30 év alatt 120 ezer madárpár tűnt el a Boden-tó vidékéről

A németországi madárállomány nagymértékű csökkenésétől tartanak kutatók egy felmérés alapján, amely kimutatta, hogy a Boden-tó térségében 30 év alatt 120 ezerrel visszaesett a költőpárok száma.

A Max Planck kutatóintézeti hálózat (Max Planck Institut) viselkedésbiológiai intézetének hétfőn ismertetett felmérése szerint 1980 és 2012 között 25 százalékkal, 465 ezerről 345 ezerre csökkent a költőpárok száma a Németország déli részén, az osztrák és a svájci határnál elterülő tó térségében. 

Több faj - köztük a veréb és a feketerigó - állománya különösen erősen megcsappant, számos további madárfaj populációja pedig a fennmaradáshoz szükséges szint alá süllyedt.

A tónál dolgozó ornitológusok munkacsoportjával közösen végzett hosszú időtávú kutatásról szóló közleményben kiemelték: az Alpok lábánál fekvő változatos szerkezetű vidék ugyan kiváló környezetet biztosít a madaraknak, de az utóbbi évtizedekben olyan változások mentek végbe, amelyek tipikusak a sűrűn lakott és intenzív mezőgazdaságot és erődgazdálkodást folytató területeken is. Ezért „nagy biztonsággal más régiókra is jellemző” a Boden-tó vidékén tapasztalt állománycsökkenés - húzta alá Hans-Günther Bauer, a Max Planck viselkedésbiológiai kutatóintézet munkatársa.

Az adatok egy madárszámlálás eredményein alapulnak, amelyet először 1980-81-ben végeztek el, majd tízévente azonos módszertan alapján megismételtek. Legutóbb 2010-2012-ben, mintegy 1100 négyzetkilométeren, tudósok és 90 önkéntes részvételével.

Az összegyűjtött adatok első pillantásra kiegyensúlyozott képet mutatnak: a tó környékén előforduló 158 madárfaj közül 68-nál növekedett, 67-nél csökkent az állomány, ami egyaránt 43 százalékot jelent. A fajok sokszínűsége még növekedett is: 8 kipusztult madárfajra 17 újonnan beköltöző jut, köztük a fehér gólya, a vándorsólyom és a nagy fülesbagoly.

A látszólagos ellentmondás oka az, hogy elsősorban a gyakran előforduló madárfajok populációja zsugorodott. A leggyakoribb tíz faj közül hatnál nagymértékben csökkent az állomány, kettőnél nem változott, és csak kettőnél növekedett. A házi verebek száma például csaknem 50 százalékkal visszaesett.

A madarak főleg az intenzív használat alá vont térségekből tünedeznek el, leginkább a mezőgazdasági termőterületekről. A réteken és mezőkön élő fajok állománya esetenként drámai mértékben megcsappant, fogoly, gébics, réti pityer és kuvik pedig már egy sem él a Boden-tó vidékén.

Ennek egyik fő oka a táplálékhiány. Ezt jelzi, hogy a repülő rovarokkal táplálkozó madárfajok állománya 75 százalékkal, a talajlakó gerinctelen élőlényekkel táplálkozó fajok állománya pedig 57 százalékkal csökkent. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy „az ember által okozott rovarpusztulás súlyos hatást gyakorol a madárvilágra” - emelte ki Hans-Günther Bauer. 

Hozzátette: a hatékony betakarítási eljárásoknak is van szerepük, mert a gépek elvonulása után alig marad valami a magvakkal táplálkozó madaraknak. A monokultúrás növénytermesztés, a természetes vizek lecsapolása és a parlagon hagyott területek hiánya is szűkíti a madarak életterét.

Azonban a lakott területekről is egyre inkább kiszorulnak a madarak, ami a rendezettség iránti igény erősödésének és a természetes kosz és zaj iránti tolerancia csökkenésének tulajdonítható. A madárfészkeket egyre kevésbé tűrik el a díszkertekben és a házak szerkezetén, így még a szinte bárhol megtelepülni képes madárfajok állománya is csökkent, feketerigóból például 28 százalékkal, pintyből és vörösbegyből 24 százalékkal kevesebbet számláltak a vizsgált időszak végén, mint az elején.

A következő madárszámlálás 2020-ban kezdődik a Boden-tónál, és 2022-ben ér véget. Az életfeltételek a legutóbbi számlálás óta eltelt hét évben még inkább romlottak, így valószínűleg az állomány is tovább fogyatkozott - mondta Hans-Günther Bauer. (MTI)