Közös kiállítással emlékszik Budapest ostromának áldozataira három budai önkormányzat
75 éve ilyenkor még javában dúlt a háború Budapesten, mely éppen a második világháború történetének második leghosszabb ostromának végóráit élte. A magyar történelem egyik legvéresebb, legembertelenebb időszaka volt ez, amikor a náci megszállás után hatalomra került nyilasok még utolsó erejükkel megpróbáltak minél több zsidót kiirtani, miközben a folyó túlpartján, a január közepére felszabadított Pesten a szovjet csapatok már javában fogdosták össze a svábokat - köztük nagyanyám bátyját, aki hetekkel előtte még az óbudai téglagyárhoz vitte a hamis keresztleveleket az ott felsorakoztatott zsidóknak* -, hogy elhurcolják őket Szibériába.
Nehéz, és sok szempontból a mai napig feldolgozatlan időszaka ez történelmünknek, aminek megértését nagyban nehezíti, hogy mind a 45 utáni kommunista, mind a 90 óta feltámadó szélsőjobboldali propaganda torz és hamis képet festett a történtekről.
Ezt a nehéz múltat próbálja most három budai kerület - két ellenzéki és egy fideszes vezetésű, az I., a II. és a XII. közös utcai kiállításon feldolgozni. Mint közös közleményükben írták, a kiállítással minden, az ostromban elhunyt civilnek, katonának emléket kívánnak állítani, nemzetiségüktől, származásuktól és vallásuktól függetlenül. A kiállítás anyagát Ungváry Krisztián történész állította össze, akinek a Budapest ostroma című alapművét minden, a téma iránt érdeklődő olvasónknak melegen ajánlom. "Az ő személye garancia arra, hogy a kiállítás anyaga tárgyilagosan és őszintén mutatja be a szenvedést, amelyen az ostromlók és az ostromlottak, civilek és katonák keresztülmentek" - írták.
Budapest ostromának utolsó felvonása a Budai várba beszorult magyar és német alakulatok kitörési kísérlete volt, amikor az ott összetorlódott vert sereg a Margit körúton, a Széna téren, a Városmajoron, a Rézmálon és a Rózsadombon át, a budai hegyek között próbált kijutni az ostromgyűrűből. Ezt mindenféle neonáci csoportok ünnepelni szokták, ezért a közleményükben az önkormányzatok külön kitérnek arra, hogy elhatárolódnak "minden olyan rendezvénytől, amely az eseményeket nem egységében, minden fél szempontjait figyelembe véve, hanem valamely oldal szenvedéseit idealizálva, szélsőséges módon mutatja be. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy önkényuralmi jelképek viselésével, félelmet keltő ruházatot viselve bárki meggyalázza az áldozatok emlékét".
*Arról, hogy a családom hogyan élte meg Budapest ostromát, két cikkben is megemlékeztem már: