A kormánypártok a Gothár-ügyre hivatkozva szavazzák meg az egész magyar kultúrát felforgató törvényt

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette, hogy a kormánypártok megszavazzák azt a salátatörvényt, amely tovább központosítaná a kultúrpolitikát és sok-sok egyéb lépés mellett miniszteri jóváhagyáshoz kötné az önkormányzati színházak igazgatóinak kinevezését.

Kocsis Facebookra kiírt rövid indoklása így hangzik: „A Gothár-féle zaklatószínházak követelik a pénzt a kormánytól, miközben nem engednek betekintést az ügyeikbe, és akár évekig is eltussolnak bűncselekményeket. Nem vitás, az állam így nem támogathat tovább működést, ezért a kormánypárti frakciók meg fogják szavazni a kulturális finanszírozásról szóló törvénycsomagot.”

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője napirend előtt felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. október 21-én.Fotó: Kovács Tamás/MTI/MTVA

A kormánypárti napilap mai névtelen cikke pedig azt közli, hogy „a Magyar Nemzet információi szerint konkrétan a Katona József Színházban kialakult állapotok miatt készül megváltoztatni a kormány a kultúra finanszírozásának eddigi gyakorlatát.”

A 444-hez eljutott az előterjesztés, amelyet hivatalosan Kásler Miklós emberi erőforrás és Varga Judit igazságügyi miniszterek nyújtottak be a kormánynak december 3-án, és amely alapvetően formálná át a kultúrairányítást. A kormánypárti kommunikáció szerint mindez Gothár miatt történik, de

természetesen se a törvényszöveg, se az általános indoklás, se a kommunikációs útmutató nem említi Gothárt vagy bármilyen zaklatási ügyeket.

Nem is életszerű, hogy a november 19-én kipattant botrány - amelynek kezeléséről itt írtunk - legyen a kezdeményezője egy olyan törvénymódosításnak, amely széles körű egyeztetéseket igényel még a kodifikációs folyamat előtt is. Arról nem beszélve, ép ésszel milyen nehezen követhető érvelés, hogy egyetlen színház belső ügye miatt kelljen egy egész ágazat finanszírozását átszabni a rézmetszőktől a költőkön át a szimfonikus zenekarokig. 

Az előterjesztés saját kommunikációjának „fő üzenetét” így fogalmazza meg, ezeket kellene hangsúlyoznia Fekete Péter államtitkárnak és Kásler miniszternek: „A kormányzat nemzetstratégiai dimenzióba emelte a kultúrpolitikai célokat, amelyek kizárólag ehhez illeszkedő kulturális intézményrendszeren keresztül valósíthatók meg. Az egyes kulturális szakágazatok minőségi fejlesztése érdekében a jogalkotó új státuszt hoz létre, amikor kijelöli a kultúrstratégiai intézmények feladatait. Továbbá a kulturális ágazat egységes kormányzati irányítását (sic!) érdekében életre hívja a Nemzeti Kulturális Tanácsot, amely felelős a kulturális ágazat sokszínű és minőségalapú állami támogatásáért. Utóbbi keretében a Nemzeti Kulturális Alap elavult rendszerét is megváltoztatja. Ezen felül az előadó-művészeti szcénában a jogalkotó a fenntartó felelősség törvényi alapelvéből kiindulva racionalizálja a központi költségvetés támogatói rendszerét.”

A kormány az új Nemzeti Kulturális Tanács „feladatkörébe utalja a magyar kultúrában követendő irányok, prioritások meghatározását.”

Hogy ezt pontosan hogyan kivitelezi a miniszter vezette, intézményvezetőkből álló társaság, például az NKA kiüresítése után ki dönt majd a tízezres nagyságrendű pályázatról, az a szövegből nem derül ki. 

Az egész előterjesztés zavaros és csapongó, a részletei pedig még változhatnak, éppen ezért első körben a legtöbbet tárgyalt részére, a színházakra fókuszálunk. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy mostani formájában ez a terv a kultúrafinanszírozás új korszakát jelentené minden művészeti ágban. Egyik fő nyertese a Petőfi Irodalmi Múzeum lenne: a PIM feltűnően sokat szerepel az előterjesztésben, amelynek értelmében újabb forrásokat kapna, illetve a főigazgatóját a kormány új tanácsadó testülete, a Magyar Nemzeti Kultúrközpont vezetőjévé tenné. A 24.hu információi szerint az egész csomag Demeter Szilárd ötlete volt.

Csak elsőre tűnik meglepőnek, hogy az újabb központosítási törekvéssel a magát ernyőszervezetként elképzelő Magyar Művészeti Akadémia nem ért egyet az előterjesztés egyeztetési lapja szerint.

Nehogy már a főváros döntsön a színházairól!

Az előterjesztés eddig legnagyobb visszhangot kiváltó újdonsága, hogy a miniszter „előzetes egyetértési jogot gyakorol az önkormányzati fenntartású nemzeti előadó-művészeti szervezetnek vagy kiemelt előadó-művészeti szervezetnek minősített színház vezetőjének megbízása és a megbízatás visszavonása tekintetében, ha a színház kapcsán az önkormányzat az állammal a 16. paragrafus szerinti közös működtetési megállapodást kötött.”

Ez röviden azt jelenti, hogy hiába a pályázatok, a szakmai bizottságok, a közgyűlési szavazás – Kásler Miklós beleegyezése nélkül nem lehet igazgatót kinevezni a Katona, az Örkény, a Vígszínház vagy éppen a megyeszékhelyek nagy színházai élére.

Az EMMI rendelete csak „önkormányzati fenntartású kiemelt színházművészeti szervezetből” 37-et sorol fel a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínháztól a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházig.

Részletes indoklás

Az EMMI december 4-én kiadott közleménye szerint „a kulturális törvényjavaslat célja, hogy tiszta működési modellt teremtsen a kultúrában, így például a színházak fenntartásában és finanszírozásában. Az erről szóló javaslat hamarosan az Országgyűlés elé kerül.”

Az előterjesztés nem Gothár Péter viselt dolgaival magyarázza a lépés szükségességét, hanem azzal, hogy az önkormányzatok által fenntartott színházakat az állam is finanszírozza, ezért a kormánynak is felelősséget kell vállalnia a vezetői kinevezésekért. A minisztérium közleménye emlékeztet rá, hogy ha lemond a főváros ezekről az állami pénzekről, akkor nem szólnak bele a színházaik életébe: „Színházat önként vállalt feladataként fenntarthat egy önkormányzat, vagy fenntarthat az állam, de lehet vegyes - önkormányzati és állami - fenntartású és finanszírozású is, és ennek megfelelően alakulnának a fenntartói jogok is. Tehát egy, a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott és finanszírozott fővárosi színház működésébe az állam, a minisztérium nem szól bele. Így nemhogy csökkenne az önkormányzatok önállósága ezen a téren, hanem nő.”

Ez azért cinikus érvelés, mert az önkormányzatok nyilvánvalóan nem vagy csak nagyon nehezen tudnák pótolni az állami forrásokat. A kormány honlapján elérhető 2019-es előirányzat szerint például a települési önkormányzatok által fenntartott, illetve támogatott előadó-művészeti szervezetek állami támogatása 13 milliárd forint. A Vígszínház 556 millió, az Örkény 261 millió, míg a Katona 383 millió működési és művészeti támogatást kap ilyen címen. Utóbbi üzleti terve szerint az erre az évre tervezett bevételeknek ez mintegy a harmada.

Mácsai Pál és Nemcsák Károly, két fővárosi fenntartású színház, az Örkény és József Attila Színház igazgatója a kulturális tao ügyében tartott sajtótájékoztatón a budapesti Városházán 2019. január 28-ánFotó: Mohai Balázs/MTI/MTVA

Karácsony Gergely szerint „a miniszterelnök adott szava, a kormány-Budapest megállapodás, továbbá a tisztesség alapján ilyen kormányanyag nem készülhet egyeztetés nélkül. Márpedig sem a fővárossal, de ami talán még nagyobb baj, a színházi világgal sem egyeztetett senki.” A főpolgármester szerint ezzel a változtatással a kormány „az igazgatókra helyezne miniszteri béklyót.” 

„Elvitték tehát az iskolákat, elvitték a kórházakat, most a színházakon van a sor”

- írta Karácsony, és egyben azt ígérte, küzdeni fog ez ellen, első lépésként hivatalosan kér tájékoztatást a kormánytól, a további lépésekről ez alapján dönt. Gulyás Gergelynek írt levelét péntek délután tette közzé.

A kulturális területet felügyelő főpolgármester-helyettes, Gy. Németh Erzsébet a 24.hu-nak azt mondta: „egyszerűen elfogadhatatlan, hogy Orbán Viktor úgy gondolja, hogy ha nem sikerült október 13-án a fővárost megtartania, illetve az egyéb megyei jogú városokat, amelyek szintén tartanak fenn színházakat, akkor most így akar revansot venni. Ez ellen mindent meg fogunk tenni.”

A Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) a kultúráért felelős miniszterhez írott levelében kijelenti: 

  • Nem értünk egyet a minősítéssel nem rendelkező, köztük a független színházak számára kiírt, működési célt szolgáló pályázat megszüntetésével, mert ez a teljes független szféra ellehetetlenüléséhez vezet, ami teljességgel elfogadhatatlan.
  • Nem értünk egyet azzal, hogy a kultúra és a művészet maradék önigazgatását biztosító, bár függetlenségét 2016 óta csak korlátozottan gyakorolni tudó Nemzeti Kulturális Alapot előzetes szakmai egyeztetés és indoklás nélkül egyetlen tollvonással megszüntesse. 
  • Nem értünk egyet azzal, hogy valamennyi önkormányzati színház igazgatói pályázata felől egymaga döntsön, mert szakmailag semmi nem indokol egy ilyen kitüntetett felelősséget. 
  • Nem értünk egyet azzal, hogy létrejöjjön a „kultúrstratégiai tanács”, mert kompetencia híján kizárólag politikai szempontokat lesz képes érvényesíteni a támogatások elosztásánál - az összeférhetetlenséget meg sem említve.

A Magyar Színházi Társaság közleménye szerint a törvénytervezet elfogadása „alapjaiban rengetné meg a magyar színházi struktúrát, több ezer színházi alkotó és háttérdolgozó életét a fővárosban és azon kívül egyaránt.” Ennek ellenére e két közleménynél és egy petíciónál tovább egyelőre nem jutott tiltakozásban a magyar művészeti élet.