Török–orosz konfliktus fenyeget Szíriában

• A kilencedik éve húzódó szíriai polgárháborúban egészen kiszámíthatatlan, hogy melyik nagyhatalom mikor kivel van.
• 2015-ben a törökök még kilőttek egy oroszok gépet, aztán 2018-ban már barátságosan felosztották egymás között Szíriát, és a török kormány a leghangosabb amerikai tiltakozás ellenére is orosz légvédelmi rakétákat vett tavaly.
• Most viszont Erdogan és Putyin megint háborúval fenyegetik egymást, és a török elnök még Kijevbe is elment, csak hogy bosszantsa az orosz kormányt. 
• A legyőzött Iszlám Állam hadserege még mindig létezik, és a tavaly őszi bejelentés ellenére az amerikai katonák se mentek el Szíriából.
• Sőt, két hete egy kisebb USA őrjáratot orosz segítséggel mentettek ki, hogy egészen bonyolult legyen a valóság a politikai nyilatkozatokhoz képest.

Meglepő hírek #1

A török hadügyminisztérium vasárnap bejelentette, hogy december óta már a tizenhatodik katonájukat ölték meg a szír kormányerők Idlib tartományban, Szíriában. Hétfőn válaszul legalább 50 páncélos járműből álló török katonai konvoj gurult át a török-szír határon. 

Az amerikai kormány szíriai ügyekért felelős különmegbízottja török nyelven fejezte ki részvétét az elesett katonák családtagjainak. A török páncélosokra Idlibben a legnagyobb veszélyt az orosz bombázók jelentik. 

Alig néhány hónappal ezelőtt az amerikai kormány még azért büntette szankciókkal Törökországot, mert az oroszoktól vásároltak légvédelmi rakétákat. A szír háborúban gyorsan változik, hogy ki kinek a szövetségese.

Meglepő hírek #2

Február 12-én egy észak-kelet szíriai faluban, amit a szír kormányerők ellenőriznek, a helyiek elállták egy amerikai katonai konvoj útját. A lincshangulattól megijedt amerikaiak egy embert megöltek, egyet megsebesítettek, de ennek ellenére is körbevették a járműveiket, patthelyzet alakult ki. A levegőben amerikai bombázók jelentek meg. Végül orosz katonák avatkoztak közbe, akik rávették a helyieket, hogy engedjék elmenni az amerikaiakat, akik a kurdok által ellenőrzött területre vonultak vissza. 

Ebben a történetben többek között az is érdekes, hogy 2019 októberi hírek szerint a törökök nyomultak be erre a területre, miután az amerikaiak kivonultak innen, és a kurdokat otthagyták, prédául a török hadseregnek. A szír háborúnak ezen a frontján sem teljesen világos, hogy ki mennyire akar leszámolni az ellenségével. 

Változó szövetségek

A 2011 óta tartó szír polgárháború első felében Törökország és az USA szövetségeseknek számítottak. (Ahogy 1952 óta hivatalosan is katonai szövetségesek, akkor lépett be Törökország a NATO-ba.) 2015 elejére úgy tűnt, hogy a sokféle szír felkelő csoport Washington és Ankara elégedettségére legyőzi Aszad szír elnök Iránból támogatott hadseregét. Csakhogy Oroszország 2015-ben beszállt a háborúba Aszad mellett, és megfordította a hadiszerencsét, azóta Aszad van offenzívában, és az ország nagy részét mostanra visszaszerezte. 

2015 novemberében az orosz beavatkozás annyira felbosszantotta a törököket, hogy török vadászgépek kilőttek egy orosz repülőt a szír-török határon. Az akkori török vezetés amerikai kérésre még azt is elnézte, hogy a szíriai kurdok török területről kapjanak erősítést az Iszlám Állam elleni harcukban, pedig a kurd fegyvereseket már akkor is ellenségeiknek tekintették. Akkoriban ha nem is volt világos, hogy melyik szíriai felkelő szervezet kinek a támogatását élvezi, és valójában mit akar, azt legalább fel lehetett fogni, hogy a NATO-tagok az egyik, az oroszok pedig a másik oldalt támogatják.

A 2016-os törökországi puccskísérlet után Erdogan török elnök mégis az oroszokkal lépett szövetségre. Többféle stratégiai szerződést is kötött Putyin elnökkel: egyrészt új gázvezetékeket építettek a két ország között a Fekete-tenger alatt, másrészt a török hadsereg az USA tiltakozása ellenére orosz légvédelmi rakétákat vásárolt. Büntetésből az USA nem szállított le Törökországnak száz darab F-35-ös harci repülőt, pedig élő szerződés volt az óriási vásárlásra. 

Úgy tűnt, hogy hiába a NATO tagja Törökország, egyre inkább Oroszországot tekinti fő szövetségesének, annak ellenére is, hogy a szíriai polgárháborúban egymás ellen harcoló oldalakat támogatnak. 

2018 őszén Szocsiban Putyin és Erdogan felosztották Szíriát, és a Törökországgal határos Idlib tartomány török befolyási övezetté válhatott.

Három részre szakadt Szíria

Tavaly év elejére úgy tűnt, kialakulhat egy nyugodtabb időszak a három nagyobb egységre szakadt országban. Szíria legnagyobb részén Aszad visszaállította a hatalmát, míg az északi sávban két nagyobb tömb alakult ki: a szunnita felkelés által tartott Idlib tartomány, amely Ankara támogatását élvezte; illetve a kurdok ellenőrizte területek innen keletre, amely Washington szövetségese volt. 

A szocsi megállapodás értelmében a törökök féken tartották a különböző dzsihádista csoportokat Idlibben, és cserébe az oroszok visszafogták Aszadot, hogy hagyja békén ezt a vidéket. A tartományba jó 3 millió ember él, legalább a felük Szíria más részeiről menekült ide az utóbbi években, Aszad egyre több területet visszahódító katonái elől. A török hadsereg ellenőrzőpontokat állított fel a tartományban, és ha hivatalosan nem is volt béke a felkelők és Aszad között, 2018 őszétől jó egy éven át egész nyugodt maradt a helyzet errefelé.

Közben Szíria északi felének keleti oldalán, az USA légi ereje és a kurdok szárazföldi csapatai megdöntötték az Iszlám Államot, 2017 őszén elfoglalták a terrorista szervezet fővárosát, Rakkát is. A kurdok lényegében saját államot alapítottak Rodzsava néven, amit egy kisebb amerikai kontingens védett Aszad hadseregétől, és a rodzsavai hadsereget terrorszervezetnek tartó Törökországtól is. 

2018 októberében Donald Trump amerikai elnök váratlanul bejelentette, hogy mivel vége az Iszlám Állam elleni hadműveleteknek, ezért kivonja az amerikai katonákat Szíriából. Erről még saját hadügyminiszterével sem egyeztetett, aki le is mondott a hír hallatán. 

Erdogan elnök rögtön közölte, hogy akkor a török hadsereg benyomul Rodzsavába, mert semmi sem garantálja, hogy a határ török oldalán élő kurdok nem kapnak innen katonai segítséget egy általános felkeléshez. Magabiztosságához szüksége volt a fent részletezett, oroszokkal kötött, Idlibre vonatkozó alkura is. 

Ehhez képest, mint a február 12-i, amerikai katonákat érintő incidensből is látszik,  az amerikaiak nem hagyták el a területet. 

A 2018 őszi török offenzíva elején a kurdok Rodzsava egy kisebb részét átadták a szír kormánynak és az oroszoknak, illetve visszavonták katonáikat a török határ közvetlen közeléből.  Két kisebb várost elfoglaltak tőlük a törökök is, de Rodzsava nagy része maradt kurd irányítás alatt, ahogy az amerikaiak is hagytak itt még katonákat. 

Az oroszok erről a területről is kötöttek alkut a törökökkel, és ennek jegyében közös járőrözésbe is kezdtek, bár néhány kilométerrel arrébb egymással farkasszemet néztek a csapataik Idlib határában.

Teljes béke itt sincs, rendszeresek az olyan történetek a kurd sajtóban, hogy valaki megpróbált visszamenni a családjával a törökök kezére került földjére, és ott megölték őket, és a holttesteket is csak váltságdíjért adták ki a rokonoknak. 

A törökök a kurdoktól megszerzett vidékekre menekülteket telepítenének be, ami a kurdok szerint a környék etnikai viszonyainak erőszakos megváltoztatása volna, ezért nagyon ellenzik a megvalósítását. 

Közben a kurdok arra figyelmeztettek, hogy az Iszlám Állam sem szűnt meg, és ha nagyobb település nincs is a kezükön, 15-20 ezer fegyveresük még mindig van Szíriában és Irakban. Naponta követnek el merényleteket mindkét országban. 

Új offenzíva

Az elmúlt két évben tehát egész jól ment az orosz–török együttműködés Szíriában, de tavaly decemberben ismét megromlott a viszony. A szír kormányerők elindultak Idlib tartomány ellen, és most már hasonló nevű fővárosa, Idlib határában vannak. 

A lakosság észak felé menekül. Sokan közülük eleve menekültként érkeztek Idlibbe. Százezrek vannak úton a tartományban élelem és meleg holmi nélkül, miközben rendszeresen lövik is őket.  Törökország lezárta a határt ezen a szakaszon, vagyis elvben támogatja az Aszad elől menekülőket, de az ankarai kormány közölte, hogy a náluk lévő 3,5 millió szíriai menekült mellé már nem férnek el. A szíriai háborúban nehéz rangsorolni a humanitárius katasztrófákat, de a jelenlegi idlibi helyzet a legrosszabbak között van, az biztos.

A törökök az oroszokat igyekeztek győzködni először, hogy állítsák le Aszadot, de aztán azzal szembesültek, hogy a szír kormányerők legújabb offenzívája folyamatos légi támogatást kap az orosz bombázóktól. 

Erdogan erre ismét Amerikával kezdett barátkozni, és február elején még Kijevbe is elutazott, ahol elítélte a Krím orosz elfoglalását, 33 millió dollár értékű katonai segélyt ajánlott fel az ukrán hadseregnek, és a tiszteletére felállt katonai sorfalnak azt üvöltötte a mikrofonba ukránul, hogy "Dicsőség Ukrajnának!", amit az oroszok szerint csak ukrán fasiszták kiáltoznak. 

Erdogan később azt is bejelentette, hogy ha márciusig nem állnak le az idlibi offenzívával, akkor nagyobb katonai erővel nyomul be a tartományba. Hogy Erdogan pálfordulásának mértéke érthető legyen, érdemes megemlíteni, hogy nem sokkal korábban még azzal zsarolta a NATO-t, hogy ha nem ismerik el terrorizmus elleni harcnak a szíriai kurdok elleni fellépését, akkor megvétózza a balti államok védelmét Oroszországgal szemben. 

Az idlibi offenzíva az európai hatalmakat is aggasztja, főleg a rengeteg menekült miatt. Múlt csütörtökön a brüsszeli EU-csúcsról Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök közösen felhívták Putyint telefonon, hogy rávegyék a hadjárat leállítására, de nem jártak sikerrel. Másnap este Erdogan és Putyin is beszéltek telefonon, hivatalosan annyiban maradtak, hogy folytatják az egyeztetéseket. 

Úgy tűnik, hogy március 5-én német–francia–török–orosz négyes csúcstalálkozót tartanak, ahol megpróbálják elejét venni a további vérontásnak. Jellemző a szíriai polgárháborúra, hogy senkit sem hívtak meg erre a találkozóra az ottani milíciák és hadurak közül. 

Az Idlibben még harcra kész felkelők lényegében az al-Kaida terrorszervezet egykori szövetségesei. Hogy Erdogan tényleg küld-e melléjük felmentő sereget, ahogy ezzel fenyegetőzik, és ezt az oroszok tényleg „nem tolerálhatják majd”, ahogy ezzel meg Moszkvában fenyegetőznek, azt nehéz kiszámítani. Az biztos, hogy harmadszor fordult meg ebben a polgárháborúban a török–orosz viszony: ellenségesből előbb szövetségesi lett, és most ismét ellenséges. Ezzel párhuzamosan most éppen az amerikai–török kapcsolat látszik gyorsan javulni.