Soros: Veszélyes volna hazatérni Magyarországra

Nagy interjút készített a Guardian brit lap a 89 éves Soros Györggyel New York-ban. 

Az írásban a lap kelet-európai tudósítója, Shaun Walker végigvette a filantróp közgazdász elmúlt évtizedeinek legfontosabb történéseit, de elsősorban aktuálpolitikai kérdésekről kérdezte Sorost, akit a világszerte reneszánszát élő szélsőjobboldali vezetők - Erdogan, Putyin, Trump és Orbán - elsőszámú közellenségeként festett le. 

Walker megjegyzi, hogy Soros csak hallókészükkel hall, idős ember benyomását kelti, és nem olyasvalakiét, akiket diktátorok legrettegettebb ellenségüknek tekintenének. 

„Kihívás számomra, és erőt ad. Amikor megnézem azoknak az embereknek vagy mozgalmaknak a listáját, akik és amik engem támadnak, az megerősít abban, hogy valamit jól csinálok. Büszke vagyok az ellenségeimre” 

- mondja a beszélgetés elején Soros, aki hasonló gondolatokat fogalmazott meg néhány nappal korábban a New York Times-nak adott interjújában is.

A cikk végigveszi Soros korai éveit, menekülését a háború elől, angliai tanulmányait, legfontosabb tanára, Karl Popper tanításait a nyílt társadalomról, amerikai emigrációját és meggazdagodásának, illetve a Bank of England megrogyásának körülményeit. Ezután pedig részletesen bemutatja Soros politikai filozófiáját és az arra épülő támogatási programjait. 

Soros arra a legbüszkébb, hogy Ukrajnában hozzá tudott járulni a demokratikus rendszer kiteljesedéséhez. Az ukrán példából kiindulva azt fejtegeti, hogy az igazi társadalmi változásokhoz idő kell: ahhoz több, jellemzően sikertelen forradalmakon keresztül vezet az út, mint ahogy az Kijevben is történt, ahol a 2000-es évek derekához képest ma már szabad választásokat tartanak. 

Soros szerint emiatt fontos a nyílt társadalom ügyének az, hogy intézmények jöjjenek létre, és működjenek fenntarthatóan. Ukrajnában ezért volt szükség arra, hogy valóban autonóm, a hatalomtól független politikai szervezetek, NGO-k, lapok kaphassanak támogatást, és a közvélemény találkozzon nem manipulált, hanem valós adatokra épülő közvélemény-kutatási eredményekkel és elemzésekkel. 

A cikk ezután Soros és Orbán hosszú és viszontagságos viszonyát fejtegeti az oxfordi ösztöndíjtól a CEU kiűzéséig, és a szerző szerint alig burkoltan antiszemita „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén kampányig”. Idézik Orbánt, aki kijelentette korábban, hogy a problémája Sorossal távolról sem személyes: szigorúan ideológiai természetű. És Soros hasonlóan reagál:

„Mást gondolunk a jó és egészséges társadalmak természetéről. Azért támogattam Orbánt annak idején, mert aktív támogatója volt a nyílt társadalmaknak. Aztán kizsákmányoló lett és maffiaállamot hozott létre.”

Az interjú egy későbbi szakaszában Soros a magyar helyzetre reagálva arról beszél, hogy nem valószínű, hogy visszatérne Magyarországra, amíg Orbán hatalmon van, mert a propaganda kiszámíthatatlan hatással van a fanatikusokra. 

„Veszélyes lenne, mert Orbánnak vannak elvakult követői, épp mint Trumpnak, és utánam nyúlhatnak.” 

Ezen a ponton beszél arról is, hogy tavaly egy robbanószerkezetet juttattak el New York-i irodájába. Senki nem sérült meg, de az eset mutatja, hogy a politikai hangulatkeltésnek milyen valóságos következményei lehetnek: „Kész vagyok kockáztatni az életemet azokért a dolgokért, amikben hiszek, de felesleges veszélyeknek nem teszem ki magam.” 

Megkérdezték Sorost arról is, miért támogatta az anti-Brexit Best for Britain csoportot, ami miatt Nagy-Britanniában is sokan kritizálták. Erről azt mondja: a Brexit egy olyan dezintegrációs folyamat, ami hosszútávon fájni fog az országnak és Európának is, és az európai értékek védelmének érdeke azt kívánja, hogy ez ne történjen meg. 

„Az én hozzájárulásom nem pártpolitikai vagy választási célt szolgált, hanem azt, hogy tájékoztassuk a lehetséges következményekről a brit nyilvánosságot.”

És persze kapott kérdést Trumpról is, akiről azt mondta: szerinte az amerikai elnök brilliáns az emberek megtévesztésében, és alighanem önmagát is meglepte, mennyire jó ebben. De Soros szerint valahol ez is lehet majd a veszte: 

„a mindent elöntő nárcizmusa nagy nemzetközi ellenállást vált ki, ez tovább erősíti nárcizmusát, ami előbb-utóbb oda vezet, hogy az elnök önmaga ellenségévé válik, és megássa a maga sírját ellenségei helyett is.” 

(Guardian)