Egy nemzetközi kutatócsoport szerint 3,5 millió éve a Tejútrendszeren áthasított egy gigászi energiakitörés, ami a galaxis közepén lévő nagyon nagy tömegű fekete lyuk közeléből indulhatott. A felfedezés szerint a Tejútrendszer középpontja dinamikusabb lehetett, mint korábban vélték.

„Inaktívnak gondoltuk a Tejútrendszert, egy nem túl fényes középponttal”

– mondta Magda Guglielmo, az ausztráliai Sydney-i Egyetem tudósa, az Astrophysical Journal szaklapban rövidesen megjelenő tanulmány társszerzője.

Az energianyaláb két hatalmas „tölcsért” hozott létre, ezek áthasítottak a Tejútrendszeren, és otthagyták a nyomukat az ún. Magellán-áramláson, ami a közeli Nagy és a Kis Magellán-felhő nevű törpegalaxisoktól a Tejútrendszer déli pólusáig terjedő hosszú, nagy sebességű gázfelhőkből álló „szalag”.

Az áramlás átlagosan 200 ezer fényévnyire halad a Tejútrendszertől.

Az ausztrál-amerikai kutatócsoport szerint a kitörés túlságosan nagy volt ahhoz, hogy bármi másból származhatna, mint a galaxisunk közepén lévő nagyon nagy (szupermasszív) tömegű fekete lyukkal kapcsolatos nukleáris tevékenységből.

A Sagittarius A* (Sgr A*) nevű óriás fekete lyuk, a tömege több mint 4 milliószor nagyobb a Napnál.

„A kitörés olyan lehetett, mint egy világítótorony fénycsóvája. Képzeljük el a sötétséget, amiben valaki egy kis időre felkapcsolja a jelzőfényt”

– magyarázta Joss Bland-Hawthorn asztrofizikus, a kutatócsoport vezetője, szintén a Sydney-i Egyetem professzora.

A Hubble űrteleszkóp adatait elemezve a tudósok azt kalkulálták, hogy a gigászi kitörés valamivel több mint 3 millió éve ment végbe, ami galaktikus mércével mérve döbbenetesen közeli múlt.

Ugyanebben az időben a Földön már 63 millió éve becsapódott az aszteroida, ami a dinoszauruszok kihalását okozta, az emberi faj egyik ősi elődje, az Australopithecus pedig már létezett Afrikában.

A tudósok becslése szerint a kitörés kb. 300 ezer évig tartott, ami galaktikus viszonyok között nagyon rövid idő. (MTI/BBC)