Jelenleg alig több, mint 9700 gyógypedagógus dolgozik az országban, derült ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelési gyorstájékoztatójából, amit a Népszava foglalt össze. A lap azt írja, ez csökkenést jelent, mivel tavaly még a tízezret is meghaladta a számuk.

Közben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) alapján tovább nőt a sajátos nevelési igényű (SNI-s), vagyis tanulási zavarral küzdő gyerekek száma. Idén 2300-al több gyereket soroltak ebbe a kategóriába, mint tavaly, így összesen majdnem 94 ezren vannak. Összehasonlításképp, a 2015-2016-os tanévben még tízezerrel kevesebb SNI-s gyereket tartottak számon.

Két éve az Abcúg írt részletesen arról, miért hiányzik több ezer gyógypedagógus a rendszerből. Márkus Eszter, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának oktatási ügyekért felelős dékánhelyettese azt mondta, azért, mert:

• mióta az új köznevelési törvény szétválasztotta a nevelési-oktatási intézmények és a pedagógiai szakszolgálatok munkáját, a gyógypedagógusok nem tölthetnek be egyszerre több munkakört,
• sokan úgy jelentkeznek az egyetemre, hogy már eleve gyógypedagógusként dolgoznak, csak a papírra van szükségük, így ők nem jelennek meg új munkaerőként,
• a Ratkó-generáció lányai közül sokan mentek pedagógusnak, ők mind egyszerre mennek nyugdíjba.

Ezen kívül persze ott az alacsony fizetés is, ami sokakat inkább pályelhagyásra késztet. Jó hír viszont, hogy az utóbbi években nőtt a gyógypedagógia szakra felvehető létszámkeret, amit fel is tudnak tölteni jelentkezőkkel, így néhány év múlva valamelyest enyhülhet a munkaerőhiány.

És hogy miért van egyre több SNI-s gyerek? Ennek is több oka van, szintén az Abcúg írt róla:

• egyre könnyebben diagnosztizálják a gyerekeket, eleve több gyereket küldenek vizsgálatra,
• olyan problémákat is kiszűrnek, amikre régen csak legyintettek,
• elment a világ az oktatási módszereink mellett, az óriási mennyiségű tananyag és a sok tanóra sem segít.