Egy éve lépett át a csillagközi térbe az 1977-ben útnak indított Voyager-2 űrszonda, ami a Voyager-1 után a második ember alkotta űreszköz, ami elhagyta Naprendszert. Az űrszonda missziójáról a kutatók hétfőn öt tanulmányt tettek közzé a Nature Astronomyben.

Minden egyes tanulmány részletezi a Voyager öt tudományos műszerének adatait a mágneses terekről, a részecske- és plazmaeloszlásról a helioszféra határán, ahol a Nap energiájának hatása véget ér és a csillagközi tér elkezdődik – közölte az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA.

A Voyager-2 a Naprendszert 2018. november 5-én hagyta el, amikor kb. 17,7 milliárd km-re volt a Naptól.

Mindkét űrszondát 1977-ben indították útjára, a missziójukat eredetileg 5 évre tervezték. A két űrszonda eredeti küldetése a Naprendszer külső bolygóinak (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) a megfigyelése volt. Ezt a missziójukat már 1989-ben befejezték. A Voyager-1 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe.

Amint átlépte a heliopauzát – ahol a napszél és a csillagközi térben lévő gázanyag találkozik – a Voyager-2 tudományos műszerei azonnal hirtelen különbségeket érzékeltek a plazma sűrűségében és a mágneses részecskékben. A heliopauza jóval vékonyabb, mint azt a kutatók vélték.

Az űrszonda plazmahullámműszere éles ugrásokat mutatott ki az elektromosan töltött részecskék sűrűségéről, ami ahhoz hasonló, mintha két különböző folyadék lépne kapcsolatba egymással.

„Gondoljunk csak egy hidegfrontra, ami nagyon hideg légtömegeket hoz Kanadából, az Egyesült Államokba. Itt egy nagyon forró plazmatömeget találunk, ami a Naptól kifelé jön, és találkozik a csillagközi tér hideg plazmájával. Nem lep meg, hogy egy éles határ alakul ki” – magyarázta a műszert építő Iowai Egyetem fizika tanszékének professzora, Don Gurnett.

A Voyager-2 megmérte a plazma hőmérsékletét is, és megerősítette, hogy hidegebb, mint a helioszférán belüli.

A tudósok próbálják megérteni a csillagközi szél természetét és azt, hogy abból mennyi képes beszivárogni a heliopauzán keresztül a Naprendszerben lévő bolygókhoz.

„Vannak galaktikus kozmikus sugarak is, amik a csillagközi térből próbálnak bejutni a Naprendszerbe” – mondta Stone, utalva a nagyenergiájú atomrészecskékre, amik a fénysebességénél gyorsabban mozognak az univerzumban. „Néhány közülük képes elérni a Földet is” – mondta. (MTI)