lesz idő. Hacsak nem oldják meg valahogy, a költözésből könnyen konfliktusok lehetnek, hiszen olyan családokról van szó, akik eddig víz nélküli, lakhatásra alkalmatlan viskókban húzták meg magukat. Ehhez képest most felújított és drágább lakásokban kellene boldogulniuk, és el kellene fogadtatniuk magukat a szomszédsággal, ami nem mindig könnyű.
Több projektvezető szerint az egyik legnagyobb baj, hogy most először nem az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hanem az Államkincstárral kell egyeztetniük a szakmai és a pénzügyi témákról is. “Az Emmi a korábbi projektekben azért nagyjából elmondta, mi az irány. Az Államkincstárnak viszont ez teljesen új, a szociális kérdésekhez nem tudnak hozzászólni, mindig továbbítják valahová a kérdéseinket. Van, amire két hónapja nem kaptunk választ” - mondta egyikük. Egy másik szakember szerint is “kicsit elveszett a történet. Az Államkincstár sokszor döntésképtelen, mindig állásfoglalást kérnek valaki mástól”. (Ezzel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Pénzügyminisztériumnak, ha választ kapunk, frissítjük a cikket).
Van, aki most durvábbnak érzi az adminisztrációt is, pedig ez a korábbi projekteknél sem volt egyszerű. A minisztérium eddig is mindent ellenőrzött a számláktól a programok jelenléti ívein át a fényképekig, de ezt a projektzárás idején, a helyszínen csinálták. Ezt az óriási mennyiségű papírt most be is kell szkennelniük, majd elküldeni az Államkincstárba. “Dobozokban visszük a háromszáz papírt az önkormányzathoz, hogy küldjék el onnan”.
Megpróbálják kicsit máshogy
Ezek részben nem új problémák, az uniós telepprogramok évek óta legalább annyira döcögnek, amennyire sok pénz megy rájuk.
A kormány nemrég úgy döntött, hogy először harminc, majd háromszáz településen indít szegénységfelszámoló projekteket. Ezek elvileg rugalmasabbak lesznek az EU-s projekteknél, hiszen előzetes kötségvetés nélkül dolgoznak majd. Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos szerint arra is lesz idő, hogy ha elsőre nem találják meg valahol a jó megoldást, akkor újat keressenek. Ha ez így is lesz, még mindig kérdés, honnan találnak majd elég szociális munkást ahhoz, hogy ennyi településen tudjanak intenzíven dolgozni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.