„A torkom és a gyomrom ezt diktálja” - mondta Parti Nagy Lajos költő, író a 168 Órának adott interjújában, amikor arról volt szó, hogy amíg Demeter Szilárd a főigazgató, nem megy be a Petőfi Irodalmi Múzeumba.
„De ez az én magánügyem, nem várom el senkitől, hogy ugyanezt tegye, és egyáltalán nem biztos, hogy igazam van.” Parti Nagy azt mondta, bár senki sem fekete-fehér, egyszerűen vannak emberek, akiket leírt magában, „kész, vége”.
„Elegem van az olyan »verekedékeny« (Radnóti Sándor pontos kifejezése) alakokból, mint ez a főigazgató is, aki Orbán kegyenceként és kénye szerint, minden szakmai előélet nélkül került az ország egyik legfontosabb múzeumának élére, aki rendre valami szörnyű és gyerekes retorikát használ, leügynöközi Székely Jánost, ami aljas disznóság, ujjeltöréssel fenyegeti ellenségeit, s meginti az írókat: ne csodálkozzanak, hogyha politikai kijelentést tesznek, arra politikai válasz érkezik.”Az író szerint ahhoz képest, hogy annak idején „Kádár rendszere öregségére demokratizálódott, Orbáné öregségére rákosizálódik”. A rendszer mohóságát látja az új kulturális törvényben is, amelynek első változatában még a Nemzeti Kulturális Alap felszámolása szerepelt, amit a Magyar Művészeti Akadémia sem támogatott.
„Egyébként a harc nem az úgynevezett nemzetárulók lételeme, hanem Orbáné, neki, az ő propagandájának fontos, hogy úgy állítson be mindent, mintha itt késhegyig menő küzdelem folyna az illiberális oldal és a sorosista liberálisok között. És akkor máris itt vagyunk a zsidóknál, az utóbbi napokban konkrétan a cigányoknál, lásd a Gyöngyöspatán frissen történteket, a hajmeresztő, igazságérzetnek álcázott fajmagyar rasszizmust, ahogy a kormány uszít a saját törvényei alapján hozott ítéletek ellen.”
Parti Nagy legfeljebb a munkával tudja kibekkelni ezt az időszakot. „Délelőttönként azt gondolom, hogy túl lehet élni ezt az egészet, délutánonként meg azt, hogy nem.”