Húsz éve nem lehet megunni, ahogy egy férfi és egy nő táncol a hűtőszekrénnyel

hirdetés
2019 november 15., 15:13
ad

Jövő csütörtökön és pénteken a Trafóban lesz látható a Taldans társulat Dolap című előadása (a török szó egyszerre jelent szekrényt és trükköt), amely párját ritkítóan hosszú ideje, a 2000-es bemutató óta járja a nemzetközi fesztiválokat. Az alkotók elgondolása szerint a két táncosnak nem csak eszköze, hanem partere az a hűtőszekrény, amely meglepően sokféle mutatványra ad lehetőséget.

Hogy mi ez a Taldans, arról Szabó Gyurival, a Trafó menedzser-igazgatójával beszélgettünk, aki azzal kezdte, hogy a színházi és táncos programjukat hagyományosan erős nyugat-európai orientáció jellemzi, de igyekeznek nyitni más irányokba. Volt náluk a közelmúltban kanadai, kongói és japán előadás, ebben a szezonban pedig jön egy görög táncos csapat is. A török szcénát többek között azért tartja izgalmasnak, mert a kortárs művészet alig kap állami támogatást, sokan nem is fogadnának el ilyet, ami egyrészt a a gazdag családok mecenatúrájának szerepét értékeli fel, másrészt pedig rákényszeríti a művészeket, hogy a szükségből kovácsoljanak előnyt. A Dolap ennek remek példája, nagyon olcsó turnéztatni, kis túlzással nem kell hozzá más egy hűtőn kívül. Amit egyébként a trafósoknak kell beszereznie, tehát hazai hűtőt vonszolnak majd ki a világot jelentő deszkákra.

link Forrás

A pénzhiányból következik, hogy Törökországban jellemzően nincsenek állandó, népes progresszív társulatok, inkább alkalmi együttműködések. Ez igaz a Taldansra is, amelyet a török tánc nemzetközi elismertségét megalapozó időszakban, 2003-ban hozott létre a mérnök végzettségű Mustafa Kaplan és az eredetileg építész Filiz Sizanli. Szokatlan szakmai hátterük látszik a színpadi gondolkodásukon, például igen egyedi módon viszonyulnak a térhez és feszegetik a tánc mint műfaj határait. Sokszor olyan egyszerű mozdulatokból indulnak ki, amit bárki meg tud csinálni, máskor viszont extrém szituációkba torzítják a testet. Kutakodó alkatok, a társulat neve is az, hogy Színházkutató Intézet, ennek a rövidítése a „TAL”.

Szabó szerint a Dolap sajátos esztétikája ugyanakkor nem teljesen idegen a magyar nézőnek, hiszen az egyik leghíresebb magyar táncművésznek, az előző Trafó-igazgató Nagy Józsefnek volt olyan korszaka, amikor fával dolgozott sokat, és tárgyak köré építette a koreográfiáját.

photo_camera Fotó: Taldans

A Dolapban a hűtőszekrényt sokszor humorosan használják, kiaknázzák azt a tulajdonságát, hogy el tud rejteni dolgokat, folyamatosan biztosítva a meglepetés lehetőségét.

„Ez az előadás az egyensúly kereséséről és megtartásáról szól. Ütközésről, esésről, fizikai kihívásról, a véletlenről és a játékosságról”

- magyarázza Szabó, aki szerint a Dolap ugyan könnyen szerethető és látszólag egyszerű a szerkezete, de sok rétege van és több művészeti ág is megjelenik benne. Az építész sokoldalú térhasználata mellett egy zeneszerző és egy képzőművész is dolgozott a produkción. A menedzser-igazgató azt mondja, hogy mindezeken felül belőle előhívta az előadás a török identitás bizonyos részeit, például a kereskedők és a rakodómunkások továbbélő világát.

Szabó Gyuri
photo_camera Szabó Gyuri Fotó: Nagy Gergő

Az alkotók egyik fontos gondolata, hogy ahányszor emlékezünk, annyiszor írjuk újra a történetünket. A Dolap is minden előadáson más arcát mutatja, és ahogy az elmúlt húsz évben cserélődtek a táncosok, úgy formálták a saját képükre a koreográfiát.

A produkció ritka, de annál szerencsésebb módon nem csak Budapesten vendégszerepel, hanem Debrecenben és Szabadkán is.

Kiemelt videóink

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.