A túlélők voltak a fő vendégek az auschwitzi haláltábor felszabadításának 75. évfordulóján

A túlélők voltak a fő vendégek az auschwitzi évfordulós megemlékezésen. Batsheva Dagan lengyelországi születésű izraeli költőnő holokauszt-túlélő például arról beszélt a haláltábor felszabadításának 75. évfordulóján rendezett nemzetközi megemlékezésen, hogy magyar ruhákat tartott a kezében, amikor az Auschwitzban meggyilkoltak holmiját kellett szétválogatnia.

A több mint 30 állam- és kormányfő, illetve királyi családok tagjai, összesen 61 külföldi küldöttség részvételével rendezett idei megemlékezés fő vendégeinek a kb. 200 meghívott túlélőt tekintették, őket ültették a rendezvényen az első sorokba, kivételt téve a szokásos diplomáciai protokoll betartásában. Magyarországot a megemlékezésen Orbán Viktor miniszterelnök képviselte, feleségével, Lévai Anikóval együtt.

Andrzej Duda lengyel elnök, megnyitva a rendezvényt azt mondta: „Lerójuk tiszteletünket az Auschwitzban és más helyeken meggyilkolt 6 millió zsidó előtt.” „Azon haláltábor kapuja előtt állunk, amelyben a legtöbben veszítették életüket, és amely a holokauszt jelképe lett” – mondta a lengyel elnök, aki szerint az áldozatok megbecstelenítését jelenti a holokauszt-tagadás, illetve Auschwitz kihasználása bármilyen más célra, mint az emlékezetápolás.

Meg kell őrizni Auschwitz emlékezetét, hogy „a holokauszt, az emberek megsemmisítése a világ történelmében soha ne ismétlődjön meg” – mondta. Lengyelország nevében megígérte, hogy mindig őrizni fogják az auschwitzi haláltáborban történtek emlékezetét. A lengyelek ezt az elköteleződést már a holokauszt idején vállalták, amikor „életüket kockáztatva segítették a zsidókat”, amikor Witold Pilecki és Jan Karski, a lengyel földalatti Honi Hadsereg katonái beszámoltak a világnak a kezdődő holokausztról – mondta.

Az első felszólaló szemtanú, Batsheva Dagan arról beszélt: fiatal lányként került Auschwitzba, a németek négy különféle kommandóba (szolgálatba) irányították őt. Az egyik a betegápolást jelentette, a kórházban egy ideig a koncentrációs tábor SS-tiszt orvosa, Josef Mengele által halálra ítéltek között találta magát, de megmenekült.

Később az ún. Kanada-kommandóba került, ahol 1944 tavaszától a Magyarországról Auschwitzba hurcolt zsidók személyes holmiját válogatták szét. „Magyar ruhákat tartottam a kezemben, kezdetben sírtam, aztán hozzá kellett szoknom, mert ez volt a munkám” – idézte fel a lengyelországi Lódzból származó asszony, aki a tárgyak között felismerte tanárainak fényképeit is, akik a lódzi gettó 1944. júniusi felszámolásakor kerültek Auschwitzba.

Tanúvallomást mondott Else Baker szinti túlélő, Marian Turski lengyelországi zsidó, történész és Stanislaw Zalewski, az Auschwitzot túlélt lengyel politikai fogoly is.

A Zsidó Világkongresszus (WJC) nevében felszólalt a szervezet elnöke, Roland S. Lauder. „Auschwitz egy nagy seb, ami soha nem gyógyul meg, ami mindig fájni fog” – mondta. Feltette a kérdést, vajon mi lett volna az ő sorsa, ha 1944 februárjában nem New Yorkban születik, hanem Magyarországon, ahonnan a nagyszülei származtak. „Túléltem volna? Nem, egyike volnék a 430 ezer itt meggyilkolt magyarországi zsidónak” – mondta Lauder.

„Németország és Ausztria előkészítették, megteremtették és megvalósították ezt a pusztító rosszat”, közben „egyetlen európai állam sem akadályozta a nácikat”, a zsidóknak „hátat fordított” az USA is, ami 1938-ban nem akarta befogadni a zsidó menekülteket.

„Túl sok ember, túl sok országban okozta Auschwitzot”

– mondta a WJC elnöke. Európa-szerte „szerencsére akadt egy maroknyi, romlatlan ember is”, a Világ Igazai, akik életüket kockáztatva zsidókat mentettek – mondta Lauder, figyelmeztetve a ma feléledő antiszemitizmus veszélyére, aminek a kezeléséhez „nem elegendőek a politikai beszédek”, hanem „szükség van kemény és szigorú törvényekre”.

A megemlékezést ökumenikus imák zárták, ezután a túlélők és az állami küldöttségek vezetői lerótták a tiszteletüket a birkenaui gázkamrák romjainál létesített, a láger áldozatainak szentelt emlékmű előtt. (MTI)