Mihez kezdjen Európa Orbán Viktorral és az illiberális demokráciával? - ezzel a címmel közölt interjút Donald Tuskkal a New York Times.

Az Európai Tanács korábbi elnöke novemberben átvette a mérsékelt jobboldali erőket összefogó Európai Néppárt vezetését, és ezzel megörökölte azt a problémát, amelyet a felfüggesztett tagságú Fidesz jelent. Első programbeszédében rögtön félreérthetetlenül üzent a magyar miniszterelnöknek, és többek között arról beszélt, hogy akik nem tudják elfogadni a polgári szabadságjogok, a jogállamiság és a tisztességes nyilvános viselkedés alapszabályait, azok „de facto ki lesznek zárva a pártcsaládból”.

A Timesnak azt mondta: „Van problémám Orbán Viktorral [a politikussal], de van egy magánjellegű, személyes problémám is. Ugyanis nagyon régóta ismerjük egymást, és a barátságunk akkor kezdődött, amikor még Európának ezen a felén ő volt az egyik legtehetségesebb és legígéretesebb liberális demokrata”, aki harcolt a kommunista hatóságok ellen 1989-ben - emlékezett vissza a Szolidaritásból indult lengyel politikus.

Amikor az Európai Tanács elnöke volt, a magyar miniszterelnökkel személyesen hűségesek voltak egymáshoz, állította Tusk, majd kis szünet után sóhajtott:

„Ezért olyan fájdalmas ez nekem, mert személy szerint kedvelem.”

Orbán okos, helyesel a riporternek Tusk. „Ezért gondolom azt, hogy cinikus, mert túl intelligens ahhoz, hogy ne értse, mi a probléma. A cinizmus természetesen nem új jelenség a politikában, de az ő cinizmusának gyakorlati következményei Magyarországon nagyon is azok.” Majd hozzátette:

„Azt hiszem, túl messzire ment. AZ én véleményem legalább is ez.”

Tusk a lengyel helyzetről is beszélt, ennek a résznek végén mondta azt, hogy nála a vörös vonal, amit nem lehet átlépni, az néhány alapérték - szólásszabadság, politikai sokszínűség, az egyén tisztelete, tolerancia, nyitottság - elfogadása. Ezeket Tusk szerint egyszerűen össze lehet foglalni a liberális demokrácia fogalmával, ezt utasítja el a lengyel és a magyar kormány.

Orbán esetében azonban a demokratikus probléma bonyolultabb, mint Kaczyńskinál, összekeveredik ugyanis a migráció kérdésével. Márpedig míg a demokrácia leépítését senki nem támogatja, addig a menekültválság kezelésében sokan egyetértenek a kerítésépítő Orbánnal. Maga 

Tusk „megveti Orbán retorikáját”, de a megközelítését részben helyesnek tartja.

„Végül nem csak a Néppárt, hanem az egész európai család megértette, hogy nem lehet menekültpolitikát építeni a külső határok ellenőrzése nélkül” - mondta Tusk, aki ezután rátért az Orbán és Merkel közti különbségre.

Már említett beiktatási beszédében egyértelműen erre utalt ezzel az emlékezetes példával: „Emlékszem, amikor többen heteken keresztül keményen dolgoztak a Törökországból érkező illegális bevándorlók hullámának visszaszorításért. Több száz órás tárgyalások után jutottunk el az Ankarával való megállapodásig, amelynek köszönhetően az érkező migránsok száma több mint 90 százalékkal csökkent. Senkit sem kell emlékeztetnem arra a szerepre, amelyet Angela Merkel játszott ebben a folyamatban. Mégis, másvalaki aratta le a babérokat. Valaki, aki szintén keményen dolgozott, de csak a saját narratíváján, miközben kerítést épített és plakátokon hirdette a migrációellenes propagandát.”

Tusk a Times-nak azt mondta: Merkelnek az az érzet ártott, hogy elvesztette az irányítást, míg Orbán megértette, hogy a rend az első. Ezzel pedig elérkezünk ahhoz az állapothoz, amelyet Tusk a „rémálmaként” ír le.

„Ma a legnagyobb félelem, és nem csak Európában, hogy az emberek a liberalizmust a sebezhetőség, a zűrzavar, a káosz és a gyengeség szinonimájának tartják. A liberális demokráciának ezért erősnek és döntésképesnek, sőt néha akár kegyetlennek is kell lennie a saját polgárai, határai, területei védelmében. Ha az emberek elkezdik azt hinni, hogy letehetetlen a szabadságot és a liberális értékeket összeegyeztetni a biztonsággal és a renddel, akkor nincs esélyünk a túlélésre.”

Akkor még diktatórikusabb populisták jönnek - figyelmeztet Tusk.

A kérdésre, hogy mindezek alapján mit tervez Orbán Viktorral, nem ad egyenes választ a Néppárt elnöke, a három úgynevezett bölcs jelentésére vár. Csak azután tesz javaslatot a Fidesz jövőjéről, nagyjából februárban, miután ez elkészült. Annyit azonban megjegyez, hogy a helyzet azért nehéz, mert hiába a jogállamisági aggályok, a néppártiak közül szinte senki nem akarja megbüntetni Orbánt a migrációs vita miatt.

Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője a hétvégén arról beszélt a Hír TV-ben, hogy a Néppárt által képviselt politikai álláspontok nem túl szívderítők. „A személyes véleményem szerint ez az irány a Fidesz álláspontjától egyre távolodó irány” - mondta. A politikus reagált arra is, hogy Manfred Weber korábban azt mondta, ő nem látná szívesen viszont a Fideszt a Néppártban, méghozzá ezt: „Weber a frakcióvezetőségénél fogva nem választott tagja a néppárti elnökségnek, ott nem megmondóember vagy meghatározó személy”.

A New York Times szerette volna megszólaltatni a magyar miniszterelnököt, aki nem reagált semmit.