Publicisztikában értékeli a vasárnapi önkormányzati választás eredményeit a Fidesz elsőszámú pártlapja, a Magyar Nemzet, és a szerző nélküli cikkben ugyan sietnek leszögezni, hogy „a Fidesz egyértelműen az ország első számú pártja és a vidék vezető, összetartó ereje maradt, a térkép, csakúgy, mint a 2018-as parlamenti választásokon, narancssárgába borult. A megyei közgyűlések összetétele továbbra is meggyőző kormánypárti fölényt mutat”.

Arra nem tér ki a cikk, hogy a megyei közgyűlések intézményét a Fidesz 2010 óta szinte teljesen kiüresítette, így ez a siker most nem tűnik annyira jelentősnek. Majd következik a keserű szakasz: 

„Ugyanakkor nem vitás, hogy az ellenzék tizenhárom évi bukdácsolás után nem részsikerként, hanem sikerként fogja ünnepelni a vasárnap történteket. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az összefogás Budapesten és a billegő helyszíneken bevált és eredményekre vezetett. Azt is kár lenne tagadni, hogy a legnagyobb figyelem kísérte mérkőzés a budapesti főpolgármester-választás volt, és azt Karácsony Gergely nyerte meg Tarlós Istvánnal szemben.”

A pártlap szerint ennek az egyik oka az lehetett, hogy az emberek részben érzelmi alapú döntést hoztak. 

„Ha a polgárokba telepített számítógépek határoztak volna az elmúlt öt év adatai, tényei alapján, akkor nem kétséges, hogy Tarlós folytathatja a munkát. Csakhogy szelektív memóriájú emberek voksoltak, akikre érthetően hatással volt az utóbbi napok, hetek botránykampánya.”

És ekkor kezdődik Borkai Zsolt botrányának felemlegetése. A Magyar Nemzet szerint ugyanis „elsősorban minden valószínűség szerint” Borkai ügye volt a meghatározó. 

„Tegnap azonban, ha áttételesen is, valószínűleg az egész ország népe alkotott ítéletet Borkai Zsoltról, illetve a róla készült felvételek gerjesztette botrányról. Budapestre, Tarlós Istvánra, a kerületekre, további nagyvárosokra szállhatott vissza ez az ítélet; roppant igazságtalanul, hiszen, ha valaki, Tarlós István volt az, aki egyértelműen kinyilvánította, hogy Borkai helyzete tarthatatlan, le kellene mondania. A sors, illetve a választási irracionalitás fintora, hogy hétfőn mégis Borkai Zsolt ébred polgármesterként, nem Tarlós István. A budapestiek a jelek szerint nem azt mérlegelték, milyen történelmi horderejű építkezés indult meg Tarlós István kilenc éve tartó főpolgármesteri tevékenysége alatt a konzervatív, Fidesz–KDNP-s közgyűlési többség segítségével, közreműködésével. A hibát azonban ne a polgárokban keressük, ők lecserélhetetlenek. Az bizonyos, hogy a kormánypártoknak le kell vonniuk a Borkaihoz fűződő botrány tanulságait.”

A következő bekezdésben aztán mintha a fideszes hátországnak menne a beszólás, a cikk névtelen szerzője ugyanis megjegyzi, külön „tanulmányt és elemzést érne meg a különféle közvélemény-kutató cégek teljesítménye, amelyek egy része nem először rekedt meg a madárjóslás szintjén”. Érdekesség, de pont a két Fidesz-közeli intézet,a  Századvég és a Nézőpont mért óriási Tarlós-előnyt még kevéssel a választások előtt is. 

A cikk végül egy intéssel zárul az ellenzék felé: „Mostantól nem lesz elég mindenre nemet mondani és minden építkezést megfúrni. Számukra elérkezett az igenek, az alkotás ideje – nagyon erős kétségeink vannak azt illetően, képesek lesznek-e rá. Felismerik-e, hogy az általuk elfoglalt hídfőállásokban emberek élnek, akik békés gyarapodásra, jövőképre vágynak. Már ma reggeltől, amikor új nap virrad mindannyiunkra.”