Tehetetlenek a gyermekotthonok dolgozói a gyerekek közötti erőszakkal szemben

Szavazz az elmúlt 7 év 7 legjobb cikkére!

Az elmúlt egy hónapban két olyan bántalmazásos eset híre is bejárta a sajtót, ami gyermekotthonokban történt, az ott lakó állami gondozott gyerekek között.

Az első még szilveszter előtt történt: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) esztergomi, lányok elhelyezésére szolgáló speciális gyermekotthonában egy 13 éves lány késsel támadt egy társára, a hátán súlyosan megsebesítette.

Aztán január 10-én egy videó kezdett terjedni az interneten, amin egy kamaszfiú durván megveri kegyelemért könyörgő társát. Hamar kiderült: a felvétel a kaposvári Zita Gyermekotthonban készült.

Az esztergomihoz hasonlóan ez is egy speciális gyermekotthon (csak fiúknak), ahol 12 évesnél idősebb,

súlyos személyiségfejlődési zavarokkal küzdő, vagy pszichotikus tüneteket mutató állami gondozott fiatalok élnek.

Az említett esetek elkövetőit mindkét esetben szinte azonnal őrizetbe vette a rendőrség, a bíróság pedig előzetes letartóztatásukról döntött, amit, mivel kiskorúak, javítóintézetben kell tölteniük. A videóra vett verés estében a videót készítő 17 éves fiút is gyanúsítottként hallgatták ki, mert az esetet rögzítő felvételen jól hallható, hogy a bántalmazás folytatására tüzeli az elkövetőt.

Fiatal lányok cigiznek az ország első, 1890-ben alapított állami leányjavító intézetének udvarán, Rákospalotán, ahol a 14-19 év közötti bűnelkövető fiatalok előzetes letartóztatásukat javítóintézeti nevelés keretei között töltik.Fotó: Cseke Csilla/MTI Zrt. Fotószerkesztőség

A rákospalotai javítóintézetbe akart kerülni a testvéréhez, ezért késelt

A két ügyben megpróbáltuk megszólaltatni az említett otthonok vezetőit, de a gyermekvédelemben is szigorú szabályai vannak a sajtóval való kapcsolattartásnak, az intézményvezetők csak a fenntartó, a minisztérium engedélyével nyilatkozhatnak. Így falakba ütköztünk: a történtek hátteréről hivatalos forrásból nem tudtunk meg semmit.

Az esztergomi eset kapcsán azonban sikerült beszélnünk egy az otthon működésére rálátó gyermekvédelmi dolgozóval, aki a bentlakó gyerekektől tudott meg részleteket a késelésről.

Az elmondásuk alapján az otthon konyhájában, közös vacsorakészítés közben történt az eset. Az azt elkövető lány egyszer csak kikapta társa kezéből a konyhakést, amit szendvicskenésre használt, és a hozzá legközelebb lévő társát szúrta meg vele, a hátán. A gyerekek azt mondták, teljesen váratlanul érte őket az eset.

Az elkövető lánynak ugyanis nem is volt semmilyen komolyabb konfliktusa a másik lánnyal, akire rátámadt.

Ebben az esetben azonban mindez nem is számít, gyakorlatilag bárki mást megkéselhetett volna az elkövető lány, magyarázta forrásunk,

„neki mindegy volt, csak leszúrjon valakit.”

Az elkövető 13 éves kamaszlány ugyanis már egy ideje hangoztatta, hogy nem szeretne az esztergomi otthonban maradni, Rákospalotára szeretne kerülni idősebb testvéréhez. Akiről viszont tudta, hogy késelés miatt került a javítóintézetbe.

„Így jöhetett az ötlete, hogy ha ő is ugyanezt teszi, a testvére után mehet”

 - tette hozzá a gyermekvédelmi dolgozó, aki a gyerekektől úgy tudja, az áldozat - bár a tüdejét megsebesítette a támadás - már jobban van, visszatérhetett az intézménybe.

Fiatal lány ugrik le egy kerti asztalról a Rákospalotai Leánynevelõ Intézet udvarán, 2011. március 2-án.Fotó: Cseke Csilla/MTI Zrt.Fotószerkesztőség

A tettes (aki egy tavaly márciusi rablási kísérlet után került az otthonba) tényleg átkerült a rákospalotai javítóintézetbe, a már említett előzetes letartóztatás miatt.

Egy „tűzfészekben” élnek gyerekek, és dolgoznak nevelők

A kaposvári esetről egyelőre nem sikerült további részleteket megtudnunk, de az esztergomi esetről beszélő forrásunk és egy másik, a gyermekvédelemben pszichológusként dolgozó, de névtelenséget kérő szakember a 444-nek azt mondta,

az ilyen kortárs bántalmazásos-zaklatásos esetek szinte mindennaposak a gyermekotthonokban.Főleg a legsúlyosabb gyerekeket elhelyező speciális otthonokban súlyos a helyzet, ahol a rendszer más intézményeiből kezelhetetlenségük miatt átszállított gyerekek élnek együtt.

„Most nevetnem kellene, de inkább kínomban” - szakadt ki gyermekotthoni pszichológus interjúalanyunkból az első reakció, amikor arról kérdeztük, mit lát, próbálják-e a gyermekotthonok kezelni valahogy a falaik között megjelenő kortárs erőszakot.

Szerinte szinte semmilyen intézményes erőfeszítés nincs az erőszak-mentesítésre (az intézményekben, ahol ő dolgozik, egyedül a dolgozóknak szóló erőszakmentes kommunikáció tréningről hallott), és ez legfőképp azért van, mert az egész intézményben óriási hiány van pszichológusokból és mentálhigiénés szakemberekből, akik a gyerekekkel érdemben foglalkozni tudnának.

Ő maga is „nagyon kevés óraszámban” dolgozik gyermekotthonokban ahhoz, hogy a munkájának látható hatása legyen. A megyében, amit ellát, ő az egyetlen intézményekbe járó pszichológus.

Időnként ugyan pályázati forrásból szerveznek az otthonokban mentálhigiénés foglalkozásokat (például művészetterápiát) a gyerekeknek, de a pszichológus szerint

ezek leginkább hasznos időtöltésekkel mennek el,

nem is feltétlenül erőszak-csökkentés fókuszúak, nem rendszeresek, és nem is nagyon kapcsolódnak össze egymással. A pályázati finanszírozással pedig az a baj, hogy teljesen tervezhetetlen, nem lehet igazán építeni rá. (Hozzátette: csak a saját,  megyéjéről tud beszélni, az országos helyzetre nincs igazán rálátása.)

Ebben a rendszerben lehetetlen, hogy a nevelők útmutató családfők legyenek

A pszichológusok mellett az otthonokban dolgozó nevelők is foglalkozhatnának a gyerekek lelkivilágával, és lehetne szerepük az erőszakmentességre nevelésben is.

A gyermekvédelmi intézményrendszer létrehozói eredetileg a gyermekotthonokban egyfajta családfő-szerepet szántak a nevelőknek, ez a modell azonban mára teljesen szétesett.

Egy lány megöleli a nevelõjét a Cseppkő Gyermekotthonban 2014. szeptember 12-én, az intézmény megnyitásának ötven éves évfordulóján.Fotó: Bruzák Noémi/MTI/MTVA

Ez derült ki egy korábbi, még az Abcúgra írt riportom során is, ahol két a gyermekvédelemben is dolgozó pszichológus, Krekó Kata és Tóth Mariann azt mondták: a nevelők

„kevés számuk és túlterheltségük miatt nem tudják a szerető, útmutató szülő szerepét betölteni a gyerekek számára. A főzéssel, mosással, takarítással, a gyerekek öltöztetésével, iskolába küldésével, lefektetésével elmegy minden idejük, de akár az is előfordulhat, hogy nem is szeretnének bevonódni a gyerekek érzelmi életébe”.

Így nagyon gyakori, hogy sokszor kicsi gyerekkoruktól állami gondozásban nevelkedő gyerekek életéből teljesen hiányzik „az a fajta szeretet, az az elfogadás, és az a támogató útmutatás, amit egy szülőszerepet vállaló felnőtt nő tudna megadni nekik”.

Így az egyébként is terhelt családi háttérből érkező, nem ritkán bántalmazó környezetben nevelkedett gyerekek egyedül maradnak egy olyan kortárs környezetben, ahol „mindennaposak a hatalmi harcok”, és „senki nem akar «csicska» lenni a saját csoportjában”. Ebben a helyzetben kódolva van a kortárs bullying.

A problémára megoldás lenne, ha már a gyermekvédelmi szakellátásba kerülésétől kezdve sokkal több gyerek kerülhetne családba, nevelőszülőkhöz. De a rendszerben egyszerűen nem dolgozik elég nevelőszülő ehhez, a legutóbbi adatok szerint több ezer nevelőszülő kellene még csak ahhoz, hogy a 12 éven aluli gyerekek mindegyike családokban nevelkedjen. (Ez törvényi elvárás lenne, aminek az ellátórendszer továbbra sem tud megfelelni.)

Akik a probléma kapcsán „rendszer-bántalmazásról” beszélnek, azok azt állítják: a gyermekvédelemben, gyermekotthonokban eltöltött idő megnyomorítja, és az élet szinte minden területén hátrányba hozza az állami gondozott gyerekeket.

Hogy miről beszélnek, az jól látszik, ha megnézzük, mi történik a gyermekvédelemből 18 éves korukban - vagy az utógondozásban részt vevők esetében kicsit később - kikerülő fiatalokkal. Sokan közülük már fiatalon a hajléktalanság szélére sodródnak, de a szexuális kizsákmányolás áldozatául eső lányok között is nagyon nagy arányban találkozni gyermekotthonban nevelkedett fiatalokkal.

A gyermekotthonokba begyűrűző erőszakspirál csak egy szelete a problémának.A címlapi kép Urbán Tamás 1975-ös fotója az Aszódi Fiúnevelő Intézetből, a Fortepan archívumából.

Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat. Akár néhány száz forint is számít.

Koronavírus Hírek, háttér
Kapcsolódó