Végigjártam a két, időben át nem adott választási parkot Budán és megtaláltam a továbbharcoló fideszes csapatokat!

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

Én, Választó László kedden reggel tényleg olyan voltam, mint ahogy az okoskodó elemzésekben az átlag választót le szokták festeni. 

Amennyiben munkába induláskor, fél- sőt negyedinformációkra alapozva, anélkül, hogy vettem volna a fáradságot, hogy három kattintással utánanézzek a dolognak, előítéletes alapon úgy döntöttem, hogy ha már ilyen szép idő van, munkába menet egy füst alatt megnézem mind a két, a választásokra átadott budai közparkot, vagyis a két és egynegyed éve épülő Új Millenárist és a Mechwart liget és a körút sarkánál létrehozott Miniparkot. Mivel adottnak vettem, hogy ha valamit, akkor ezeket a választói hangulat szempontjából fontos dolgokat legrosszabb esetben a választás előtti napon átadták. 

Az első állomás a Millenáris volt. 

A motort a környék büszkesége, a park két fele között található, a NER nemhivatalos emlékművének számító Ötmilliárd Forintból Épített Teljesen Felesleges Korrupciós Félalagút közelében állítottam le. Impulzusszavazóhoz méltó lendülettel pattantam le a nyeregből, egyenesen egy haverom karjaiba. 

“Megyek lecsekkolni az Új Millenárist” - mondtam neki, miközben a hisztérikus ugatással rámtámadó csőfejű kutyáját próbáltam meggyőzni arról, hogy minden gyanakvása ellenére mégsem én vagyok Gonosz Foxievő Motoros.

“Szerinted be tudsz jutni?” - kérdezte a haver csodálkozó tekintettel.

“Ja persze, sima ügy” - mondtam neki olyan fölényes lazasággal, mint az egyszeri fideszes október elején, miközben populista kampányfogásként két kézzel párhuzamosan vakartam a veszettül morgó terrier fültöveit. A húzás sokkal jobban bejött, mint Bácskai Jánosnak az olcsó krumpli.

Azt viszont nem értettem, hogy a haverom miért néz rám olyan elismerően. Kissé zavarodottan elköszöntem tőle, aztán egy perc múlva, a félig sem kész parkot körülvevő építkezési kordonba ütközve megértsem az okát.

De ha már eljöttem idáig, csak nem lépek le azonnal, gondoltam magamban és körbejártam az egész területet.

A kerítésen a Fény utcai Visszakapsz Negyven Százalékot-alagút irányából átkukucskálva elégedetten nyugtáztam, hogy a Főváros - talán előre megérezve a genderterrorista-liberális áttörést - szakított a konzervatív nemi sztereotípiákkal és az új park északi fertályára igazi jó sáros motokrosszpályát építtet a parkot nagy számban használó kismamáknak. 

Már ekkor gyanús volt, hogy mintha gerillakülsejű alakokat láttam volna elvegyülni az építőmunkások között.

A látványtól feltüzelve folytattam az utamat, hogy 2-300 méter megtétele után kénytelen legyek megállapítani, Buda zöld tüdeje ide, klímaharc oda, annyi betont, amennyit ebbe a zöld tüdőbe beépítettek, én utoljára akkor voltam kénytelen befogadni a látóterembe, amikor egy réges-régi sajtóbejáráson túl közel mentem az inotai erőmű Heller-Forgó féle hűtőtornyaihoz.

A sok beton után még több betonnal találkoztam:

De megérte a gyaloglás, mert egy újabb kerítésrésen bekukkantva két pufimellényes figurát vettem észre, akik, ha jól láttam a Nézőpont Intézet közvéleménykutatásaiból rakott tűz mellett melegedtek. Ekkor hasított belém először a gondolat: “Boldog István, Szűz Mária, csak nem ide vették be magukat a továbbharcoló fideszes csapatok???”

A Kisrókus utcán pár métert továbbhaladva máris elég erős bizonyítékra bukkantam, ugyanis kis híján beleütköztem a Fideszes Mártírok Falába:

"Bárcsak lehetnék itt kismama!" - sóhajtottam magamban, hogy rájöjjek, hogy ez a nemi identitászavar már a rothadó Karácsony-korszak hatása, majd mentem tovább. Egészen a következő résig, ahol benéztem, és azt hittem, hogy nem jól látok:

Ezért még jobban kimeresztettem a szemem. De nem volt kérdés, mit látok: a továbbszolgálók a Századvég taktikai tanácsait égették el éppen egy vaskályhában:

Egyre felajzottabban próbáltam kilesni Buda Betontüdejének titkait. 

A - nem véletlenül! - katonai gyakorlótérre hajazó területen a gerillák kisebb csoportokban gyakorolták a tagadó és cáfoló hadmozdulatokat. Egy újoncokból álló csoport egy szűk kék öltönyt és slank barna bőrcipőt viselő kiképző őrmester irányítása alatt gyakorlatlan mozdulatokkal simogatott egy purhabbal kiöntött cementeszsákból összedobott műválasztót.

A közelükben Kásler Miklós miniszter lelkesítő ajándéka, egy titokzatos értelmű rúnákkal telerótt szkítabeton totemoszlop feküdt felállításra várva:

Valamivel hátrébb már kivehető volt a park egyik legmarkánsabbnak ígérkező látványossága, a Mráz Ágoston Sámuel Könnyei. Az egyelőre szögletes betonstruktúra elkészülte után az ismert politikai elemzőt fogja megformázni, kissé előredőlő testtartásban, amint félemelet magasságú betonfejéből csorgó könnyeivel táplálja a betonkert középső részét lakájossá tevő tavacskát:

Innentől már nem sok volt hátra. A Csernobili Függőkertek előtti utolsó látványosság a Margit körúti járdára épített, Fideszes Fájdalomcsillapító elnevezésű térinstalláció:

A park körútra nyíló bejárati épületét titokzatos okokból akkorára méretezték, mint a Fidesz-székház, de így legalább elfért benne a Továbbharcolók központi tanácsterme, ahol éppen válságtanácskozást tartottak:

Rövid pillantást vetettem a "Pripjaty 2. vagy Paks 2.?" fantázianevű térinstallációra

majd sarkon fordultam és gyalog folytattam az utam a körúton a Mechwart Liget irányába. A második kerületi önkormányzat ugyanis a zöldfelület-fejlesztési programjának keretében kis zöld parkot ígért ide szeptember végére-október elejére. 

"Ha valami elkészült időben a választásokra, akkor ez a választócsalogató minipark volt az!" - mondtam optimistán, és szinte abban a szent pillanatban elöntött a zöld öröm.

A Mechwart-sarok előtt nem sokkal ugyanis már bele is ütköztem - sőt konkrétan majdnem bele is léptem az első zöld szigetbe:

És ekörül tényleg nem volt se kerítés, se kordon! Majd egy cseles építészeti tengelyre felhúzott egész szigetsorra bukkantam:

"Hová tették a szemüket a választók?" - álmélkodtam éppen a modern kertépítészet legkorszerűbb vívmányain, amikor majdnem belebotlottam az eddigi legnagyobb zöld szigetbe:

Majd a flaszteron felnőtt választók látókörének bővítése végett jött a szikes-homokos élőhelyeket bemutató Budakunsági Homokhátság:

Hogy újabb három lépés után teljes bujaságában táruljon fel előttem Láng Zsolt polgármester V2-es csodafegyvere, az Alternatív Mechwart Liget:

Arra a bravúrra így, a nagy túrától egyre fáradtabban is elismerően bólintottam, hogy még ezt a pár ágyást sem tudták időre átadni, de nem őrsista-karácsonyista bagoly vagyok, hogy állandóan huhogjak.

Én inkább kihasználtam a Mechwart-dzsungel adta lehetőségeket:

Szelfiztem a Margit Körúti Arborétum büszkesége,az ötévente kivirágzó Ide Rakd Az Ikszet-bokor előtt:

Addig dolgoztattam a lábizmaimat a 2022-ben Újrakezdjük Street Workout Parkban

amíg ilyen szép nem lett a vádlim,

Aztán testben és lélekben megerősödve vettem bele magam az új Szodomába és Gomorrába, abba a gondolatba kapaszkodva, hogy már csak 1825-öt kell aludni a következő önkormányzati választásokig.

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végig
Eddig összegyűlt: 4,3 millió Forint

Egész évben sokan támogattátok a szerkesztőséget, a ti segítségetek nélkül a 444 nem tudna stabilan működni. Most év végéig még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni, ezt a pénzt az újság bővítésére fordítanánk, például abban is segítene, hogy januártól két új riporterrel kezdjük az évet. Segíts, hogy a 444 bővülni tudjon!

Támogasd a 444 szerkesztőségét!
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.