Boris Johnson brit miniszterelnök hétfőn Luxemburgban tárgyalt, ahol először beszélt személyesen Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével, illetve Micheal Barnier brexitügyi főtárgyalóval. Amikor Johnson hazament, közölte, hogy előrelépést hozott a találkozó, és már látja az alku reális lehetőségét.

A két EU-s tárgyaló szerdáig várt a cáfolattal. Jean-Claude Juncker ekkor az Európai Parlamentnek számolt be a fejleményekről, és azt mondta, hogy nem tudja őszintén azt mondani, hogy történt volna bármennyi előrelépés is. Barnier pedig úgy fogalmazott, hogy nem szerencsés úgy tenni, mintha tárgyalások lennének, amikor valójában nincsenek.

Boris Johnson brit miniszterelnök viszont azt állítja, hogy az október 17-18-i brüsszeli csúcson jó eséllyel megegyezhet a tagállamok vezetőivel egy új kilépési megállapodásról. Ez az alku nagyon kellene neki, mert Johnson akarata ellenére a brit parlament hozott egy törvényt, ami szerint ha október 19-ig nincs alku a kilépési feltételekről, akkor a kormánynak kérnie kell a 31-re kitűzött kilépés elhalasztását az EU-tól. Johnson viszont azt állítja, inkább meghal, minthogy ezt kérje. A halálon kívül még lemondással is el tudná kerülni a halasztás kérését egyébként. 

Johnson optimizmusát nem csak hogy nem osztják az EU-s vezetők, de azt állították szerda reggel, hogy még csak érdemi brit javaslatot sem kaptak arról, hogy Johnson milyen alkut szeretne. Juncker állítólag vasárnap azt kérte tőle, hogy küldje el írásban a javaslatát, de ez eddig nem történt meg. 

Az ír csapda

A luxemburgi találkozón Junckerék számára az derült ki, hogy Johnson a Theresa May által kitárgyalt kilépési alkuból csak az ír kérdést kezelő, úgynevezett "backstop" koncepciót utálja igazán. 

A koncepció alapján Nagy-Britannia egyelőre marad a vámunióban, és emiatt betart egy csomó EU-s szabályt, és ha valamiért később kilépne, akkor Észak-Írország továbbra is különleges övezetként a vámunió része maradna, és ebben az esetben Nagy-Britannián belül, Észak-Írország és a többi terület közé kellene kiépíteni határ-ellenőrzést, amíg a kérdés másképpen meg nem oldódik. A megoldásban az EU-nak vétójoga lenne. 

Johnsonnak - és a brexitisták többségének - ezzel az a baja, hogy mivel az országon belüli határ vállalhatatlan, maradna a vámunió örökre, és ezzel számos EU-s kötelezettség is, és a végén úgy lépnek ki az EU-ból, hogy a szabályokat be kell tartaniuk, de a döntésekben már nem vehetnek részt. Az EU viszont nem viseli el az ellenőrzés nélküli külső határt. Az ír sziget két fele közé pedig azért nem lehet határt építeni, mert 1998-ban azzal zárták le a polgárháborút Észak-Írországban, hogy lebontották a határt, és az angolok vállalták, hogy azt soha nem is építik vissza.

Johnson szóban állítólag olyasmit javasolt Luxemburgban, hogy Észak-Írország csak az EU mezőgazdasági és állat-egészségügyi szabályait tartsa be a Brexit után, cserébe viszont az észak-ír önkormányzat kapjon vétójogot e területek EU-s szabályozásában (a helyzet érdekessége, hogy az ír és angol pártok feloldhatatlan vitája miatt a kérdéses önkormányzat évek óta nem ült össze). A koncepció az EU számára teljesen elfogadhatatlan.

Ha nem történik csoda, akkor 1 hónapig lehet még Johnson miniszterelnök

Johnson legfeljebb abban bízhat, hogy október közepéig valahogy meggyőzi az Európai Tanács tagjait (vagyis a miniszterelnököket és elnököket), hogy engedjenek neki, és kössenek új alkut vele, és Macrontól Merkelig, Orbántól Sanchezig tényleg úgy döntenek, hogy a 2016 óta következetesen képviselt Brexit-stratégiájukat egyszeriben sutba dobják. Johnson másik lehetősége, hogy az EU-csúcs után lemond a miniszterelnökségről, és akkor nem neki kell halasztást kérnie, hanem az utódjának. Vagy el kell felejtenie összes eddigi fogadkozását, és halasztást kell kérnie az EU-tól.