Elköltöttek rá egymilliárdot, hogy többen sportoljanak Magyarországon, de nem működik, mi az?
Ha valaki nehezen tudja elképzelni pusztán a lebilincselő neve alapján, hogy mit jelent a Digitális Sport Kataszter, vagy Nemzeti Sportinformációs Rendszer, annak itt egy ábra:
Ha nem lenne világos, mi ez ↑ a sűrűn összenyilazott rendszer ↓, Szabó Tünde sportállamtitkár szerint → „a magyar sportszakma fejlődésének újabb nagy lépéséről van szó”. Az államtitkár és Deutsch Tamás, a Digitális Jólét Program egykori miniszterelnöki biztosa is 2017 végére, 2018 legelejére ígérte a magyar sport teljes rendszerének működését támogató Digitális Sport Kataszter elindítását.
Majdnem két évvel később, 2019 végén a rendszer nem működik, pedig nem sajnálták rá a pénzt, jóval több, mint egymilliárdot szántak rá.
A digitális sportcsodafegyver egyik célja az, hogy ha már számolatlanul öntik a közpénzt az infrastruktúrába, és annyi stadion, csarnok, tornaterem, kondipark, focipálya épül, azt használják is az emberek. Például úgy, hogy tudnak azok létezéséről. Deutsch Tamás 2016 nyarán arról panaszkodott, hogy a környékbeli sportolási lehetőségek sok esetben illegalitásban maradnak Magyarországon, de eljön majd 2018 január és a sportadatbázis, ami megváltoztat mindent:
Az adatbázisban - ha működne - rá lehetne keresni a sportolási, edzési lehetőségekre, de sporteseményekre is, tömegsportnál regisztrálni lehetne a versenyre, élsportnál jegyet lehetne venni. Lehetne, de nem lehet.
A digitális sportadatbázis terveiről már 15 éve, 2004-ben volt szó a sporttörvényben. A továbbfejlesztését viszont már az Orbán-kormány jelentette be 175 millió forintért, majd további egymilliárdért. Ebben rengeteg adat lenne a sportszervezetekről, 430 ezer igazolt sportolóról, az érdeklődők számára sportolási lehetőségekről diák és szabadidősportban, ezekre regisztrálni is lehetne, 15 ezer edző szakmai képzettségére is rá lehetne keresni, továbbá számos statisztika elérhető lenne, eredményekkel együtt.
És lenne egy igazán hasznos része is, amin nyomon követhető lenne a sportba és sporteseményekbe öntött közpénzek felhasználása is:
Hiába gyűjtik azonban egy adatbázisba a sportra fordított állami támogatásokat, közpénzeket, sajnálatos módon a közös forintok útját nem követhetné bárki. Legalábbis a cikk elején látható ábrán zárt modulként tüntették fel a sporttámogatásokat.
Vagyis az az állami sportvezetés számára készül. És meglepő módon hasznos is lenne a számára, ami azért felvet kérdéseket a jelenlegi rendszerről. A sportért felelős államtitkár, Szabó Tünde mondta azt három és fél éve, hogy a digitális adatbázis könnyíti majd az állami sportirányítás mindennapi munkáját, biztosítja a döntéselőkészítés és működés feltételeit, az ellenőrzéssel együtt.
De ez sem lépett működésbe 2018 januárja óta.
A Parlamentben a múlt héten Steinmetz Ádám jobbikos képviselő, olimpiai bajnok vízilabdázó kérdezett rá arra, hogy miért nem működik még a rendszer. Szerinte ez azért is roppant kínos, mert a sporttörvény szerint nem kaphat állami támogatást az a sportszervezet, amelyik nem tesz eleget a sportinformációs rendszer részére adatszolgáltatási kötelezettségének. Emellett „a versenyzőknek a bajnokságban való részvétel feltételeként a sportinformációs rendszerben nyilvántartott igazolvánnyal kell rendelkezniük. Felmerül tehát a kérdés, hogy a Fidesz-kormány miért nem teremti meg ennek technikai feltételeit. Mulasztásukkal önök miért kényszerítik törvénysértésre a versenyzőket és a sportszervezeteket?”
A kérdésre nem a sportért felelős államtitkár, a rendszer működését már tavaly év elejére ígérő Szabó Tünde, hanem Rétvári Bence válaszolt. Szerinte „a sportinformációs rendszer jelenleg is rendelkezésre álló adatbázis, az a sportági szövetségek számára elérhető. A kormány tehát az ön állításával szemben senkit nem kényszerít természetesen törvénysértésre”. Arra Rétvári nem tért ki, hogy az új rendszernek ennél jóval többet kellene tudnia.
Azt viszont Rétvári elismerte, hogy a rendszer kiépítésére 1 milliárd forintot biztosított a kormány. (Amit megelőzött már egy 175 millió forintos első ütem is.)
Ebből az 1 milliárdból annyi nyomon követhető a Közbeszerzési Értesítőben, hogy a pályáztatással megbízott Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. már eleve 2018 januárban írta ki a közbeszerzési felhívást (amikor a rendszernek már működnie kellett volna). A győztes a Tigra lett, a szerződést 2018 májusban írták alá. 314 millió forintról szól.
2019 februárban aztán módosították a szerződésben írt határidőket, mert teljesen más módszerre tértek át. Idézem: „a felek a rendszer kifejlesztésével kapcsolatos eddig alkalmazott agilis módszertanról áttérnek a nem agilis vízesés jellegű módszertanra”, mégpedig azért, mert „az agilis módszertan az elmúlt időszak tapasztalati alapján nem is alkalmazható a projekt során létrejött termék felhasználói körének eltérő igényeire tekintettel”. Azt is írják, hogy „a TAO és a VIR modulok megvalósítása nem része az Alapszerződésnek a jelen szerződésmódosításra tekintettel”.
Ebből a 314 millióból még nem jön ki a Rétvári által említett 1 milliárd. A többire ad némi támpontot, hogy az Emmi 2018-ban 750 millió forintot adott a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-nek a II. ütemre, ilyen felbontásban:
- fejlesztéssel kapcsolatos bérköltség, járulékokkal - 57 millió forint;
- informatikai szolgáltatás vásárlása - 492 millió forint;
- informatikai eszközök és szoftverek beszerzése - 200 millió forint.
Egy másik közbeszerzésben is felbukkan a „Digitális Sport Kataszter támogatása - a Nemzeti Sportinformációs Rendszer II. ütemének fejlesztése” projekt. Ez a „Kormányzati Adatközpontba kerülő felhő alapú működési környezet és önkormányzati ASP rendszerbiztosításához szükséges tárolási kapacitás biztosítása, mentési és archiválási rendszer kialakítása” tender, ami összesen 2,5 milliárdos. Hogy ebből mennyi jut a sportinformációs rendszerre, az nem derül ki.
Ráadásul volt olyan megoldás is 2018-ban, hogy az Emmi a 750 millió forinton felül nemcsak direktbe adott pénzt az NSR-re, hanem közvetítő útján is. Mert a Magyar Edzők Társasága is úgy kapott 250 millió forintot, hogy annak célja a „Digitális Sport Kataszter támogatása - a Nemzeti Sportinformációs Rendszer II. ütemének fejlesztése”. Itt így alakultak a tervezett kiadások:
- „projektvezető és szervezeti és szakember modul szakértésével kapcsolatos bérköltség” járulékokkal – 7,2 millió forint;
- NSR kialakításával kapcsolatos szakértő díjak – 15 millió forint;
- NSR kialakításával kapcsolatos szolgáltatások vásárlása (tudományos kutatás, fejlesztés támogatás stb.) – 140 millió forint;
- NSR betanításával kapcsolatos szolgáltatások vásárlása – 32 millió forint;
- NSR kommunikációjával kapcsolatos szolgáltatások - 55 millió forint.
Miközben Steinmetznek válaszolva Rétvári azt mondta, hogy a sportági szövetségek tudják teljesíteni az adatszolgáltatási kötelezettségeiket, a rendszerről messze nem múlt időben beszél, mint amelyik már működik: „egy olyan teljesen korszerű, modern, naprakész informatikai rendszer jön létre, amelyből a tervezéseket, a fejlesztéseket, a különböző sportágak eredményeit naprakészen, elektronikusan lekérve tudjuk kezelni, és éppen ezért a későbbi fejlesztéseket is egy ilyen jól előkészített adatbázis után tudjuk tervezni.”
Az Emmitől megkérdeztük, hogy a rendszernek milyen moduljai működnek már, és mi az, ami még nincs kész, illetve mi a késés oka, de nem kaptunk választ.