A Lengyelországban megkötött devizaalapú hitelszerződésekben az árfolyamrésre
vonatkozó tisztességtelen feltételek nem helyettesíthetők a lengyel polgári jog
általános rendelkezéseivel – közölte az Európai Unió Bírósága. A döntés értelmében:

„Amennyiben a tisztességtelen feltételek elhagyása megváltozhatja e szerződések elsődleges tárgyának jellegét oly módon, hogy az már nem az említett devizához kötött, a kamatláb azonban továbbra is ugyanezen deviza kamatlábától függ, az uniós joggal nem ellentétes ezen szerződések érvénytelenségének megállapítása.”

Kamil Dziubak és Justyna Dziubak 2008-ban fogyasztóként jelzáloghitel-szerződést kötöttek a Raiffeisennel, a szerződés lengyel złoty-ban (PLN) denominált volt, de azt devizához, a svájci frankhoz (CHF) kötötték. Így bár a hitel folyósítása PLN-ben történt, a hitel alapján visszafizetendő összeg törlesztőrészleteit CHF-ben fejezték ki, de azokat a hitelfelvevők bankszámlájáról PLN-ben emelték le.

A hitel kifizetésekor a hitel alapján visszafizetendő és CHF-ben kifejezett összeget a hitel folyósításának időpontjában a Raiffeisen hatályos PLN-CHF vételi árfolyama alapján határozták meg, míg a törlesztőrészleteket a törlesztőrészlet esedékességének napján a bank PLN-CHF eladási árfolyama alapján számolták ki. A hitelfelvevőkre, mivel CHF-alapú hitelszerződést kötöttek, a deviza kamatlába alapján számított kamatláb vonatkozott, ami alacsonyabb volt, mint a PLN-kamatláb, de ki voltak téve a PLN-CHF átváltási árfolyamváltozásából eredő árfolyamkockázatnak.

A hitelfelvevők keresetet terjesztettek a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói területi bíróság) elé, amiben a szóban forgó hitelszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték, mondván: a szerződésben szereplő, olyan árfolyamrés alkalmazására vonatkozó feltételek, ami szerint a hitel folyósításakor a vételi árfolyamot, de a törlesztőrészletek kiszámításához az eladási árfolyamot kell alapul venni, olyan jogellenes és tisztességtelen feltételeknek minősülnek, amik a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv értelmében nem kötik a feleket, és amiknek az elhagyása a szerződés megszűnéséhez vezetne.

A hitelfelvevők szerint a vitatott feltételek elhagyásával lehetetlen lenne meghatározni a megfelelő átváltási árfolyamot, így a szerződés nem maradhatna fenn. Azt is állítják, hogy még ha a hitelszerződés teljesíthető is lenne e tisztességtelen feltételek nélkül, mint CHF-hez már nem kötött, PLN-ben denominált hitelszerződés, a hitelre továbbra is a CHF-hez kötött kedvezőbb kamat vonatkozna.

A Kásler-ítéletre hivatkozva, amiben a Bíróság megjegyezte, hogy a nemzeti bíróság – bizonyos körülmények között – a szerződő felek közti egyensúly helyreállítása és a szerződés érvényességének biztosítása érdekében egy tisztességtelen feltételt helyettesíthet a nemzeti jog valamely rendelkezésével, a lengyel bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a tisztességtelen feltételek az elhagyásuk esetén helyettesíthetők-e a lengyel jog azt előíró általános rendelkezéseivel, hogy a valamely szerződésben kifejezett joghatásokat a méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén kell kiegészíteni.

A lengyel bíróság továbbá arra vár választ, hogy maga az irányelv lehetővé teszi-e a szerződés érvénytelenségének megállapítását abban az esetben, ha a szerződés tisztességtelen feltételek nélküli fenntartása annyiban megváltoztatná a szerződés elsődleges tárgyának jellegét, ha a szóban forgó hitel ugyan már nem lenne CHF-ez kötött, a kamatait továbbra is e devizakamatláb alapján számítanák ki.

A Bíróság friss ítéletében megállapította, hogy a Kásler-ítéletben megfogalmazott helyettesíthetőség a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésére vagy a felek
egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezéseire korlátozódik, és többek között azon az előfeltevésen alapul, hogy a rendelkezések nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket.

A rendelkezések ugyanis vélhetően azt tükrözik, hogy a nemzeti jogalkotó a meghatározott szerződések feleit megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek között egyensúlyt teremtett arra az esetre, ha a felek vagy nem tértek el a nemzeti jogalkotó által az érintett szerződések ügyében előírt általános szabályoktól, vagy kifejezetten a nemzeti jogalkotó által e célból bevezetett szabály alkalmazhatósága mellett döntöttek. Márpedig nem tűnik úgy, hogy a lengyel jog fent hivatkozott általános rendelkezéseit a jogalkotó ezen egyensúly megteremtése érdekében külön értékelte volna, így ezekre a rendelkezésekre nem vonatkozik a tisztességtelen jelleg hiányára vonatkozó vélelem.

Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy a rendelkezések nem orvosolhatják a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása miatt keletkezett
hiányosságait. Itt a Bíróság álláspontja az, hogy mivel a helyettesíthetőség a
fogyasztóvédelem biztosítását szolgálja (védi a fogyasztó tényleges és aktuális érdekeit a szóban forgó szerződés teljes érvénytelenségének megállapításából eredő esetleges hátrányos következményektől), így a következményeket szükségszerűen az érintett tisztességtelen feltételek mellőzésére irányuló jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülmények alapján, nem pedig a szerződéskötéskor fennálló körülmények alapján kell értékelni.

A Bíróság közölte: az irányelv értelmében a szerződés a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása után a változatlanul fennmaradó feltételek tekintetében
köti a feleket, ha a szerződés a tisztességtelen feltételek elhagyásával fennmaradhat, és ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés ilyen módon való fennmaradása jogilag lehetséges.

Itt a Bíróság megjegyzi, hogy a nemzeti bíróság szerint úgy tűnik, az árfolyamrésre vonatkozó kikötések puszta elhagyása után a szerződés elsődleges tárgyának jellege megváltozik a CHF-hez kötöttség elhagyásának és a CHF kamatlába alapján számított kamat további alkalmazásának együttes hatása miatt. Márpedig, mivel egy ilyen módosítás a lengyel jog szerint jogilag lehetetlennek tűnik, az irányelvvel nem áll ellentétben az, hogy a lengyel bíróság megállapítsa a vitatott szerződés érvénytelenségét.

Ezzel kapcsolatban a Bíróság kiemeli, hogy a vitatott kikötések semmisségének megállapítása nem csak az indexálási mechanizmus és az árfolyamrés elhagyásához vezetne, hanem közvetetten az árfolyamkockázat megszűnéséhez is, ami közvetlenül kapcsolódik a hitel devizához kötöttségéhez. Márpedig a Bíróság emlékeztet arra, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések határozzák meg a devizaalapú hitelszerződés elsődleges tárgyát, így a szóban forgó hitelszerződés fenntartásának objektív lehetősége ilyen körülmények között mindenesetre bizonytalannak tűnik.

A Bíróság szerint ha a fogyasztó úgy dönt, hogy nem hivatkozik az irányelv által a tisztességtelen feltételekkel szemben létrehozott védelmi rendszerre, az nem
alkalmazandó. Ebben a tekintetben a Bíróság pontosítja, hogy a fogyasztónak még inkább joga van arra, hogy lemondjon arról, hogy – ugyanezt a rendszert alkalmazva – védelemben részesüljön a szerződés teljes érvénytelenségének megállapításából eredő hátrányos következményekkel szemben, amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni. (Európai Unió Bírósága)