A koronavírus-járványról szóló hírek, viták között gyakran előkerül a lélegeztetőgépek kérdése, sőt, afféle lélegeztőgép-számháború is ki szokott alakulni, mintha a járvány kezelhetősége elsősorban ezen, mármint a gépek számán múlna. Egy modern lélegeztetőgép nem olcsó, százmilliós tétel, de egy államnak nem eshet nehezére akár több ezret beszerezni belőle. (Magyarország éppen most vett kétszázat.) Csakhogy ennek így, magában semmi értelme. A lélegeztetőgép nem egy pumpa, amire rácsatlakoztatjuk a beteget, és már kész is van.
Hogy mennyire bonyolult egy géppel lélegeztett beteg ellátása, kezelése, arról megrázó leírást adott Lovas András aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos. Írásában előbb szemlélteti, hogy
A súlyos koronavírusos esetekben a betegség oxigénhiányos légzési elégtelenséget okoz, ezért is emlegetik annyit a lélegeztetőgépeket. De a lélegeztetőgéppel, mint írja, valójában gyógyítani nem lehet. A gép „csak olyan eszköz a kezünkben, amellyel átmeneti időszakra tudjuk támogatni egy részlegesen kiesett szerv, jelen esetben a tüdő működését, addig, amíg azt a beteg saját szervezete meg nem gyógyítja”.
A helyzetet jelen esetben bonyolítja, hogy a covid-19 betegséget okozó SARS-CoV-2 vírusra nincs ismert gyógyszer, azt csak a szervezet saját immunrendszere képes legyőzni. Vagyis a lélegeztetőgépekkel, illetve további létfontosságú szervek súlyos gyulladása, leállása esetén a vérpótlással, a vér külső tisztításával, dialízissel addig kell életben tartani a beteget, amíg az magától gyógyulni nem kezd.
„A súlyos, oxigén hiányos légzési elégtelenség miatt gépi lélegeztetés indul, a keringési elégtelenséget gyógyszeresen, illetve mechanikusan, pumpák segítségével támogatjuk, a testen kívülre vezetve, megtisztítjuk a vért a nem működő veséket pótolva, hasonlóan támogatva a májat is, nyugalomba helyezzük a központi idegrendszert, illetve vénásan adagolva pótoljuk a kieső vörösvértest és vérlemezke hiányt. Azokkal a vörösvértestekkel és vérlemezkékkel, melyeket a véradások során a lakosság biztosít a beteg társaik számára. Mindez egy rendkívül összetett folyamat, mely akár heteken át tarthat, támogatva és pótolva a kieső szerveket, míg az, az eszközös és gyógyszeres segítséggel magához nem tér.”
Ezért is alakították ki úgy több országban is a betegek ellátásának protokollját, hogy már a kétoldalú tüdőgyulladás első jeleinél intubálják is a beteget, és ezért is szorulhat egy páciens akár két-három hétig is gépi lélegeztetésre.
„Sok esetben sajnos még így is a szervezet veszít, a gyakran gyorsan előrehaladó folyamatokat nem sikerül utolérni" – írja Lovas, előre vetítve azt a drámai helyzetet, amivel Lombardiában – nem győzöm hangsúlyozni, egész Európa egyik legfejlettebb régiójában – már számtalanszor szembesültek az orvosok: amikor ki kell mondani, hogy a beteg menthetetlen, a további intenzív terápiának érdemi haszna már nincs. „Összedugjuk a fejünket a kollégákkal, hogy ne maradjon kétség bennünk, majd a legközelebbi hozzátartozók alapos felvilágosítását követően megkezdjük az életvégi ellátást” – írja.
„A fentieket átgondolva vegyük észre, megelőzni sokkal könnyebb, mint egy ilyen komplex folyamatot fenntartani heteken át!” – írja Lovas, tovább fejtegetve, hogy a sokat emlegetett lélegeztetőgépen túl egy intenzíven ápolt beteg ellátásához még egy rakat speciális gépre van szükség, amiket egy rakat specialistának és nővérnek kell kezelnie, iszonyatos erőforrásokat lekötve az amúgy is végletekig kifeszített rendszerben. „És még csak egyetlen COVID-19 betegről beszéltünk, valamint az őt ellátó 30 fős egészségügyi személyzetről” – írja, és zárásként azt kéri, hogy becsüljük meg és védjük meg a közegészségügyet és a benne dolgozókat.„Vigyázzunk magunkra, és előzzük meg a bajt.”