Öt éve ezen a napon foszlottak szét az Európa békéjéről szőtt álmok
2019 február 27., 05:58
Orbánt méltatta, a melegek házasságán méltatlankodott egy volt amerikai diplomata Budapesten
Sokszor beszámolunk arról, amikor nyugati politikusok vagy tudósok szidják a magyar kormányt, aggódnak a magyar demokráciáért, a jogállamiságért, a szabadságjogokért. Hétfőn azonban egy olyan amerikai politológus, nemrégiben visszavonult diplomata tartott az MTA épületében előadást, aki szerint az Orbán-kormány a reményt jelenti a Nyugat túlélésére.
Todd Huizinga húsz évig, 2012-ig volt amerikai diplomata, többek között az EU-hoz delegált követségen és Németországban dolgozott, illetve a washingtoni külügyminisztérium EU osztályán. Számos konzervatív és keresztény tudományos intézet tagja, és van egy saját szervezete is, a Center for Transatlantic Renewal nevű. Két könyvet írt az elmúlt években, az Új totalitáriánus kísértés: a globális kormányzás és az európai demokrácia válsága címűt angolul, és a Mit tanulhat Európa Trumptól? címűt németül. A Danube Institute hozta el most Magyarországra, a konzervatív szervezet rendszeresen hív meg nyugati jobboldali gondolkodókat.
Huizinga előadása sok tekintetben hasonlított arra, amikor fideszes politikusok beszélnek a Nyugat alkonyáról, a hagyományos értékek és a nemzetállamok vesztéről. Elégedetten idézett Orbán Viktor 2014-es tusványosi, illiberalizmust meghirdető beszédéből, és 2016-os október 23-i szónoklatából, amelyben a Szovjetunió és az EU között vont párhuzamot. Huizinga is szidta a politikai korrektséget, ami szerinte a szabadság megcsúfolása, és a posztmodern világot, amelyben nincsenek már értékek, igazságok, hanem minden szubjektív lehet.
A melegek házassága a legnagyobb probléma
Amikor azonban konkrét példák jöttek volna elő arról, hogy miért indult rossz irányba a Nyugat, mi a baj a korszellemmel, akkor mindig ugyanoda lyukadt ki: a melegházassághoz.
Mi mutatja, hogy nincsenek már hagyományos értékek? Hát az, hogy azonos neműek is házasodhatnak az USA-ban, és számos európai országban.
Mi mutatja, hogy a politikai korrektség ideológiai terrorja köti gúzsba a nyugati társadalmakat, apró lépésekkel felszámolva a legalapvetőbb szabadságjogok egyikét, a szólás szabadságát? Hát az, hogy egyre kevesebben merik kimondani, hogy a melegházasság szembe megy a keresztény értékekkel, és megbélyegzik, aki még mer beszélni róla.
Honnan látszik, hogy eltakarítják a zsidó-keresztény hagyományon alapuló világot Nyugaton? Hát onnan, hogy a nők elvetethetik a gyerekeiket, és nemet választhatnak maguknak az emberek, a melegek pedig akár házasodhatnak is.
Láthatóan az zavarja Huizingát a legjobban, hogy a régi jó családmodell bomlik fel, és ezt a kormányok hagyják. Európában csak a magyar és a lengyel kormány megy ezzel szembe, és ezért támadják őket ilyen élesen Nyugatról, ahol már elkényelmesedtek az emberek, és elvesztették az értékeiket.
Huizinga érezhetően azt hiszi, hogy itt Magyarországon még létezik egy erős, jámbor vallásosság, ami áthatja a hétköznapokat, és a kereszténység egyik utolsó bástyájában tett most látogatást. Ugyanakkor az is érezhető volt, hogy azt is hiszi, hogy itt tökéletes állapotban van a jogállam, hiszen Orbán mellett hosszan méltatta a fékek és ellensúlyok rendszerét is, mint a demokrácia egyik legfontosabb eszközét. Azt, amiről Kövér László éppen néhány hete mondta a közszolgálati egyetem hallgatóinak, hogy felejtsék el. ("A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához" - mondta a magyar házelnök.)
Mindenki esendő, ezért a politikusokat korlátozni kell
Huizinga keresztény szellemben tartott előadásában kétszer is kitért arra, hogy az ember kettős természetű: mivel Isten saját képére teremtette az embert, mindenkiben megvan az isteni természet, és ezért mindenki méltóságát egyformán tisztelni kell; de közben a bűnre csábító kísértés is mindenkit egyaránt fenyeget, és ezért mindannyian esendők is vagyunk. Éppen e kísértés lehetősége miatt korlátozni kell a mindenkori politikai hatalmat, mert a legjobbak is elveszthetik a helyes irányt, ezért van szükség erős jogállamra, fékekre és ellensúlyokra.
Amikor a lelkes közönségből valaki a sajtót kezdte szidni, hogy az igaz ügyek legnagyobb ellensége lett, és ez a legveszélyesebb jelenség most, akkor őt is udvariasan óvatosságra intette: jelezte, hogy a hatalmat mindig ellenőrizni kell, mert a kísértésekkel szembeni esendőség épp úgy benne van minden emberben, mint az isteni eredet. Huizinga e gondolatainál kristályosodott ki, hogy a fő ideológiai szólamok alapján talán közel áll a magyar kormányhoz, de a demokrácia természetéről vallott nézetei valójában távol esnek attól a rendszertől, amit Orbán Viktor megvalósított. Az más kérdés, hogy ezt az ellentmondást nem vette észre.
Az EU egy bukásra ítélt utópia, bár európai szövetség mégis kell
Egy keresztény hittérítő egyszerre kedélyes és szigorú stílusában adta elő, hogy mennyire rossz a posztmodern világ, ahol a vélemények fontosabbak az egyetemes igazságoknál, és az emberek identitást választhatnak maguknak, és a nemzetállamok fölé globalista hatalmak emelkednek, például olyanok, mint az EU. Emlékeztetett Mike Pompeo amerikai külügyminiszter tavaly decemberi brüsszeli beszédére (ebben a cikkben számoltunk be róla), amelyben bejelentette, hogy az USA többé nem támogatja a nemzetközi szervezetekre bízott világrendet. Huizinga üdvözölte, hogy Donald Trump kormánya végre szakított ezzel a globalista rémálommal. Arra viszont már nem tért ki, hogy Pompeo az idézett előadásában arról is beszélt, hogy az USA vissza akarja venni a világ irányítását, és azért nem érdekelt az ENSZ, a WTO vagy az EU sikerében, mert ott nincsenek Washingtonnak különleges jogosítványai, és ezentúl csak az olyan intézményeket veszik komolyan, ahol Amerika szava a döntő, például a NATO-t.
Huizinga meglehetősen ellentmondásosan beszélt az EU-ról. Felmondta a fideszes politikusok kedvenc szólamait: az egészet globalista bürokraták tartják markukban, akik demokratikus felhatalmazás nélkül az emberek érdekeivel szemben kényszerítenek rossz dolgokat a nemzetállamokra, de közben tesze-tosza és túl bonyolult is, az emberek nem is értik hogyan működik, és szemfényvesztés az is, hogy van parlamentje, mert az EP nem is igazi parlament.
Azt mondta, hogy az EU eleve egy utópisztikus kísérlet, amelynek természete szerint meg kell buknia, mint minden világot átformálni akaró ideológiai kísérletnek. Emlékeztetett, hogy az alapítók azért hozták létre az a szervezetet, hogy a két Európából indult világháborút ne kövesse egy harmadik, de szerinte ez eleve nevetséges utópia, mert az ember természetéből fakadóan háborúk úgyis mindig lesznek. Lehet, hogy az eredeti szándék jó volt, de ahogy a nagy francia forradalom vagy a bolsevik forradalom idején történt, úgy az EU-t életre hívó, a világrendet átformálni akaró hevület is rosszra kell hogy forduljon, hiszen a forradalmak az ember természetes működését akarják átformálni.
Aztán húsz perccel később már arról beszélt, hogy az európai országok között mindenképpen szükség van egy szövetségi rendszerre, mert az nemes dolog, hogy el akarják kerülni a háborút, és az EU ebben egész sikeres. Beszéde második felében már nem az EU veszélyes értelmetlenségét taglalta, hanem annak az óhajának adott hangot, hogy legyen lazább a szövetség, és legyen belőle "nemzetek Európája". Hogy pontosan hol túlzás az EU, és hogy végső soron életképes ötlet-e a békére törekvés a kontinensen, az így nem derülhetett ki világosan az előadásából.
Ami itt liberális, az ott progresszív
A rengeteg szlogen - nemzeti önrendelkezést! keresztény értékeket! hagyományok ápolását! az egyetemes igazságok megkérdőjelezhetetlenségét! - ismétlése mellett alig említett konkrétumot arról, hogy mi a baj a világban. Amikor sérelmeket kellett sorolni, akkor valahogy mindig a melegek házasságához tért vissza. (Amit egyébként az általa rendkívül nagyra tartott Donald Trump támogat.)
Kisebb zavart csak akkor okozott a végig lelkesen bólogató, jórészt idősebb magyar diplomatákból, külkereskedőkből álló közönségének (Martonyi János is ott volt), amikor nem akarta szidni a liberálisokat. Sőt, a liberalizmust kifejezetten pozitív színben tüntette fel. Az előadás moderátora, John O'Sullivan, a Danube Institute elnöke simította el végül a dolgot, amikor elmagyarázta, hogy amit Magyarországon liberálisnak mondanak, az Amerikában a "progresszív", de ugyanarra gondolnak mindkét országban, amikor szidják őket. Ahogy Huizinga mondta, egy agresszív, a posztmodern értékvesztést a többségre kényszerítő kisebbségről van szó, és ebben mindenki meg is nyugodott.
Huizinga a beszéde elején egy szinte apokaliptikus végső összecsapást jósolt, ami megrendítheti a nyugati világot: a globalista és szuverenista, vagy más szavakkal a progresszív és tradicionalista erők nagy harcát. Aztán a beszéd végére ezt is tompította. Közölte, hogy végső soron mindkét oldal ugyanabból a szabadságvágyból indul ki, mindkét oldal a nyugati gondolkodás gyermeke, és ahogyan a zongorán a C és a Cisz hang van a legközelebb egymáshoz, úgy e két irányzat is nagyon közeli, csak éppen a lehető legdisszonánsabb egyszerre leütni a két billentyűt, és ettől ilyen nehéz a helyzet.
Az előadás lényegi állítása tulajdonképpen az volt, hogy a keresztény indíttatású kormányzás jó, a nem keresztény indíttatású rossz, és ez a melegek házasodási jogán keresztül érhető leginkább tetten. Huizinga budapesti beszéde alapján sokkal inkább egy hitszónok, mint egy politológus - elvekről, ideológiákról beszélt, de gyakorlati ügyeket alig említett. Amikor viszont politikai ügyekről is szólt, akkor többször is ellentmondott önmagának.
Abban viszont stabil volt az álláspontja, hogy ha a melegek jogait kiterjesztik, akkor nagy baj van. A legnagyobb baj pedig szerinte az, hogy ezt már egyre kevesebben merik kimondani. A Magyar Tudományos Akadémia Dunára néző termében most ő még megtehette.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.