„Semmi esetre se szálljanak óceánjáróra” – figyelmeztette vasárnap a Fox News reggeli műsorában az idős amerikaiakat Anthony S. Fauci, az amerikai Allergia és Járványos Betegségek Nemzeti Intézetének igazgatója. Figyelmeztetését pár órán belül az amerikai külügyminisztérium is átvette, vasárnap tették közzé weblapjukon a figyelmeztetést, hogy „az amerikai polgárok, különös tekintettel azokra az utazókra, akiknek vannak más egészségügyi problémáik, kerüljék az óceánjárókat”.
Az amerikai hatóságok azután léptek, hogy Kalifornia partjainál egy ilyen óceánjáró, a Grand Princess mintegy 3500 utasa közül egy fertőzöttnek bizonyult.
A hatóságoknak lett volna módjuk előbb is cselekedni: a Grand Princess nem az első a Princess Cruises óceánjárói közül, amelyiken kitört a járvány. A cég egy másik hajója, a Diamond Princess már február eleje óta Jokohama kikötőjében van elkaranténozva, a fedélzetén pedig már több mint hétszázan fertőződtek meg, nyolcan pedig bele is haltak a betegségbe. Ahhoz, hogy így történjen, számos baklövést kellett elkövetni. Baklövéseket, amelyek közül most többet Kaliforniában is megismételtek. A Diamond Princess történetét a New York Times dolgozta fel.
Az email ugyan tele volt elütésekkel, és nyelvtanilag se volt tökéletes, de mégis, már február 1-én megérkezett a Diamond Princess óceánjárót üzemeltető Princess Cruises fiókjába. A társaság hongkongi kikötői képviselője továbbította benne a helyi egészségügyi hatóságok figyelmeztetését arról, hogy egy, Hongkongban partra szállt nyolcvan éves utasuk a tesztek alapján megfertőződött az új koronavírussal.
Semmi sem történt, mert a levél egy olyan címre érkezett, amelyet senki sem olvasott. Grant Tarling, a hajótársaság főorvosa és járványügyi felelőse másnap saját bevallása szerint egy közösségi médiában megjelent poszt alapján értesült az utas megbetegedéséről.
Aznap a hongkongi kormány egy járványügyi szakembere, Albert Lam is írt a társaságnak, azonnali ellenlépéseket javasolva. „Azt tanácsoljuk, hogy alaposan takarítsák ki és fertőtlenítsék az óceánjárót” – írta. A Princess Cruises állítása szerint másnap fokozta is a takarítást, de végül csak alapszintű óvintézkedéseket vezettek be, írja a New York Times. A hajó teljes fertőtlenítését és kitakarítását indokolatlannak ítélték.
Ez csupán az első volt a ballépések sorozatában, amelyek végeredményeként ezidáig több mint hétszázan fertőződtek meg, nyolcan pedig meg is haltak az óceánjáró utasai, személyzete, illetve a járvány megfékezésén dolgozók közül.
A második nagy baklövést már nem a Princess Cruises stábja, hanem a japán szakhatóságok követték el. Ők ugyanis az ajánlásokkal szemben úgy döntöttek, hogy a fertőzésnek kitett utasokat nem szállítják partra, hogy ott különítsék el őket, hanem a hajón hagyták őket a tesztek idejére is. Vagyis az elkülönítésüket a hajó alulfizetett, túldolgoztatott, ilyen feladatra ki nem képzett személyzetére bízták, akiknek még megfelelő védőfelszerelésük se volt ehhez.
Ugyanezt a hibát már megismételték a Kaliforniai partoknál veszteglő Grand Princessen is, amelyet nem hagytak kikötni San Franciscóban, ehelyett a parti őrség szállított a fedélzetre tesztkészleteket. Az amerikai hatóságok végül észbe kaptak, az aktuális tervek szerint a Grand Princess hétfőn kiköthet Oakland kikötőjében, ahonnan aztán az utasokat a szárazföldön kialakított karanténokba szállítják majd el. Ez azon a 21 utason, akik már bizonyosan megfertőződtek, nem fog segíteni.
A Diamond Princess fedélzetén hamar kiderült, hogy a személyzet és a körülmények sem alkalmasak a fertőzöttek izolálására. Bár Tarling, a társaság főorvosa szerint a személyzet követte az előírásokat, ez valójában nem volt igaz.
A járványok megelőzésének alap feltétele lenne, hogy minimálisra csökkentsék az érintkezést a fertőzöttekkel. Ehhez képest a gyakorlatban a személyzet tagjai ugyanabban a kesztyűben vitték ki az ételt tucatnyi kajüthöz, az ételt ráadásul nem simán az ajtó elé helyezték, hanem személyesen adták át az elkülönítetteknek. Azoknak, akiknek elvben a kajütjükben kellett volna maradniuk, de gyakorlatilag ezt senki se tartatta be velük, szabadon mozogtak a hajón.
Persze eddigre valószínűleg már mindegy volt, a hajó utasait csak két nappal a hongkongi hatóságok figyelmeztető emailje után tájékoztatták csak arról, hogy óvintézkedésekre van szükség járványveszély miatt. De az óvintézkedések közül is valójában csak a minimálisakat tették meg. Bár a hajó kapitánya, Gennaro Arma szerint azonnal szigorították az „eleve robusztus” higiéniai protokoljukat, a hongkongi hatóságok javaslatával szemben nem fertőtlenítették rögtön a hajót. Tarling szerint „nincs értelme azonnal kipucolni az egész hajót akkor, amikor még nem is tudjuk, hogy egyáltalán veszélyben van-e bárki a fedélzeten”. Márpedig ők így gondolták, mert úgy hitték, hogy ha a fertőzöttnek bizonyult beteg még tünetmentes volt a hajó elhagyásakor, akkor nem lehet vész.
Később kiderült, hogy a hajón tévesen értelmezték azt is, mi számít szoros kapcsolatnak egy fertőző és a többiek között. A Diamond Princess fedélzetén egészen addig, amig ki nem kötöttek Jokohamában, csak a hongkongban elkülönített fertőzött utas társaságát gondolták annak. Valójában a WHO előírásai szerint mindenkit szoros kapcsolatnak kell tekinteni, aki zárt légtérben tartózkodik egy fertőzöttel, és mindenkit, aki közvetlen kapcsolatba került vele – mondjuk egy asztalnál ültek a hajó éttermében.
A Times cikke szerint a Diamond Princess fedélzetén olyan minimálisan elvárható óvintézkedéseket sem tettek meg, mint a svédasztalos étkezés berekesztése. Ehelyett csak gyakrabban cserélték a svédasztalhoz kirakott eszcájgot.
Persze ezt kár volna a személyzeten számon kérni. Iain Hay cége, az Anchor Hygiene óceánjárók személyzetét képzi ki járványhelyzetek kezelésére. De ő is azt mondja, hogy „ilyesmire nincs felkészítés”. A Princess Cruises anyavállalatának, a Carnivalnak a volt orvosi igazgatója, Kate Bunyan is így véli. „Nézzék meg, hogy hogyan működnek világszerte a járványügyi csoportok. Nekik ez a munkájuk, ők nem pincérek főállásban.”
A Diamond Princess utasain már késő segíteni. A Grand Princessen tartózkodók is napokat töltöttek fölöslegesen a tengeren, összezárva fertőzöttekkel. De ha az évi harmincmilliárd dolláros bizniszt jelentő óceánjáróturizmus ki akar lábalni ebből a válságból, a jövőben komoly változásokra lesz szükség abban, hogy hogyan reagálnak a járványokra, és abban is, hogy a kikötői hatóságok hogyan járnak el majd ilyen esetekben.