Mamutcsontokból épült, 25 ezer éves építményt tártak fel Oroszországban
A jégkorszak eddigi egyik legelképesztőbb építészeti emlékére bukkantak az orosz sztyeppén: egy óriási, kör alakú építményre, amelyet legalább 60 gyapjas mamut csontjaiból építettek fel. Erről a Smithonian és más tudományos lapok számoltak be igen lelkesen.
Azt viszont egyelőre elképzelni is alig tudják, mi célt szolgált ez a 12 méter sugarú, páratlan építmény, melyet 25 ezer évvel ezelőtt élt, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató elődeink húztak fel.
„Mivel rengeteg időt és energiát öltek az építmény felépítésébe, nyilvánvalóan fontos volt azok számára, akik felépítették” - mondta Alexander Pryor, az Exeter Egyetem régésze. Ő a fő szerzője annak a tanulmánynak, melyet múlt héten publikáltak az Antiquity nevű tudományos folyóiratban, és amelyben beszámolnak arról, mit találtak a Don folyó környékén fekvő fontos régészeti helyszínen, Kostyonki, Moszkvától délre. Alexander Dudin, a Kosztyenki Múzeum kutatója és egy tudóscsapat 2014-ben kezdte meg a lelőhely feltárását.
Bár pontosan valóban nem lehet tudni, mire használták az építményt, Pryor szerint nem lehet kizárni, hogy afféle élelmiszerfeldolgozó- és tároló helyként, ugyanis a belsejében tűzrakások és ételmaradékok, köztük zöldségek nyomait találták. A régész arról beszélt, egy óriási mamut nyilván rengeteg élelmet jelentett az emberek számára, így a sejtésüket, hogy itt dolgozták fel az állatokat, megpróbálják további vizsgálatokkal igazolni.
Persze a furcsa, gyűrűszerű alapja miatt sokan azt gyanítják, talán többről van szó, mint feldolgozóhelyről. „Sokan azt gondolják az építmény magasztos formája miatt, hogy rituális szertartások is kapcsolódhattak hozzá, de hogy milyenek, azt nehéz lenne megmondani” - mondta Pryor.
A mamutcsontból készült épületek nem ismeretelnek a régészek számára. Hasonló építményeket találtak több helyen Kelet-Európában, csak ezek többsége jóval kisebb. Kostyonkinél is találtak már ilyeneket az ötvenes-hatvanas években, köztük olyat, amit 22 ezer évesre becsültek. A kutatók általában azt gondolták, ezek lakhelyként szolgáltak, ami védte az embereket a jégkorszak leghidegebb időszakában. Ezt Pryor nem tartja elképzelhetőnek, szerinte ugyanis képtelenség lett volna akkoriban tetőt húzni fölé. A többi hasonló, kisebb építmény már inkább utal arra, hogy lakóhelyként is használták. Van bennük tűzhely, találtak bennük rénszarvas-, róka- és lómaradványokat, ami azt jelentheti, hogy akkoriban az emberek megettek bármit, amit éppen le tudtak vadászni.
A tudósokat elsősorban az építmény méretei nyűgözik le. Akkoriban egy ilyen kivételes dolgot összehozni rengeteg, nagyon időigényes munka volt. “
A formáján és méretein kívül abból a szempontból is újdonság, hogy ez az első, ami azt bizonyítja, nemcsak csontokkal, de fával is tüzeltek a belsejében. „Ez az első alkalom, hogy nagyobb faszéndarabokat találtunk az egyik ilyen jellegű építményben. Ez azt mutatja, voltak fák a környezetükben” - mondta Pryor.
A faszénmaradványokon az évgyűrűk vékonyak, ami arra utal, hogy a fák nehezen élték túl a körülményeket errefelé. Korábbi kutatások azt feltételezték, hogy a toboztermők ezen a vidéken, a száraz sztyeppék erdeiben még a jégkorszakot is kibírták, ami vonzerő lehetett az emberek számára. Viszont ha az emberek nem laktak a mamutcsontokból készült építményben, miért raktak benne tüzet?
Marjolein Bosch, Cambridge-i Egyetem régésze szerint fényforrásként és a hús szárítására is használhatták.
Az eddig találtak alapján úgy tűnik, az emberek többféle zöldséget is fogyasztottak. A kutatócsoport tagjai növényi szövetet találtak a faszénben. Ez ugyancsak az első eset, hogy efféle építményben növényi alapú összetevőre bukkantak. Bár azt még nem sikerült beazonosítani, hogy pontosan milyen zöldségekről lehet szó, de a szövetek a mai répa, burgonya vagy pasztinák szövetéhez hasonló.
Sok kérdést vet fel az is, honnan került ide az a 60 mamut, akinek a csontjaiból építkeztek? A tudósok nem tudják, hogy az emberek vadászták le őket, vagy tömegesen elpusztultak, és az emberek összegyűjtötték a csontjaikat, vagy mindkettő.
A csontok további vizsgálata közelebb viheti a tudósokat a megoldáshoz. Néhányat közülük olyan elrendezésben találtak meg, mintha csontvázak lennének, ami tudósok szerint arra utalhat, hogy néhány csontot még úgy vittek oda, hogy lágy szövetek, ín, bőr, izom volt rajtuk, ami azt jelenti, hogy még azelőtt cipelték őket az építmény helyszínére, hogy a ragadozók odaértek volna. Kérdés ugyanakkor, hogyan tudtak egy ilyen nehéz állatot szállítani.
Pryor szerint azért lehet ennyi fontos őstörténeti lelet ezen a vidéken, mert olyan édesvízi források voltak, melyek nem fagytak be egész évben. Ez az állatokat, köztük a mamutokat és persze az embereket is a környékre vonzotta. Bár a lelet rengeteg kérdést vet fel, de rengeteg információval is szolgál arról, hogyan alkalmazkodtak elődeink a klímaváltozáshoz.