• Az Amazon huszonöt év alatt online könyváruházból beláthatatlan méretű óriáscéggé vált. 
• Tulajdonosa, Jeff Bezos a világ leggazdagabb és egyik leghatalmasabb emberének számít, aki egyetlen szóval képes térdre kényszeríteni választott politikusokat, miközben a fogyasztók érdekeire hivatkozva több adatot gyűjt rólunk, mint bárki. 
• Emiatt olyan emberek is aggódva tekintenek az Amazonra, akik korábban maguk is a cégnél dolgoztak, akár az alapításában is részt vettek. 
• A PBS kétórás dokumentumfilmben mutatta be, mennyi minden nincs rendben a cég körül. 

„Egyrészt büszke vagyok arra, ami lett belőle, másrészt félelemmel tölt el. Ha már ebben a helyzetben vagyok, fontosnak tartom, hogy legalább elmondjam, szerintem mi folyik it.”

Shel Kaphan 26 évvel ezelőtt Jeff Bezos oldalán tette le az Amazon alapköveit, mit sem sejtve arról, hogy az internetes könyvesboltból a gazdaság számos területét felforgató óriáscég lesz. Szinte szó szerint a gyerekeként tekintett rá, éjszakánként felkelt, hogy megnézze, minden rendben van-e körülötte. 

Kaphan, a cég első alkalmazottja 20 évvel ezelőtt távozott az Amazontól, mégis most, a PBS Frontline című oknyomozó műsorában beszélt először a céggel kapcsolatos érzéseiről. Óriási, megállíthatatlan, könyörtelen, monopóliumszerű erőként írta le, amely a vásárlók kiszolgálásának szlogenje mögé bújva rengeteg kárt okoz az emberiségnek. 

Rajta kívül az Amazon számos egykori és jelenlegi dolgozója szólal meg a kétórás dokumentumfilmben, ami teljes egészében elérhető a Youtube-on és persze az Amazon Prime-on, a cég streaming szolgáltatásán, amelynek a PBS is partnere. Már csak ez a körülmény is  utal rá, hogy az egykori kereskedőcég mennyire megkerülhetetlenné vált az élet jó néhány területén. 

Adat, adat, adat 

„Relentless.com” - Bezos eredetileg így keresztelte volna el online könyváruházát, de végül ahelyett, hogy cégét már nevében is a végletekig eltökéltnek, hajthatatlannak, esetleg könyörtelennek bélyegezte volna, úgy döntött, a világ leghosszabb folyójának nevét veszi kölcsön. 

Az Amazon.com 1995-ben indult, amikor internetes könyvrendelésről beszélni is épp elég nagy újdonságnak számított, de Bezosnak kezdettől fogva ennél is nagyobb ambíciói voltak. Úgy képzelte, hogy aki mondjuk kajaktúrára akar menni a családjával, az nem csak megrendelheti a kajakot az Amazonon, de ugyanitt tájékozódhat arról is, hol érdemes kirándulni, és rögtön utazási szolgáltatásokat is vehet. 

De ami különösen érdekes, hogy már a mindent kínáló webes óriáspláza ötlete mögött ott húzódott a felismerés:

nincs értékesebb dolog a vásárlók adatainál.Éppen ezért kezdettől fogva vizsgálták, hogyan használták az emberek az Amazon honlapját: mire kerestek rá, mi kötötte le jobban a figyelmüket, mi az, amit betettek a kosarukba, aztán mégis kivettek belőle, és persze mi az, amit tényleg megrendeltek. Az adatok birtokában elég nagy pontossággal meg tudták jósolni, milyen könyvek érdekelhetnek egy-egy vásárlót, így aztán az Amazon automatikusan ezeket ajánlotta fel. 

Ha hozzátesszük, hogy a hagyományos könyvesboltokkal ellentétben az internetes eladások után nem kellett forgalmi adót fizetni, érthetővé válik, hogyan tudott az Amazon lépéselőnybe kerülni a fizikailag is létező boltokkal szemben. Ráadásul Bezos már a kezdetekkor elfogadtatta a befektetőkkel: az üzlet csak hosszú távon fog hasznot hozni, de érdemes kivárni. 

Az Amazonból hamarosan tényleg online pláza lett, ahol cégek ezrei kínálhatták milliószám a termékeiket, a Pokemon-plüsstől a fúrógépekig. Mindenki jól járt: a cégek azért, mert kihasználhatták az Amazon óriási forgalmát, Bezos pedig azért, mert részesedést kapott mások eladásai után. Közben tovább árulta a saját termékeit is, így egy olyan felületen tudott versenyre kelni a többiekkel, ahol ő diktálta a feltételeket.

A cég eszméletlen növekedése egyre kedvezőtlenebb helyzetbe hozta a vele szerződésben álló könyvkiadókat, amelyekről az Amazon egyre nagyobb pénzeket tudott leszakítani. Mivel nemigen volt más lehetőségük, jó részük kénytelen volt elfogadni a számukra hátrányos feltételeket. Különösen azok a kisebb kiadók, amelyeket egykori amazonos alkalmazottak szerint sebzett gazelláknak hívtak egymás közt. Világos volt a hasonlat: egy gepárd az ilyeneket tudja a legkönnyebben levadászni. 

Szakszervezet? Már úgyis mindent teljesítettünk

2005-ben Bezos elindította az Amazon Prime-ot, innentől kedve évi 79 dollárért cserébe minden amerikainak kétnapos szállítási időt garantált. Aki kifizette ezt a pénzt, örömmel rendelgetett az Amazonról mindenfélét, akár hetente, amihez persze óriási infrastruktúrára volt szükség. 

Bezos ezért nagyszabású raktárépítésekbe fogott, ahová ezrével vette fel az embereket, mindezt egy gazdasági visszaesés idején, amikor mások inkább létszámot csökkentettek. Ez persze egyfelől örömteli volt, de egyre többen panaszkodtak arra, hogy a temérdek rendelést csak a normális munkakörülmények beáldozásával lehet teljesíteni. Ez azt jelentette, hogy a dolgozóknak napi 20-25 kilométert kellett gyalogolniuk az óriási, légkondi nélküli raktárban, hogy összegyűjtsék és továbbítsák a megrendelt termékeket. 

Az Amazon a nyilvánosság előtt fogadkozott, hogy nincs fontosabb a dolgozók biztonságánál, de közben még csavart is egyet a hatékonyságmérőn. Egy korábbi alkalmazott például elmondja a filmben, hogy reggeltől estig kamerák követték a munkáját, és azonnal megváltak azoktól, akik nem teljesítették a kvótát. 

Másodpercre mérték, kinek, mennyi időre van szüksége egy-egy rendelés teljesítéséhez, és ha valaki a hibahatáron belül maradt, még szigorúbb elvárásokat írtak elő számára. És hogy ezt mi tette lehetővé? Természetesen a rengeteg adat, amit a dolgozókról felhalmoztak. 

„Nem emberként, de még csak nem is robotként kezelnek minket. Egyszerűen az adatfolyam részei vagyunk”- foglalta össze egy másik alkalmazott. Jeff Wilke, Bezos második embere erre azt mondta, ha túl magas kvótákat szabnának, senki sem dolgozna náluk, ehhez képest a többség évekig a cégnél marad. Pontosabb statisztikákat viszont nem tesznek közzé sem erről, sem a sérülések számáról, miközben elejét veszik annak is, hogy a munkavállalóik szakszervezetet alakítsanak. Wilke szerint egyszerűen azért, mert amit a szakszervezetek kérnének tőlük, azt már úgyis mind teljesítették maguktól. 

A termékeket persze ki is kell szállítania valakinek, az Amazon pedig úgy döntött, nem vesz fel saját sofőröket, hanem tőle független vállalkozásokból épít csomagszállító hálózatot.  

A ProPublica és a Buzzfeed közös nyomozása kiderítette, hogy pont akkora furgonokat használnak, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy sok doboz beférjen, de elég kicsik ahhoz, hogy ne vonatkozzanak rájuk szigorúbb amerikai szövetségi előírások. 

Az újságírók számos bizonyítékot találtak arra, hogy a sofőröknek óriási nyomás alatt kell dolgozniuk, hogy teljesítsék a szállítási kvótát, ami időnként balesetekhez vezet. Ezekről szintén nem közölnek pontos számokat, az Amazon viszont felteszi a kezét: nem a mi alkalmazottainkról van szó, mi csak szerződtünk velük.

Ugyanígy nem vállalnak felelősséget a termékek biztonságáért sem, legalábbis azokért, amelyeket külsős cégek árulnak náluk. Márpedig az Amazonon megvásárolható dolgok 60 százaléka ilyen. 

Ha legalább egy percig egyedül szeretne lenni, kérem, kapcsolja ki 

A 2010-es években az Amazon látványosan túllépett a gigantikus kereskedő szerepén, és elindította az Amazon Web Service (AWS) nevű felhőalapú szolgáltatását, ami 2013-ban tíz évre szóló, 600 millió dolláros szerződést kötött a CIA-vel. 

Nem is kellett jobb ajánlólevél az olyan cégeknek, mint az Uber, a Netflix, a McDonald's vagy éppen a dokumentumfilmet gyártó PBS, amelyek egymás után bízták az adataikat az Amazonra. Közben Bezos aktivizálta magát Washingtonban, megvette a város legnagyobb magánházát, ahol reprezentatív körülmények közt fogadhat akár döntéshozókat, és megvásárolta a Washington Postot is. 

2014-ben jött a következő nagy dobás: az Amazon Echo és Alexa, a mesterséges intelligenciával működő „személyi asszisztens”. Ettől a ponttól kezdve igazán intenzívvé vált az Amazon jelenléte az emberek hétköznapjaiban, ami a reklám szerint csupa jót jelent, hiszen Alexa a zenehallgatástól a főzésig egy sor hétköznapi helyzetben kisegíti az embert. 

link Forrás

Arról viszont nem beszéltek a reklámokban, hogy az Amazon Echo piacra dobásával a cég soha nem látott mennyiségű adathoz szerzett hozzáférést úgy, hogy különösebben meg sem kellett erőltetnie magát. Az emberek önként beengedtek a lakásukba egy eszközt, ami folyamatosan észleli a körülötte elhangzottakat. 

Tavaly kiderült, hogy Amazon-alkalmazottak ezrei foglalkoznak az elhangzottak lejegyzetelésével, ezzel is fejlesztve az algoritmust.Dave Limp, az Amazon egyik magas beosztású vezetője elismerte, hogy ezt talán világosabban is kommunikálhatták volna. 

Robert Frederick, az AWS egyik alapítója szerint sem alaptalan aggodalmakról van szó, ő például minden alkalommal kikapcsolja Alexát, amikor érzékeny dolgokról beszélget valakivel, vagy csak szeretne egy percre teljesen egyedül lenni. Ehhez képest kapható már az Echo Loop is, egy okosgyűrű, vagyis egy állandóan kéznél levő mikrofon, amivel szintén utasításokat adhatunk Alexának. Sőt, az Amazon csaknem egymilliárd dollárért felvásárolta a bejárati ajtóra szerelhető okoskamerák fejlesztésével foglalkozó, Ring nevű startupot. 

Ezután megállapodásokat kötöttek több amerikai rendőrkapitánysággal - pontosan nem tudni, mennyivel -, hogy terjesszék és a bűntények felderítésénél használják a Ringet. Tavaly ősszel megérkezett a Ring beltéri változata is, ami könnyen feltörhetőnek bizonyult, és olyan rémisztő, orwelli jelenetekhez vezetett, mint 

amikor egy kislány gyanútlanul álldogál a szobájában, majd egyszer csak ráhozza a szívbajt egy hang a plafon irányából: „Én vagyok a Mikulás!”Az Amazon Rekognition nevű arcfelismerő szoftver még szorosabbra fűzte a cég és a rendőrség kapcsolatát, erről viszont kiderült, hogy hajlamos a sötétebb bőrű emberek kárára tévedni. Emiatt távozott az Amazon egyik mesterségesintelligencia-fejlesztő főembere is, aki szintén megszólal a filmben. 

Irány a Hold! 

Az Amazon az elmúlt években szinte válogatás nélkül lépett be a gazdaság különböző területeire a digitális hirdetési piactól az élelmiszerkereskedelmen át a gyógyszeriparig. Bár a jelenléte bizonyos fokig serkenti az innovációt ezekben a szférákban, a film által bemutatott kritikák szerint elszívja a levegőt a kisebb cégek elől. 

Sok vállalkozás valószínűleg létre sem jön azért, mert az Amazon mindent felfal, ami elé kerül, annyira, hogy amerikai tévéstúdiókban már azon viccelődnek, hogy előbb-utóbb a gazdaság minden sarka az Amazon kezében lesz. És akkor a filmgyártást még nem is említettük, az Amazon Studios által gyártott produkciók már ott vannak a Gloden Globe-átadókon, Bezos pedig hollywoodi sztárokkal fotózkodik. 

Jól mutatja az óriási gépezet szürrealitását, hogy amikor az Amazon egy új székház felépítése mellett döntött, amerikai városvezetők nagyobbnál nagyobb adókedvezményeket kínálva versenyeztek a lehetőségért. Végül New York lett volna a győztes, de nem mindenki örült, hogy egy közel egybillió (trillion) dolláros cég pitizésre tud kényszeríteni választott politikusokat, miközben híresen semmibe veszi a szakszervezeti törekvéseket is. 

Az Amazon a tiltakozásokra hivatkozva visszalépett az üzlettől, amire Bill de Blasio New York-i polgármester elég hevesen reagál a filmben. „Mégis milyen világban ne lennének kritikák? Egy autoriter, totalitárius világban talán nincsenek, és valahol talán Jeff Bezos is egy ilyenre vágyik.” 

Az Amazonhoz hasonló techcéget túlhatalma az amerikai elnökválasztási kampányban is fontos témává vált, egyre többen szorgalmazzák a feldarabolásukat is. De Bezos nemcsak a progresszív demokraták közt szerzett ellenségeket, Donald Trump is folyton támadja, amiért állítása szerint Bezos politikai kampányt folytat ellene a Washington Poston keresztül (semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Bezos hatással lenne a lap tartalmára). 

De Bezos már nemcsak ilyen földhözragadt kérdésekkel foglalkozik: szerinte csakis úgy lehetünk úrrá a bolygó pusztulásán, ha a nagyipart kiszervezzük valahova máshová. De hová? 

Bezosnak erre is van válasza: tavaly bebemutatta azt a Blue Origin által gyártott járművet, ami képes lesz embert és rakományt szállítani a Holdra. „Itt az ideje, hogy visszamenjünk a Holdra, Itt az ideje, hogy ott is maradjunk.”