Rendesen fel kellett tekerniük a hangerőt a szervezőknek a Városmajorban, hogy katonai indulók elnyomják az antifasiszta ellentüntetők dobolását, ami Szilágyi Erzsébet fasor felől szűrődött be a kitörés napi koszorúzásra. Mivel a rendőrségnek nem sikerült betiltania a neonáci megmozdulást, a szokásosnál is nagyobb ellentüntetés szerveződött, akikhez egy nemzetközi dobcsoport is becsatlakozott.
Mivel a készenléti rendőrség jó előre lekordonozta a Városmajort, a két csoport végig biztonságos távolságból idegesítette egymást. A kordon két pontján a Légió Hungária tagjai a rendőrökkel együtt léptették be az érkezőket.
Egy napszemüveges, kopasz rendező nekem is elmondta, hogy bent tilos az ivás, dohányzás, tartózkodjak az önkényuralmi jelképek használatától, és a lelkemre kötötte, hogy a sajtó munkatársaival se álljak szóba. Így sajnos az utolsó parancs miatt nem volt könnyű maradéktalanul beolvadnom a pár száz fős tömegbe.
De a legnagyobb csalódás mégis akkor ért, amikor a főleg fekete és terepmintás ruhákat, bakancsot viselő részvevők
valahogy az Istenért sem akartak rendesen hármas alakzatba állni. Rendesen meg is csúszott a kezdés, mire a rendezőknek sikerült felállítaniuk a sort, és elindulhattak a park közepén álló katonai emlékműhöz. De az egész még annak ellenére sem volt izgalmasabb egy iskolai évnyitónál, hogy az ellentüntetők egész közel jutottak a kordonokhoz a Szilágyi Erzsébet fasor felől. A sorakozó után volt két beszéd, egy kis zene, koszorúzás, Himnusz, és vége.
Amíg korábban azért bőven volt szó a fehér faj védelméről, most a koszorúzás előtt Incze Béla, a Légió Hungária vezetője most csak a normalitás képviselőjeként hivatkozott magukra.
De azért a száz méterre doboló, sípoló ellentüntetőkre is tett pár megjegyzést, akik miatt úgy érezte magát, mint a második világháborúban, de reméli, hogy most nem kell kitörniük.
Egyébként a materializmus terjedését okolta azért, hogy sokan nem látják meg a hősiességet a 75 évvel ezelőtti kitörésben.
A kitörésre nem is került sor, mert miután többek között Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom és a betársult orosz, német, francia szervezetek megkoszorúzták az emlékművet, a tömeg feloszlott, és elvonult a Csaba utcán át a Széll Kálmán tér felé. Közben a rendőrség nem hagyta, hogy összeérjenek az ellentüntetőkkel. Az Index is csak egy kisebb összetűzésről számolt be, amikor egy szélsőjobboldalit megrángattak és leöntötték sörrel.
Miközben rendezvény feloszlott látványos volt, hogy mennyivel több embert mozgatott meg a Kitörés emléktúra, aminek a résztvevői már a koszorúzás közben vonultak fel a Széll Kálmán tér felől. Viszonylag kicsi lehetett az átfedés a szélsőjobboldali koszorúzók és a túrázók között, mert Légió Hungária hivatalosan a Kék Yukba szervezte az after. A túrázók pedig tényleg nagyon vegyes képet mutattak: sokan voltak a decathlonos alapszettbe öltözött teljesítménytúrázók, de a tömeg egy komoly része magyar vagy német katonai egyenruhában vágott neki az 50 kilométeres távnak,
de találkoztak olyannal is, aki még a gyerekeit is kényszersorozott újoncnak öltöztette. Akiket wermachtos vagy SS-egyenruhában láttam, általában németül beszéltek.
A nagy érdeklődés persze érthető, mert ezzel a háttérrel egy izgalmas távról van szó, de közben a szervezők egyáltalán nem törekednek arra, hogy a városmajori koszorúzóknál árnyaltabban mutassák be az 75 éve történt tragédiát, amiben ugyanezt az útvonalat bejárva 20 ezer ember szinte teljesen értelmetlenül halt meg.