Norilszk Oroszország legelszigeteltebb városa, egyben a Föld egyik legszennyezettebb városa is. A sarkkörtől 300 kilométerre északra fekszik, a szomszédságában van a világ legnagyobb nikkel-, réz- és palládiumkészlete. Norilszkot 1935-ben alapították, ekkor építtettek itt házakat és barakkokat embertelen körülmények között a Norilszki Ipari Kerületben lévő Norillag gulágrendszerre hurcolt foglyokkal. 1200-ról 1951-re 72 500 fősre duzzadt a város, a tábort 1956-ban oszlatták fel, de a legtöbben itt maradtak, és sok bányász is ideköltözött.

A közúton elérhetetlen és az év 45 napján tök sötét, sarkvidéki nikkelbányászati központban most kb. 180 ezren laknak, külföldiek továbbra is csak engedéllyel látogathatják meg. Az itt élők várható élettartama sokkal rövidebb az átlagnál, akik itt laknak, az orosz átlagfizetés többszöröséért és a rengeteg szabadnapért dolgoznak a hatalmas profittal működő bányászati központnál.

Korábban nem volt megbízható digitális kommunikáció az ország többi részével (amit a helyiek a kontinensnek neveznek), a lakosok egy-egy utazásukról könyvekkel és filmekkel jól megpakolt merevlemezekkel tértek haza, hogy el tudják ütni az időt a jéghidegben.

Csakhogy két éve a Norilszk Nikkel bányászcég a tundra 1000 kilométerén, a fagyos Jenyiszej folyó alatt optikai kábelt fektetett le, hogy modernizálja az üzletét, de a lakossággal is megosztotta azt, így felváltotta az addigi megbízhatatlan műholdas internetet, és minden megváltozott, a politikai életet is felforgatta. Erről írt hosszan a New York Times.

A cikk szerint az addig a Kreml kemény kontrollja alatt működő állami tévé helyett a relatíve szabad interneten elkezdtek Youtube-ot nézni, látják, hogyan élnek Los Angelesbe emigrált oroszok, így már egyre kevésbé hiszik el a putyinista propaganda hanyatló nyugatról alkotott képét. Sok helyi a stabil internetnek hála értesült ezekről, illetve azon is megdöbbentek, milyen állapotban van Oroszország egésze.

Miután Vlagyimir Putyin 2000-ben hatalomra került, azonnal megszerezte az összes tévécsatornát, nem hiába: amikor a Krímet 2014-ben megszállta Oroszország, az emberek 90 százaléka a Levada közvélemény-kutatónak azt mondta, az elsődleges hírforrásuk a tévé. Idén viszont már csak 72 százalék volt ezzel így, egyre többen váltanak át a közösségi médiára. Még a FOM kormányzati közvélemény-kutató is azt állapította meg, hogy négy év alatt 63-ról 36 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik megbíznak a tévés hírekben.

Az orosz kormány rengeteg pénzt költ arra, hogy hipergyors internettel lássa el az ország eldugott végeit is, de közben kiterjeszti az online propagandaműveleteit is, kriminalizálja a kormányt sértegető tartalmakat, és Kínával konzultál az internet ellenőrzésével kapcsolatban. Mindez viszont egyelőre nem akadályozott meg több 10 millió embert abban, hogy Alekszej Navalnij és Putyin más kritikusainak videóit nézzék.

A norilsktoday Instagram-oldalon rendszeresen jelenik meg mindenféle trash tartalom a városról, például a mocskos csapvízről és az el nem szállított szemétről. 54 ezren követik, többnyire helyiek, ez a város negyede, így ha valami különösen botrányos dologról posztolnak, akkor néha a hatóságok kénytelenek reagálni.

A várost kiszolgáló szibériai telekommunikációs szolgáltató, a Szibirszkije Szeti szerint a norilszkiek adatforgalma még két évvel a gyors internet bevezetése után is kb. duplája a többi fogyasztóénak.

Alekszej Navalnij ellenzéki vezető legközelebbi regionális központja az 1400 kilométerre lévő Krasznojarszk egyik pincéjében található, itt dolgozik Daniil Markelov, aki videót készített Norilszk polgármesterének egyik gyanús telekcseréjéről, és akkora vihart kavart, hogy Rinat Ahmetcsinnek a köztévében kellett tagadnia a vádakat. Markelov szerint az a jó a Youtube-ban, hogy nem kell keresni a politikai tartalmat, azt automatikusan az emberek elé rakja az algoritmus.

„Az internet automatikusan átpolitizálja az embereket” – mondta.

Ruszlán Abdullajev norilszki ügyvéd régóta kampányol a helyi korrupció és a nagyon magas légszennyezettség ellen. Korábban a helyi média nem foglalkozott vele, de amióta az egész országot el tudja érni az interneten, nincs is rájuk szüksége. Az persze még egyáltalán nem világos, hogy a nagyobb nyilvánosság segít-e több jogot kiharcolni a politikai vezetésből. A városi tanács elnöke, Alekszandr Pesztrjakov – aki egyébként Putyin pártjának a tagja – például úgy látja, az internet csak visszahúzódóbbá tette az embereket, kevesebbet foglalkoznak a közélettel, szerinte „az internet csak az energia levezetésére jó, és ennyi”, néhányan ugyan kimennek tüntetni, de a többség a fotelből szórakozik, és jól elvan ennyivel.

Egy helyi melegjogi aktivista, Vitalij Bolnakov a New York Times újságírójának azt mondta, mióta az interneten látja, milyen a hazája, kicsit ruszofóbbá vált, Amerikába vagy Kanadába költözne. Szerinte az internet nem változtat azon, hogy Putyin szerteágazó biztonsági apparátusa bármilyen lázadást képes elnyomni, de az emberek legalább könnyebben nevetségessé tudják tenni a hatalmat. „Az internet kardinálisan semmit sem tud megváltoztatni, de erkölcsileg lenyomja” a hatalmat – mondta.