Az USA akciót hajtott végre az Iszlám Állam vezetője ellen
2019 október 27., 08:11
Hiába vadászták le a vezetőjét, az Iszlám Állam nem fog eltűnni
Vasárnap jelentette be az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump, hogy egy éjszakai rajtaütés során az amerikai különleges alakulatok meggyilkolták az Iszlám Állam vezetőjét, Abu Bakr al-Bagdadit.
A bejelentés óta egymást érik az újabb információk a rajtaütés részleteivel kapcsolatban, és az első elemzések egyik hangsúlyos állítása, hogy ugyan Trump hatalmas nemzetbiztonsági sikerként értékelte a rajtaütést, de a siker éppen olyan tényezőkön múlt, amelyek ellen Trump számos alkalommal kikelt már: megbízható regionális szövetségeseken és a hírszerző ügynökségek iránti bizalmon.
A New York Times idézi a Council on Foreign Relations nevű amerikai elemzőközpont vezetőjét, Rirchard N. Haasst, aki szerint az al-Bagdadi elleni sikeres akció iróniája éppen az, hogy ez nem sikerülhetett volna az azóta Szíriából kivont amerikai katonák jelenléte, az azóta elárult szíriai kurdok segítsége és a Trump által olyan sokat becsmérelt amerikai hírszerző közösség munkája nélkül. Épp ezért, bár Haass szerint a rajtaütés ugyan mindenképp egy üdvözölendő siker, de nem árt emlékezni rá, hogy azok a feltételek, amelyek ezt lehetővé tették, a jövőben nem feltétlenül lesznek adottak.
Abban pedig minden elemző egyetért, hogy al-Bagdadi megölésével szó sincs az Iszlám Állam végéről.
Több mint egy év kellett a rajtaütéshez
A vasárnapi rajtaütés óta az is kiderült, hogy a CIA és az amerikai különleges alakulatok hosszú hónapokon át próbálták pontosan meghatározni al-Bagdadi búvóhelyét Szíriában, és mire meglett a helyszín, komoly zavart okozott, hogy Trump közben bejelentette az amerikai katonák kivonását az ország északi részéből. A hirtelen bejelentés hatására a Pentagonnak fel kellett gyorsítania a rajtaütés megtervezését, mivel semmiképp nem akartak úgy belevágni az akcióba, hogy már nincsenek amerikai katonák a régióban.
Hírszerzési és katonai tisztviselők arról nyilatkoztak a New York Timesnak, hogy az al-Bagdadi elleni rajtaütés inkább Donald Trump ténykedése ellenére, semmint azok miatt volt sikeres. A lapnak a rajtaütés tervezésének részleteit ismerő hírszerzők és katonatisztek mondták el, hogyan zajlott az elmúlt több mint egy év, amióta az al-Bagdadi elleni rajtaütést megtervezése elkezdődött.
Tavaly nyáron a CIA úgy értesült, hogy al-Bagdadi valahol Szíria északnyugati részén, egy faluban rejtőzik. Ez mindenképp meglepő információ volt, mivel azt a régiót az al-Kaida ellenőrzi. Addig sokkal valószínűbbnek gondolta mindenki, hogy al-Bagdadi valahol a szíriai-iraki sivatagos határrégióban bujkálhat, mivel ott még maradtak az ISIS-nek bázisai.
Az információ viszont ránézésre hiteles forrásból jött: al-Bagdadi letartóztatott feleségei, illetve egy futár beszéltek erről a kihallgatásuk során. Innentől kezdve az amerikai hírszerzés az iraki és a kurd hírszerzéssel együttműködve elkezdte a rejtekhely pontos felkutatását. Az egyik amerikai hírszerző elmondása szerint a szíriai és az iraki kurdok minden szövetséges hírszerzőnél több segítséget nyújtottak, és még azután is ellátták újabb információkkal az amerikai kémeket, miután Trump már az amerikai katonák kivonásáról döntött, szabad utat engedve így a törököknek, hogy behatoljanak Szíria kurdok rakta régiójába.
A beszámolók szerint fokozatosan állt össze a kép az amerikaik számára, hogy al-Bagdadi egy másik szélsőséges szervezet, az al-Kaidával szövetséges Hurras al-Din vezetőjének, Abu Mohammed Szalamának az otthonában bujkálhat. Hogy a két dzsihádista vezetőnek milyen kapcsolata volt egymással, és hogy Szalamával mi történt a rajtatütés során, azt egyelőre nem tudni.
A rajtaütéssel amerikai hadsereg elitkommandóját, a Delta Force-t bízták meg, és sorra készültek az újabb és újabb tervek az akcióra. Mint a tisztviselők mesélik, egyáltalán nem volt könnyű dolguk, mivel a rejtekhely mélyen az al-Kaida által kontrollált területen belül feküdt, és itt a légteret a szíriai kormány és Oroszország ellenőrzi.
A közelmúltban legalább kétszer is az utolsó pillanatban fújták le a rajtaütést. Végül a múlt héten azért döntöttek a megindítása mellett, mert utaltak információk arra, hogy al-Bagdadi költözni készül, és az amerikai katonák részleges kivonása után sokkal nehezebb lett volna újra megtalálni az ISIS vezérét. Így aztán vasárnap hajnalban nyolc amerikai helikopter szállt fel az iraki Erbil légibázisáról, és alacsonyan, a radarok alatt repülve beléptek a szíriai légtérbe. Egy kifejezetten veszélyes, 70 perces repülőút várt rájuk, szórványosan lőttek is a helikopterekre.
Az Idlíb térségében lévő Barisa településéhez érve a helikopterekről lőni kezdték a rejtekhelyül szolgáló épületet, miközben a kommandósok kutyákkal behatoltak. Mivel a bejáratnál csapdáktól tartottak, az egyik falat robbantották be. A beszámolók szerint tűzharcba keveredtek az Iszlám Állam harcosaival, több embert is megöltek. Közben az amerikaiakkal érkező, arabul beszélő férfi folyamatosan közölte az épületben lévő gyerekkel, hogy hogyan tudják elhagyni az épületet. Az amerikaiak szerint tizenegy gyerek menekült meg így a rajtatütés elől.
Al-Bagdadi egy föld alatti alagútba menekült, nyomában az amerikai kommandósokkal. Trump a sajtótájékoztatón az amerikai hadsereg tájékoztatása alapján arról beszélt, hogy az ISIS vezére három gyereket is magával vitt, feltehetően azért, hogy élő pajzsként használja őket. Mivel az amerikai katonák tartottak tőle, hogy al-Bagdadi robbanó mellényt visel, nem mentek túl közel hozzá, hanem egy kutyát küldtek utána.
A rajtaütés két órán át tartott, és a sarokba szorított al-Bagdadi végül felrobbantotta a rajta lévő mellényt, feltehetően a gyerekeket is megölve. Az amerikai jelentés szerint az összecsapásban legalább öt ellenséges harcos halt meg. Két amerikai könnyebben megsérült, illetve amikor al-Bagdadi felrobbantotta magát, megsérült az amerikai katonai kutya is. Al-Bagdadi holttestét végül kihozták az épületből, és a helyszínen elvégzett DNS-teszttel ellenőrizték a személyazonosságát.
Az akció befejezése után a hadsereg a helyszín földig rombolása mellett döntött, elsősorban azért, hogy az épület ne válhasson az ISIS harcosai számára egyfajta szent hellyé.
Mi jöhet ezután?
Az egyik legnagyobb kérdés, hogy mi lesz az Iszlám Állam sorsa al-Bagdadi halála után. Az első elemzések pedig mind egy irányba mutatnak, és ez olvasható ki a régióval foglalkozó egyik legjobb nyugati újságíró, Patrick Cockburn cikkéből is, aki szerint al-Bagdadi halála súlyos, de nem végzetes csapást jelent a dzsihadista mozgalom számára.
Cockburn szerint az elmúlt években éppen al-Bagdadi sikeres bujkálása adhatott reményt a szélsőséges fegyvereseknek: miután a „kalifátus” súlyos veszteségeket szenvedett el a koalíciós csapatoktól, és idővel minden jelentősebb várost fel kellett adniuk, az a tény, hogy a világ legkeresettebb terroristája sikerrel képes elrejtőzni, még arra utalhatott, hogy a terrorszervezet rendelkezik akkora infrastruktúrával, hogy vezetőjüket megvédje. Cockburn arra számít, hogy az ISIS gerillaharcba kezdhet a régióban, ahol amúgy is egyre jelentősebb a káosz: az amerikaiak részleges kivonulása, a török invázió és a kurdok valamiféle kényszerszövetsége Aszaddal rövid idő alatt felforgatta a viszonyokat.
Cikkében röviden kitér al-Bagdadi alakjára is, aki mindvégig rejtélyes vezére volt az Iszlám Államnak, mivel az sem volt sosem teljesen világos, pontosan mekkora szerepe is volt az ISIS megerősödésében. Eredeti neve Ibrahim Awwad Ibrahim Ali al-Badri al-Samarrai, 1971-ben született, Bagdadban, vallásos szunnita családban.
2004-ben az Egyesült Államok bebörtönözte, de nem tekintették komoly szereplőnek, így 10 hónap után szabadon is engedték. 2010 után lett az akkor még Iraki Iszlám Állam (ISI) néven tevékenykedő al-Kaida-szövetséges szervezet vezetője, miután elődje egy amerikai légitámadásban meghalt. Az ISI ekkor Moszul környékén, illetve Irak azon részein volt erősebb, ahol az al-Kaida jelenléte eleve jelentősebb volt. Cockburn szerint az ISI ebben az időszakban vált igazán szervezetté, sokat számított, hogy a 2004 és 2009 között az iraki kormányerőkkel és az amerikai hadsereggel vívott harcokban sok katonai tapasztalatra is szert tettek.
2011-ben aztán az arab tavasz nagy forrdalmi hullámában kitört a szíriai forradalom, ami gyorsan polgárháborúvá fajult, és a szíriai kormány többé nem volt képes ellenőrzése alatt tartani az ország jelentős részét. Főleg a ritkábban lakott, sivatagi területeket. Al-Bagdadi meglátta ebben a lehetőséget, és harcosokat, fegyvereket és pénzt küldött a régióba, ahol ekkor jött létre az akkor al-Kaida-fiókszervezetnek tekintett An-Nuszra Front. Hogy a két dzsihádista szervezet között milyen kapcsolat van, az csak 2013-ban vált nyilvánvalóvá, amikor al-Bagdadi egy internetre feltöltött hangüzenetben vallott arról, hogy ő állt az An-Nuszra létrehozása mögött. Mint kiderült, erre belső frakcióharcok miatt volt szükség: a Szíriában rendkívül sikeres An-Nuszra egy része ugyanis önállósulni akart. Bagdadi ekkor leváltott több vezetőt is, illetve megvívott egy belső dzsihádista háborút is, amelynek végén szakított az al-Kaidával, és létrehozta az ISIS-t.
Irakban pedig minden adott volt az ISIS terjeszkedéséhez: a helyi szunnita arab közösségek egyre inkább eltávolodtak a követeléseiket figyelmen kívül hagyó síita kormánytól, közben pedig a hadsereget és a biztonsági erőket elképesztő korrupció jellemezte. Ennek ellenére világszerte meglepetést keltett, amikor az ISIS 2014 nyarán elfoglalta Moszult, Bagdadi pedig a kalifátus vezetőjeként mutatta be magát. Az Iszlám Állam a rákövetkező hónapokban több jelentős várost is elfoglalt, sokszor valójában harc nélkül, a szedett-vedett iraki kormányerők sokszor az amerikaiatól kapott drága feleszereléseiket is hátrahagyva menekültek előlük.
Az ISIS kalifátusa a csúcsán nagyjából akkora területet foglalt el, mint amekkora Nagy-Britannia. A dzsihádista „államalapítást” tömeges kivégzések, etnikai és vallási tisztogatások, rengeteg terror és vérontás kísérte, ezeket pedig jól dokumentálva folyamatosan megosztották az interneten is. Az ISIS világképében mindenki elpusztítandó ellenség volt, aki nem volt velük, így aztán hamarosan az egész világ ellenük fordult: a szíriai kormány és az ellenzék, Oroszország és az USA, Törökország és Szaúd-Arábia. Ebből pedig nem is következhetett más, mint a kalifátus vége.
Al-Bagdadi a feltételezések szerint 2017 elején, Moszul ostromakor a városban volt, és onnan sikerült elmenekülnie. Azóta folyamatosan bujkált, egészen a hétvégéig. Időnként még küldött üzeneteket a világ dzsihádistái számára, de a kalifátus összeomlására nem volt más válasza, csak hogy a világ minden részén civilek elleni terrortámadásokra buzdított.
Az eddig megjelent elemzések is egyetértenek abban, hogy al-Bagdadi halála nem jelenti az ISIS végét. Erre a terrorszervezet ideológiai alapvetése is utal: propagandaanyagaikban rendszeresen emlékeztették követőiket, hogy a vezető személye mindegy, csak a cél számít. Ráadásul mivel al-Bagdadi régóta bujkált, komoly biztonsági erők kísérték mindenhova, és pár megbízható emberén kívül mással közvetlenül nem kommunikált, az alárendelt parancsnokoknak viszonylag nagy mozgásterük volt.
Biztonságpolitikai elemzők szerint az ISIS eleve kevésbé centralizáltan működött, és ez is annak kedvez, hogy al-Bagdadi halála után is folytathassák. És ugyan az ISIS súlyos veszteségeket szenvedett el az elmúlt években, de egy friss jelentés szerint Irakban és Szíriában még mindig 14-18 ezer harcosuk lehet, akik között legalább háromezren külföldi állampolgárok.
Michael Leiter, amerikai Nemzeti Terrorelhárító Központ volt vezetője (aki Osama bin Laden elfogása idején még vezette a szolgálatot) a Voxnak arról beszélt, hogy Trump a sikeres rajtaütés bejelentésekor eltúlozta al-Bagdadi jelentőségét; arra nem lehet számítani, hogy teljesen megszűnjön az ISIS jelentette fenyegetés. Leiter szerint komoly probléma, hogy miközben al-Bagdadinak vége, az Egyesült Államok most vonul ki egy régióból, ahol eddig értékes információkhoz lehetett jutni az ISIS-szel kapcsolatban. De a kivonulással, illetve a szíriai kurdokkal kötött szövetség felrúgásával ennek vége.
Az Iszlám Állam hivatalosnak tekintett propagandacsatornáin eddig semmi nem jelent meg al-Bagdadi halálával kapcsolatban, és terrorizmusszakértők szerint elképzelhető, hogy parancsnokai között utódlási harc kezdődhet. A közelmúltban amerikai légicsapások következtében a szervezet több magasabb rangú tagja is meghalt, így egyáltalán nem egyértelmű, hogy ki számít a vezetői poszt első számú várományosának.
Ráadásul alig pár órával al-Bagdadi megölése után az egyik lehetséges utódjával, az Iszlám Állam szóvivőjével, Abu Hassan al-Muhajirral is végeztek egy kurdok vezette szíriai milícia közleménye szerint, de ezt a bejelentést az amerikaiak még nem erősítették meg. Azt mindenesetre az al-Kaida példáján is látni, hogy a dzsihádista szervezetnek nem lett vége bin Laden levadászása után, a tevékenységük viszont kevésbé centralizált lett, a szövetséges mozgalmak pedig kvázi függetlenül működnek.
A régióban pedig azt látni, hogy jelenleg minden adott ahhoz, hogy az Iszlám Állam újra megerősödhessen: Irakban ismét komoly tüntetések zajlanak a kormányzati korrupció miatt, miközben az ISIS elleni harcok okozta pusztítást számos városban nem sikerült még felszámolni.
Erre számítanak egykori és jelenleg is aktív iraki tisztviselők és hírszerzők is, akik a New York Timesnak beszéltek arról, hogy al-Bagdadi halála nem fogja végleg megbénítani az ISIS-t, amelyik éppen újraszervezi magát az ország északkeleti részén. Az ISIS ellen korábban éveken át csapatokat vezető iraki vezérőrnagy, Ismail Almahalawi szerint ez egy új korszak kezdete, egy újfajta terrorizmus megjelenésével: az iraki hatóságok hetente többször értesülnek mostanában falvak és elöljárók ellen elkövetett támadásokról.
Az ISIS ezen kívül igyekszik területekre szert tenni Afganisztánban, ahol a becslések szerint kétezer harcost tudtak toborozni, Nigériában az egykor Boko Haramként ismert szövetséges terrorszervezet szervezte újra magát, míg a polgárháború sújtotta Líbiában az ország déli, sivatagos részén erősödtek meg a dzsihádisták.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.