Igazgatói fejek hullhatnak a porba, de az elavult kórházfinanszírozás marad

• Hatékonyabb belső működés, fegyelmezettebb vezetőség - ezektől várja a kórházi adósságok megoldását az Emmi.
• A 444-nek nyilatkozó szakértők szerint a problémát az elavult ellátás-finanszírozás kiigazítása, és a felesleges kis kórházak bezárása nélkül nem lehet kezelni.
• A kórházak szerepének csökkentése a gyógyításban jó irány, de ez nem működhet hivatali szemlélettel.

Részletes javaslat-csomagot mutatott be az egészségügyi ellátórendszer átalakítására az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ezt a Portfolio mutatta be kedden.

Az előterjesztés legfőbb célja a kórházak évről évre újra felmerülő adósságproblémájának megoldása. Erre Orbán Viktor utasította az egészségügyi kormányzatot még január elején. Orbán főként az „extra profitra éhes, a kórházaknak drága szolgáltatásokat nyújtó beszállítókat” okolta a helyzetért, miközben egészségügyi közgazdászok a 444-nek arról beszéltek, az elavult finanszírozás miatt halmozódik egyre a kórházak adóssága.

Az Emmi-ben mindenesetre nekikezdtek a kijelölt feladatnak: a Portfolio birtokába került javaslat-csomag legnagyobb része a kórházak adósságproblémájára tett megoldási kísérlet. Ha a minisztérium javaslatait elfogadja a kormány, annak az előterjesztés szerint viszonylag hamar, már 2020 második negyedévének végére, azaz júniusra eredményei lehetnek.

Az Emmi terve a kórházak gazdálkodásának sürgős rendbetételére a következő. Az eladósodott, fizetésképtelen kórházak kapnának ugyan az idei költségvetésből 70 milliárd forintot az adósságaik azonnali kiegyenlítésére, ezután viszont részletes tervet kellene készíteniük arról, hogyan tennék hosszú távon gazdaságosabbá a működésüket.

Ezeket a „reorganizációs terveket” aztán az Emmi és a Pénzügyminisztérium (pontosabban a delegáltjaikból álló Struktúraváltási és Adósságmenedzsment Tanácsok) felügyeletével kellene végrehajtaniuk.

Ha ez két hónapon belül nem sikerül, az akár az intézmények vezetőinek állásába is kerülhetne.

Az Emmi javaslatából az látszik, hogy az adósságprobléma megoldásában az egészségügyi kormányzat nagy reményeket fűz a belső hatékonyság javításához: a párhuzamosságok megszüntetéséhez, a költségcsökkentéshez, sőt, a munkaerő hatékonyabb menedzseléséhez.

Ehhez ötleteket is ad az előterjesztés: felveti például a kubatúra (ápolási és diagnosztikai részlegek) szűkítését és jobb kihasználását, a rehabilitáció, az ápolás és hospice tevékenységek átadását a szociális területnek, és a járóbeteg-szakellátás, vagy az egynapos ellátás fejlesztését.

Hosszú távon a kórházak központi szerepét kell csökkenteni a betegellátásban

Ez utóbbihoz kapcsolódik a dokumentum második része, ami az egészségügy hosszabb távú átszervezéséről szól.

Közelebbről arról, hogyan kellene a jelenleg túlságosan kórházközpontú egészségügyi rendszert úgy átalakítani, hogy a fekvőbeteg-ellátásban csak azok gyógyuljanak, akiknek tényleg erre van szükségük. Mindenki más az alapellátásba, vagy a járóbeteg-szakellátásba kerüljön.

Az anyag szerint „elengedhetetlen” az aktív fekvőbeteg-szakellátás kapacitásainak csökkentése, és ezzel együtt „az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás tevékenységi körének bővítése”.

Ehhez a minisztérium azt javasolja,

• kapjanak nagyobb hatáskört az alapellátásban dolgozó háziorvosok,
• többlet-finanszírozást a hátrányos helyzetű településen működő háziorvosok,
• és jöjjön létre mobil szakorvosi szolgálat ott, ahol hiányos a járóbeteg-szakellátás

Ezen kívül úgy szerveznék még az ellátást, hogy az jobban reagáljon a helyi igényekre. Járási szinten jöhetnének a Járási Egészségközpontok, amelyek praxisközösségekbe, (lényegében csapatba) szerveznék a területükön dolgozó háziorvosokat, és „népegészségügyi prevenciós” munkát is végeznének. De a legfontosabb feladatuk az lenne, hogy a betegeket a megfelelő ellátási formába irányítsák az egészségügyben. A kevésbé komplikált és súlyos betegségeket lehetőleg ne kórházban, hanem helyben, járóbeteg szakellátásban kezeljék.

Három járási központ munkáját fognák össze egy magasabb szinten a Közösségi Egészségszervezési Központok.

Hatóságilag nem lehet hatékonyan ellátást szervezni

„Nem jó irányba megy a kormány, amikor azt mondja, főként a kórházak működésének belső racionalizálásával, a párhuzamosságok megszüntetésével, és a menedzsment hibáinak kijavításával kell kezelni a kórházak adósságproblémáját” - értékelte a tervezetet a 444-nek Dózsa Csaba, egészségügyi közgazdász.

Szerinte ezt a munkát már most is végzik a kórházak vezetői. „Ha nem tennék, akkor számításaim szerint még a mostani 70 milliárdnál is több, úgy 120-150 milliárd forint lenne az összesített adósságállományuk” - magyarázta. Szerinte mostanra már a legtöbb intézmény a lehető legszorosabbra húzta a derékszíját, és nem párhuzamosságok, hanem inkább hiánygazdálkodás van az egészségügyben.

Ezért - mondta Dózsa -, a létező adósságprobléma hatékony kezelésére annak objektív (tehát nem a menedzsmenten múló) okait kellene megszüntetni,

amire a javaslat csak alig tesz kísérletet.

Egy szó sem esik például arról, hogy a kórházakban az orvosok és más egészségügyi dolgozók megtartására kifizetett bérpótlékok és a béremelések költségeit be kellene építeni a finanszírozásába. Pedig ez az egyik legfőbb oka az adósságállomány újratermelődésének.

A javaslat nem foglalkozik az esetalapú finanszírozási rendszer átfogó kiigazításával sem, pedig az ellátás alapdíja már jó ideje elértéktelenedett az infláció miatt. A kórházak működését Magyarországon az aktív kórházi ágyakon elvégzett ellátás után finanszírozzák. Ez az úgynevezett Homogén Betegcsoportok (HBCs-k) rendszere, amiben minden esetnek megvan a saját díjazása. A mostani alapdíj 198 ezer forint, Dózsa szerint ennek az infláció miatt legalább 235 ezer forintnak kellene lennie.

De az alapdíj még ezzel a korrekcióval sem követné le az ellátás drágulását, amit az orvoslás folyamatos fejlődése okoz.

„A kórházak adósságállományában tízmilliárdos összegekben mérhető az olyan adósság, ami azért keletkezik, mert a kórház korszerű ellátást nyújt a pácienseknek, amit viszont az államkassza nem fizet meg.”

Dózsa szerint ezzel a problémával sem foglalkozik a most megismert javaslatcsomag.

Az Emmi anyagában „hosszú távú stratégiaként” megjelenő javaslatokról az egészségügyi közgazdász azt mondta, egy probléma van velük:

 a helyi szükségletekre szabott ellátásszervezés „triviális” szükségletét „hatóságilag”, és nem alulról építkezve, decentralizáltan akarja megoldani.

Dózsa arra a részre gondol, ami Járási Egészségközpontokra bízná a betegutak kialakítását, és a háziorvosi praxisközösségek megszervezését. Szerinte nemzetközi jó példák igazolják, hogy az ellátásszervezés akkor a leghatékonyabb, ha helyben, a szakrendelőkben vagy a háziorvosok mellett dolgoznak olyan diszpécserek, szervezők, akik a pácienseket a rendszerben irányítják.

A magyar magánegészségügyben már jó ideje így szervezik a munkát, és lehet, hogy a kormány most az állami egészségügyben is kísérletet tenne erre, de Dózsa szerint „ennek hivatali hatáskörbe rendelése csak az így is túlterjeszkedő államapparátust növeli tovább”.

A kórházbezárást megint megspórolja a kormány

Az Emmi egészségügyi javaslat-csomagját több ponton támogathatónak tartja Lénárd Rita belgyógyász, a Magyar Orvosi Kamara nemrégiben megválasztott (a hálapénz elleni határozott kiállásáról ismert) alelnöke.

Jó iránynak tartja, hogy a kórházközpontú ellátás helyett a járóbeteg szakellátás és az alapellátás (háziorvosi ellátás) megerősítését kezdeményezi a minisztérium. És azt is, hogy mindezt „térségi szemlélettel”, és a háziorvosi praxisközösségek ösztönzésével tenné. Azt is pozitívan értékeli, hogy plusz forrásokat adna „a legkedvezőtlenebb egészségi állapotú lakosságot ellátó”, hátrányos helyzetű településeken működő alap- és szakellátásba.

Azt viszont hozzátette: jelenleg a járóbeteg szakellátás egészségpénztári finanszírozása sem fedezi az ellátás valós költségeit, ennek a problémának a kezelésére pedig nem tesz javaslatot a tervezet. „Emiatt kicsit féloldalas az egész cselekvési terv” - magyarázta.

Lénárd szerint sem a menedzsment szerepére kellene koncentrálni az adósságprobléma kezelésekor, ahogy azt a kormányzati terv teszi.

Szerinte fontosabb lenne például a kevés ággyal és szűk profillal rendelkező, már jelenleg is szakemberhiánnyal küzdő kis kórházak bezárása, vagy a főváros „kaotikus egészségügyi ellátórendszerének” átgondolt átalakítása, ami sok tehertől szabadítaná meg a rendszert.

„De úgy tűnik, továbbra is túl nagynak érzi az ilyen lépések politikai kockázatát a kormányzat” - mondta Lénárd.

Ha betegként vagy egészségügyi dolgozóként van olyan története, tapasztalata, fotója, ami ön szerint a nyilvánosságra tartozik, akkor írjon nekünk az  egeszsegugy@444.hu e-mail címre. Minden levelet bizalmasan kezelünk, a 444 minden esetben megvédi a forrásait.