Lesújtóan nyilatkozott a hallgatók tudásszintjéről és magyarságtudatáról a Demokrata hetilapnak Tózsa István professzor, a Corvinus Egyetem „hungarikumok és nemzeti örökségtervezés” című tárgyának tanára. Tózsa (aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is tanít) azt tapasztalja, hogy

a diákoknak alapvető hiányosságaik vannak, olyan mértékben, amit korábban elképzelhetetlennek tartott.

Az 1995 után született Z generáció tagjai „nemcsak nem tudják, hol van Szentes vagy Gyula, de Tokajt Eger, Pannonhalmát pedig Balatonfüred helyére jelölik be egy vaktérképen”, mondja Tózsa, akinek tapasztalatai szerint száz hallgató közül egy sem ismeri fel a Rákóczi- vagy Klapka-induló dallamát.

„Olyan mértékben hiányzik a magyarságukra vonatkozó kulturális ismeretük, mintha sosem jártak volna általános iskolába, mintha sose tettek volna érettségit magyar nyelv és történelemből” - mondja a hallgatókról. „Dolgozatok és tesztek százaival tudnám alátámasztani azt a totális tájékozatlanságot, amit tapasztalnom kell.” A tájékozatlanság szintje Tózsa szerint sokszor olyan, mintha „a hallgató egy magyarul beszélő külföldi lenne”.

Tózsa professzor rendszeresen fel is méri a hallgatók magyarságtudatát. Az eredmény:

„Az alapszakos hallgatók magyarságtudata kognitív szinten 15-21 százalék, a mesterszakos kontrollcsoporté 33.”

Ebből szerinte politikai következtetéseket is le lehet vonni:

„Egy 21 százalékos kognitív nemzeti identitás nem szükségszerűen tartja vissza a hallgatót attól, hogy egy magát határozottan nemzetinek deklaráló kormány ellen - és ne mellette - tüntessen. Ez komoly akadálya lehet a a magyar kormány tudatos nemzetállam-építési és - erősítési politikájának.

Egy átlagos hallgató, aki adott esetben a Corvinus Egyetem előtt csatlakozik a többiekhez, hogy a magyar kormány ellen tüntessen, átlagosan egyötödnyi tudással rendelkezik és négyötödnyivel nem rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy mitől magyar a magyar.”

Elmesél egy példát is egy óráról.

„Egyik órámon az országimázsról beszélgettünk, és megemlítettem, hogy nem szerencsés, ha a parlamentben egy képviselő a miniszterelnök elé tart egy táblát, majd dulakodni kezdenek. Rosszat tesz az országimázsnak, azt üzeni, hogy Magyarország labilis ország, mert még a parlamentben is verekednek a képviselők. Megjegyeztem, hogy a Kádár-rendszerben az ilyen képviselőt letartóztatták volna. Erre élesen beszólt egy hallgató: És az jobb lenne? A fiataloknak az a véleményük, hogy az ilyen képviselői viselkedés helyénvaló, hiszen szabad ország vagyunk, mindenki azt csinál, amit akar.”

Arról, hogy mindez kinek a felelőssége, Tózsa azt mondja, biztosan nem az államigazgatás és az egyetem felelőssége, hogy a hallgatók az alaptantervben lévő tudásanyagot elfelejtik. Szerinte sok múlik a tanárokon, de ma már a legtöbbüknek nincs hozzá adottsága, energiája vagy motivációja, hogy a katarzisra, érzelemkeltésre alkalmas módszerekkel tanítson.

Végül, hogy ne csak rosszat mondjon a corvinusos hallgatókról, elmondja azt is, hogy a hungarikumok tantárgy gyakorlati részében, amit mobilapplikációval is lehet teljesíteni, zseniális házi dolgozatok születnek arról, hogyan lehet egy-egy magyar terméket népszerűsíteni.